img_6704_resize.JPG

Nyár végére egyre inkább potyogósra fogta az érett, édes szilva. Szerencsére aggályaim alaptalanok voltak, és szinte minden szem gyümölcs egészséges maradt (eltekintve minimális, természetes jellegű veszteségtől, sérüléstől), a szilvadarázs ezúttal elkerült minket! :)

Így hát szeptember elején - az iskolakezdés miatti nagy rákészülődéseket követően - megkezdődhetett a befőzés! :) Első körben egy kis szilvalekvár készült. Nagyjából a hagyományos módszerrel, egy csipet saját ízlés szerinti többlettel. A lekvár tartósítószert természetesen ezúttal sem tartalmazott, illetve most (egy pici fűszeren és cukron túl) más további összetevőt sem.

Szilvalekvár (fahéjjal, cukorral, főzve)

Kb. 3-4 kg gyümölcsöt szedtem, ezeket mosást követően feleztem, kimagoztam, lemértem. A tiszta gyümölcshús közel 3 kg lett.

img_6694_resize.JPGMosott, felezett, magozott szilva, mérést követően a főzőedényben

Az előkészített gyümölcsöt dupla aljú főzőedényben hosszasan, időnként kavargatva főztem. (Nálam ez bő fél napos művelet volt, néha teljesen takarékra kellett vennem, máskor - elfoglaltság miatt - teljesen ki is kapcsoltam, így csak lassabban dolgozott a maradékhő.)

img_6696_resize.JPG

img_6697_resize.JPGRendszeres kevergetés mellett nem tud leégni a gyümölcs, szükség szerint lejjebb lehet venni a lángot.

img_6698_resize.JPG

A gyümölcsök héját teljesen szétfőztem, illetve addigra a gyümölcshús is teljesen pépesre főtt.

img_6699_resize.JPG

A szétfőtt gyümölcspépet ízlés szerint még tovább lehet sűríteni (mi szeretjük, ha egy kicsit még folyik, és nem késsel szeletelhető...)

img_6701_resize.JPG

Ekkor került bele a cukor. Én kóstolás alapján a tiszta gyümölcshús 10%-ának megfelelő mennyiséget mértem bele (10 dkg 1 kg gyümölcshöz), mert a szétfőtt gyümölcspép alapból is elég édesnek bizonyult, melyhez már csak egy keveset éreztem szükségesnek. Ebbe került még egy csipetnyi őrölt fahéj is.

img_6703_resize.JPG

A gyümölcspépet mégegyszer összerottyantottam, majd a szokásos módon kimosott, sterilizált, még forró üvegekbe mértem, azonnal (jó állapotú) kupakokkal zártam. A lezárt üvegek 5 percig álltak fejtetőn, majd én még visszapakoltam őket a forró sütőbe (ahol az üvegeket csírátlanítottam).

img_6706_resize.JPG

Ebből a mennyiségből 2 teljes és egy majdnem teli "közepes" üveg szilvalekvár lett. (Azaz: üvegenként kb. 1 kg tiszta gyümölcs tehető el.)

img_6707_resize.JPGSzilvalekvár

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.09.04. 16:57 3 komment

Címkék: szilva fotó recept lekvár befőzés fahéj szilvalekvár szilvadarázs

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4215039876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyírjeslakó 2019.09.06. 01:16:19

Ha a szilvalekvár 10% cukrot kívánt: akkor a szilva nem volt elég érett. És innentől fogva már értem a beletett fahéjat is: a nem elég érett szilvánál nemcsak a cukortartalom hibádzik, de az íz és a zamat is. (Általános szabály, minden gyümölcsre, hogy igazán jó lekvárt csak érett gyümölcsből lehet készíteni.) Haj, de sok szilvalekvárt kevergettem én, nem sokkal régebben, mint 55 éve... Persze, rézüstben, radásul olyan 100 éves keverő mechanikával, hogy egy fából készített kart kellett húzogatni, és az ötletes szerkezet ezt keverő mozgássá transzformálta. Kora reggel kezdtünk hozzá, és bizony, a cserép szilkékbe csak éjfél táján került bele a szilvalekvár. (A lekvár akkor lett készen, amikor már csak lustán, ritkásan pöffentett egy nagyot. Nagyon oda kellett figyelni rá, mert seperc alatt odakozmálhatott. Éppen emiatt az utolsó 2-3 órára nagyanyám átvette a vezénylést, és mindenki mást kizavart a konyhából. Csak érdekességképpen: a mi "madárfüttyös falunkban" az utak-utacák mentén nem akácfák álltak, hanem SZILVAFÁK. Szilva éréskor a környéken - szó szerint - tonnaszámra termett az ingyenes köz-szilva, hiszen a közterületen álló szilvafák termése "minenki szilvája" volt. és bizony, ebből a tonnányi termésből könnyen ki lehetett válogatni a szép, és ÉRETT, egészséges szilvákat, csak munka volt vele, más nem. (A maradékól sem szilvórium lett, hanem a cocáknak vitamin...)

bref 2019.09.06. 17:52:17

@nyírjeslakó: egyetértek.
Érett szilvából kell készíteni a lekvárt, és egy gramm cukor nem kell hozzá. A kihozatal az eredeti nyers mennyiséghez képest 50-60%, a gyümölcs víztartalmától függően.
Én olyan főzési módot alkalmazok, ahol nem kell állandóan ott lenni és kavargatni, csak időnként. Alacsony hőmérsékletű aláfűtéssel, nem nyílt lánggal, hanem pl. villanytűzhelyen (2-es v. 3-as fokozat), gáztűzhelyen a láng melegét platnival szétoszlatva. Igaz, ilyenkor 2-3 napi is eltart, napi 5-8 órás főzést véve, de a szilva nem ég le, a víz kíméletesen párolog, a gyümölcsben levő cukor m pedig óvatosan karamellizálódik. Nem fekete lesz a szilvalekvár, hanem sötétbarna, nagyon selymes, semmilyen tartósítószer nem kell bele.

lyzX · http://kirandulo.blog.hu 2019.09.06. 18:14:58

Köszönöm szépen javaslataitokat, történeteiteket! <3

Szándékosan írtam, hogy saját ízlésünk szerint így készítettem. Szoktam így is, úgy is, amúgy is. Nekem sajnos nincs időm napokig kevergetni, ha még sokáig "érlelem" (egyébként érett, édes gyümölcsök voltak, de én így éreztem megfelelőnek), akkor jóllehet a végén lecsúszok róla és semmi nem kerül megmentésre.
Tervben volt már sütőben sütve is, meg készült már teljesen cukor és másegyéb nélkül is, ezt most direkt így álmodtam meg. Mikor hogy, én is folyamatosan kísérletezgetek, az tán csak nem gond! :) Emellett mindig visszatérek, vagy legalábbis alapozok a régi, hagyományos ízekre, módszerekre is...