Bár a vidéki létforma legaktívabb időszaka elsősorban a meleg hónapokhoz köthető, kétségtelenül az egyik legszebb magkoronázása a csendes, hófödte téli este. Talán túlságosan szentimentális vagyok, talán csak kisgyermek-korom legmeghittebb emlékeit idézi vissza, de a mesebeli "álomkarácsonyt" egy behavazott falu jelképezheti leginkább. Azok a klasszikus, képeslap-szerű tájak... hófödte völgyben apró, füstölgő kéményű házikók, kis templom, behavazott sudár fenyőfák, a dombról leszánkázó gyerekek, fahéjas illat...
Sokszor megtapasztaljuk, hogy kemény fába vágtuk a fejszénket, itt, ahol saját magunknak kell előteremtenünk akár a legalapvetőbb szükségleteink feltételeit is. De ilyenkor érzem azt a csodát, amivel cserébe ez az idilli, valóban mesés környezet megajándékozott bennünket. <3 Ez maga a csoda!

Ebből a téli, havas csodából hoztam most két felvételt, melyeket a héten örökítettünk meg kertünkben. :)
Kicsit megkésve, de utólagosan is nagyon boldog, meghitt karácsonyt és megvalósult álmokban gazdag új esztendőt kívánok minden kedves Olvasónknak!

Szerencsére a két éve kapott ezüstfenyőm mostanra szépen "beilleszkedett", a kezdeti nehézségeket átvészelte, remélhetőleg szép kort fog megélni kertünkben. Az ünnepi világítását idén is megkapta. :) A felvétel a hét eleji havazásban készült.

A kismadarak továbbra is szívesen látogatják teraszunkon az etetőt. A széncinegék és csúszka már törzsvendégek. :)