Immáron 10 esztendeje, hogy úgy döntöttünk: vidéken próbálunk szerencsét és közös családi életkezdést.

Így visszatekintve őrület, hogy eltelt - szinte észrevétlenül - ez a 10 év. Te jó ég! Mikor ideköltöztünk, még ennél nagyságrendekkel rövidebb távlatokban gondolkodtunk, legfeljebb 1-2 éven belülre terveztük a ház és környezete teljes kicsinosítását: elsősorban korszerűsítéseket a komfort megteremtése végett (nyílászárók cseréje, szigetelés, automatizált fűtés, berendezés-bútorozás, stb.), valamint a kertben is voltak terveink, pihenő, gyerekjátszó részek kialakítására. Ezek többsége elég konkrét elképzeléseken alapult, van például bővítési tervrajzunk a házhoz, a kemencéhez több hordónyi/kosárnyi üvegszilánkunk (melyet azóta is szorgosan gyűjtögetünk, minden egyes összetörő háztartási üvegedény után), válogattunk színmintákat, néztünk fűtéstechnológiákat, kértünk árajánlatot ablakokra, méregettünk, tervezgettünk, számolgattunk. (Ha akkor tudjuk, hogy mindezekből lényegében semmi sem valósul meg tíz év alatt, valószínűleg bele sem merünk vágni - így talán jobb is volt akkori naiv tudatlanságunk.)
De azóta volt egy mindenkit megrázó gazdasági válság, rengeteg család tragikus módon elveszítette az otthonát (amitől mi sem álltunk messze), és a csoda része éppen ez, hogy a mai napig sikerült megőrizni házikónkat, itt maradhattunk, a saját otthonunkban! Ha lemondások és nehézségek árán is, de megtanultunk nagyon ragaszkodni ahhoz, ami a miénk, és méginkább kitartóan küzdeni álmainkért.

Az előrelépéseink nem nagy, látványos előtte-utána fotókkal mérhetők (illetve leginkább nem a házunkhoz köthetők), de kis lépésenként elég sokmindent sikerült az évek során megvalósítanunk, melyről már nem egy bejegyzéssel árulkodik ez a blog is. Tényleg nem nagy dolgok ezek, de rengeteg apróságnak örülhetünk: volt már saját disznóvágásunk, lassan termőre fordultak a gyümölcsfáink, melyekről tavasztól őszig lakmározhatunk, idén már jelentős mennyiségű lekvárt és ivólevet is sikerült eltennünk. Belekóstoltunk a palántázás, veteményezés rejtelmeibe, nyomon követhettük saját növényeink, virágaink fejlődését, apránként kitapasztalhattuk gondozásukat. Lett saját fenyőfánk, mely azóta is szépen áll, télen ünnepi dekorációban, kültéri karácsonyfaként funkcionál. :) A virágok egy része pedig már évelő, így elengedhetetlen a tavaszi-nyári virágzó kert örömteli látványa. Mindeközben rengeteg állatot figyelhettünk meg, közvetlenül a kertünkben.

muskatli-kis.jpg

Hogy megbántuk-e?
Nem, semmiképpen. Bár jónéhány nehézségen és megpróbáltatáson túl vagyunk már, és életmódunk nem egyszer közelebb áll a nomád, mintsem az összkomfortos otthonban eltengődő létformához, nincs az a pénz, amiért visszamennénk a fővárosba, elzárva a természettől, jó eséllyel bezsúfolva egy falakkal, folyosókkal szegélyezett kislakásba, nagyvárosi (netán "panelproli") életet élni. Bár kezdeti lépéseinknél minden lehetőséget számba vettünk ideköltözésünk előtt, visszatekintve látom csak igazán: mitől fosztottuk volna meg gyermekeinket és saját magunkat, ha akkor nem merünk elszakadni Budapesttől.

Mikor tudom, hogy jó döntést hoztunk...? Amikor látom a gyerekeket több kilométert futkározni kertünkben, amikor nyugodtan kiengedem a saját utcánkba egyedül biciklizni őket, amikor a falubeliek apró szívességekért cserébe beállítanak hozzánk egy szatyor házikolbásszal, egy tálca tojással, házi sajttal... Amikor a saját magunk által készített gyümölcslevet kortyoljuk, amikor nyáresti programként kiülünk a fűzfa alá (mintegy bátorságpróbaként), a repkedő szarvasbogarakat nézni, amikor hosszasan kémleljük az eget, majd estére megérkezik a csendes eső... Amikor a hétvégi vacsora a kerti grillen vagy bográcsban készül... Amikor télen szánkóval megyünk az oviba, vagy hócsatát vívunk az udvaron. Amikor a gyerekeim megtanulják, hogy semmi sem pottyan az ölükbe, így besegítenek a fűnyírásban, tűzifa aprításban, gyümölcsök szüretelésében, eltevésében, faültetésben, kertészkedésben - majd közösen csodáljuk munkánk eredményét. Amikor bizakodóan tekintünk a jövőbe. Amikor minden napunkat átjárja a nagybetűs SZABADSÁG. Ilyenkor tudom, hogy a világ legjobb helyére kerültünk!

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2017.09.07. 14:23 komment

Címkék: falu vidék főváros vidéki élet Budapest vidékre

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokunk.blog.hu/api/trackback/id/tr3012808502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása