Ahogy arról legutóbb már beszámoltam, nagyban tart nálunk a barackszezon, csak úgy ontják magukból gyümölcsfáink az érett sárgabarackot. Szedjük is, esszük is, de már igencsak benne vagyunk a közepében, ilyenkor pedig egyre több a lepotyogó és sérült gyümölcs, amiből leginkább lekvárt, vagy dzsemet lehet készíteni.

Kajszibarack fáink egyike

Sárgabarackok betakarítása folyamatban...

A lekvárfőzéstől sokakat az tart vissza, hogy mindenkiben él még az a kép, amikor nagymama naphosszat a konyhában áll, és nagy előkészítő munkákat követően, hatalmas üstben, hosszasan főzögeti - a több 10 kiló gyümölcsből készülő - lekvárt. Erre ma már nem mindenkinek van ((többnyire senkinek sincs...)) lehetősége, de szerencsére napjainkban vannak olyan alternatívák, melyek egyszerűsítik és lerövidítik az eltevés módját és idejét. Sőt: egészen kis mennyiségű gyümölcsből is lehetséges lekvárt befőzni!

Erre szeretnék most mutatni egy, illetve két alternatívát. Az egyik egy - még számomra is újszerű - lehetőség: a befőzőcukorral (dzsemfix) történő lekvárkészítés, valamint egy teljesen hagyományos, nagymamáink-féle lekvár (melyet 2 éve már itt részletesebben leírtam), kizárólag cukorral, bármiféle tartósítószer vagy egyéb adalékanyag hozzáadása nélkül.

Az alábbi videóban részletesen bemutattam a készítés módját, de egyébként maga a teljes folyamat (különösen az első, befőzőcukros megoldásra) nem hosszabb, mint maga a videó. :)
/Videó-bemutató: szombat este fél 9-kor! A videó innentől lesz nyilvánosan is megtekinthető./

A videóban további érdekességekről, tapasztalatokról is mesélek a befőzés kapcsán...

Lekvár (vagy dzsem) készítése egyszerűen, befőzőcukorral (dzsemfix)

A lekvárok elkészítéséhez a fákról lepotyogott gyümölcsöt használtuk fel

A gyümölcsöket megmostuk, feleztük

A magok eltávolítása és az esetleges hibás részek kivágása után a tiszta gyümölcshúst kimértük. Esetünkben a befőző por (dzsemfix 3-az-1-ben) csomagolásán található útmutatót követve 1.250 g tiszta gyümölcsöt használtunk fel a befőzésre.

A gyümölcsöt a kimért cukorral (350 g) és a tasak tartalmával feltettem egy kicsit főni (hogy picit összerottyanjon), majd ezután, a főzés legelején egy botmixerrel pépesítettem az egészet. /Dzsem készítése esetén a gyümölcsadag felét turmixolás helyett késsel érdemes aprítani./

A gyümölcsöket simára pépesítettem a mixerrel, és így folytattam a főzését

A lekváralapot időnként megkeverve megvártam, hogy felforrjon, ezután már csak 3 perc főzésidő következett.

A lefőzött lekvárpépet tiszta, csírátlanított üvegekbe töltöttem peremig, és (mivel korábban erős illatú, fűszeres szószt tartalmazó üvegekbe került) a fedele alá enyhén benedvesített celofán lapkát helyeztem.

Az üvegeket fejre állítottam 5 percre.

A hagyományos lekvár készítése szintén látható (a videó második felében), de erről részletesebben korábban már beszámoltam:
Befőzünk! Barackszezon - mi így tesszük el lekvárnak, ahogy nagyanyáink is

Befőzőcukorral (piros kupakkal) és hagyományosan (zöld kupakkal) eltett lekvárok

Ami a két lekvárkészítés között szembetűnő: a befőzőporral eltett gyümölcs (piros kupakosok) egy árnyalattal élénkebb, világosabb színű maradt mint a hagyományos (zöld kupakkal), elsősorban a rövidebb befőzési idő, valamint a tasak citromsav-tartalma miatt.

Mondják, hogy a sárgabarack 2 évente érik. Úgy tűnik, ezt a szabályt a miénk is pontosan ismeri és betartja: éppen 2 éve volt, hogy nagyobb mennyiségű kajszi "szakadt a nyakunkba" (egy vihar kapcsán indítva szó szerint).

Akkor kb. 100 kiló gyümölccsel kellett megbirkóznunk, most ismét beindultak a fák, előre láthatóan mégnagyobb terméshozammal.

Első körben a Bergeron barackfa kezdte potyogtatni első terméseit, de már nagyon szorosan követi őt a többi fa is. Előre láthatóan (legalább) másfél-két hétig tart az éréshullám, úgyhogy intenzív napok elé nézünk.

Termése nagyon ízletes, édes, nagy szemű, tapasztalataink szerint befőzésre és frissen fogyasztásra is kiváló. Éppen abban a fázisban van, hogy még ép, érett gyümölcsöket frissen is tudunk enni és kínálni (a fán még napokig várható a friss utánpótlás), de már puha édes, így lekvárnak is tökéletes.

Baracktól roskadozó faágak

A hasznosítási és felhasználási tervek már szövődnek, igyekszünk minél többet megmenteni belőle...

Ugyanitt: KAJSZIBARACK ELADÓ! :D

Egyik próbálkozásunk a többlet hasznosítására. ;)

Korábban utaltam rá, hogy elfoglaltságaim (és segítség hiánya) miatt, a későbbi kudarc megelőzése végett idén nem lesz veteményesünk, ezért nem ültetünk semmit. Ehhez tartva magunkat igyekeztünk alakítani életünket, de persze a hiány csak nem hagyott nyugodni. És - bár a körülmények mitsem változtak - csak sikerült megtalálni a kompromisszumot.

Palánták: paprika, paradicsom, zeller és uborka

Május végén elhatároztuk, hogy idén készen vásárolt zöldségpalántákkal hozzuk be a lemaradást, a könnyű művelés végett pedig, magaságyáshoz hasonlóan (merthogy ez a prodzsekt még mindig várat magára...) amit csak lehetséges, balkonládába ültetünk, és csak a kifejezetten nagy helyigényű növények kerülnek közvetlenül szabadföldbe.

Készen vásárolt palánták

Palántáink

Paprika palánták: pritamin (paradicsom paprika) és almapaprika

Paradicsom palánták: kistermetű korai és későn érő, nagyobb termetű befőzéshez

Zeller palánták

Csemege uborka palánták

A palánták másnap földbe is kerültek:

Erre a célra egy fa balkonládát és egy nagyméretű cserepet használtunk, a maradék növénykék pedig egy kisebb, rögtönözve megművelt földterületre kerültek kiültetésre.
/Az senkit ne zavarjon, hogy a fű éppen mellkasig ér, történetesen egyszerre adta meg magát az összes fűnyírónk és fűkaszánk, így a mindennapos fűnyírás 1-2 hétre kimaradt, mint azt a mellékelt ábra is illusztrálja.../

A balkonedény egy kis plusz növénytáplálékkal (műtrágyával) is gazdagítva lett.

Ültetés után bőséges locsolás!

Zeller és korai (kis növekedésű) paradicsom

Virágzó paradicsom

A paprikák a fa balkonládába kerültek

Paradicsom palánták: pritamin és almapaprika

A nagyobb terjedelmű és helyigényű növények (késői paradicsom és zeller) szabadföldi veteményesbe kerültek

Ráadásként, még Húsvét környékén elültettünk tálba, cserépbe kétféle retek magot. (Az eredeti koncepció az lett volna, hogy ezek végérvényesen edényben nevelkednek, de igényeikhez sajnos a föld túl sekélyesnek bizonyult, így bár szépen kihajtottak, tisztességesen növekedni nem tudtak.) A kis retek növények mostanra látható gumót növesztettek, és hogy ez valami értékelhető méretet is öltsön, az ültetéskor ezek is szabadföldbe kerültek. (Azóta a gyerekek már lelkesen szüretelik.)

A frissen kikelt retek növendékek

Retek palánták cserépben

A szerelem még évekkel ezelőtt kezdődött, amikor a zalai Azáleás völgyben, valamint a kámi, avagy Jeli arborétumban sétálva nem tudtam betelni a hatalmas, vagy éppen apró virágfejek óriási, tömött, színpompás bokrétáival.

Ezeket a lenyűgöző cserjéket szívem szerint azonnal haza is vittem volna a kertünkbe, de tartásuknak sajnos van egy igen erős kritériuma: (a számukra kedvező klíma mellett) kifejezetten a savas talajt kedvelik, ami pedig nálunk köztudottan erősen meszes. Emiatt aztán mindig tolódott a beszerzésük, de azért szerencsére vannak alternatívák így is a megfelelő tartásukra. Tavaly tavasszal pedig 5 cserép saját rhododendronnal lettem gazdagabb, melyeket azóta is igyekszek ápolni, óvni. :)

Szeretett virágaimat az alábbi kisfilmben kicsit közelebbről is bemutatom (lényegi rész: 2:25-től):

Éppen nyíló rhododendronjaim

Aki pedig kedvet kapna otthoni, kerti tartásukhoz, elsősorban az alábbiakkal érdemes mindenképpen tisztában lenniük (a teljesség igénye nélkül, de az interneten természetesen további, hasznos információk is fellelhetőek róluk):

Bimbósan:

Tavalyi fotók (ekkor kaptam őket), már virágzásuk vége felé:

A minap ritka és apró látogatónk érkezett.

Másfél évesem lelkesen mutogatott kifelé a teraszra, ahol először észre sem vettem, mit kellene nézni (de már most nagy állatsuttogó a lányka, aki egy bodobáccsal is megbeszéli az élet dolgait, így aztán nem meglepő, ha kiszúrta ezt a fürge kis szőrgombócot). Egy kisegér szaladgált kíváncsian nézelődve, ami persze vidéken nem olyan nagy ritkaság (alapvetően pláne nem örömforrás), de nekünk, messziről jött fővárosiaknak, illetve a gyerekeknek igazi szenzáció volt! :)

Egy darabig még nézegettük, aztán eltűnt a szemünk elől - megjegyzem, tegnap nagyjából ugyanott még egy lelkesen ugráló békát kergettek a srácok. Még poénkodtunk is, hogy meg kellene fogni (ja, nem a vérszomjas kártevővadász szólt belőlünk, sokkal inkább a kedves kis háziállatot láttuk benne). Erre pár perccel később férjuram szólt be, hogy itt az egér, csapdába esett, ahogy valahogyan belepottyant az éppen előtte kiürített - és még kint hagyott - szemetesvödörbe!
Így aztán alaposan szemügyre vehettük, bár nagyon izgága volt az egér, próbált szabadulni az alkalmi kelepcéből, és akkorákat ugrott, hogy ha gyorsan nem takarjuk le, valószínűleg előbb-utóbb ki is szabadult volna belőle.

És hogy mi lett a kisegér sorsa...? Azt hiszem, még mindig rossz vidékiek vagyunk... Nagypéntek lévén nem fogyasztottuk el. (Pár utcával arrébb, szabad területen elengedtük.)

Bevallom, néhány évre szükségem volt a rózsák metszésével járó lélektani fejlődésben, hogy elérjek annak szükségességéig és hasznosságáig - mint már korábban is szó esett róla. Magyarán: eleinte féltem hozzájuk nyúlni, sajnáltam levágni a kifejlődött ágakat. Ehhez hozzátartozik, hogy ültetésükkor még abban sem voltam biztos, hogy minden tő megmarad-e, így aztán különösen óvtam őket. Pedig a metszésük hasznos, sőt, szükséges is, és szemmel láthatóan meghálálják a virágok! Ilyenkor jellemzően rendbe is teszem a környéküket: egy kis gazolás, kapálás, gereblyézés segít kitisztítani és fellazítani körülöttük a talajt (ez többek között a csapadék bejutását is segíti a mély gyökérzethez), valamint ilyenkor szoktam egy kis tápot is adni nekik (van, hogy úgyn. "2 éves" granulált tápgolyókat kapnak). Ez a művelet általában az egyik legkorábbi kerti tevékenységeim egyike, március elején (most inkább végére esett), az első tavaszi napsugarak kíséretében, mert ilyenkor már az is látható, hogy hol fejlődnek a rügyek.

Metszésük
A metszésről szerencsére egyre több hasznos információ elérhető a neten profiktól, így csak vázlatosan említenék meg néhány főbb szempontot:
- Egyharmados szabály: nagyságrendileg az eredeti növényméret harmadára érdemes visszavágni. (Teahibrid rózsáim vannak - futórózsáknál, minirózsánál, magas tőre oltottnál ért.szerűen kicsit más a helyzet.) Ne féljünk, nem lehet elrontani, tulajdonképpen minél merészebben vágunk, annál erősebb hajtások fejlődhetnek a megmaradó tövön.
- Vastag ágon többet, vékonyabbon kevesebbet: a vastag, erősebb szárakon akár 6-8 szemet (hajtás-kezdeményt) is meghagyhatunk, a közepes ágakon 3-4, míg a vékonyabb ágacskákon elegendő 1-2 szemet meghagyni. (A nagyon vékony kis vesszőket viszont távolítsuk el!) Ezek nem kőbe vésett matematikai szabályok, egy idő után kialakul a szemmérték, így nem lesz szükség a számolgatásra. :)
- Elhalt ágak eltávolítása: az elhalt (kiszáradt, elfagyott, letört, stb.) ágakat érdemes tőből lemetszeni, szükség szerint fűrésszel levagdosni. Ugyanígy a nagyon vékonyka ágakat sem érdemes meghagyni (tapasztalat: ezek ugyan életképesek lesznek, de egy néhány mm vastagságú szárat teljesen lehúz, akár le is tör pár virágfej, így ezzel többet ártunk, mint használunk). Nagyon lényeges, hogy az oltás alatti(!!!), vadhajtásokat tőből eltávolítsuk, mert nem az alanyt, csak a rózsa nemes részét szeretnénk nevelgetni.
- Csinosra alakítsuk, ferdén vágjuk: a metszést mindig egy kifelé álló szemnél érdemes elvégezni, hiszen ez adja majd a szépen bokrosodó rózsánk fazonját. A vágást éles metszőollóval végezzük, a kiválasztott szem fölött kb. fél cm-rel, 45°-os dőlésszöggel - úgy, hogy a ferde vágás legfelső pontja a szem irányába (azaz, jellemzően "kifelé") nézzen!

A metszést, gondozást (kapálás, gazolás, tápozás, illetve nálam ilyenkor egy alapos locsolást is kapnak, szerencsésebb esetben gyakran ilyenkor fogok ki egy kiadós esőt is) látványos növekedéssel, később dús fejlődéssel, nagy virághozammal hálálják meg a rózsák.

Szintén a tavaszi karbantartás részét szokta képezni a levéltetvek eltávolítása is. Legalább egy átvizsgálás szükséges, és nem ritkán találunk is ilyenkor a leveleken. Konkrét szereket szándékosan nem nevezek meg, vannak akár "öko" megoldások is (állítólag a szappanos víz rápermetezése is hatékony ellenük), de saját tapasztalatom szerint egy kiadós, nagyobb esőzés szintén hatékonyan le tudja mosni a rózsákról a tetveket! Minden esetre érdemes őket figyelni.

A nyár folyamán, virágzáskor alakító metszést inkább csak szükséges esetben végzek (pl. széltől letört ág, kiszáradt tő vagy beteg hajtás esetén), ami viszont lényeges ilyenkor már: az elnyílt virágfejek folyamatos lemetszése! (Ez ugyanis a későbbiek során "gigantikus csipkebogyóvá" fejlődik, és bár esztétikailag is zavaró lehet, de elsősorban tápanyagot von el a rózsáktól.) Az elnyílt virágok eltávolítása folyamatos virágzásra készteti a növényt,  ami látványosan dúsabb és hosszabb virágzást eredményez!
Amennyiben nem tartós (granulált) tápot kapott a rózsa, úgy a virágzás folyamán azt is érdemes neki adagolni (vannak kifejezetten rózsáknak szánt tápoldatok), az adott szer töménységének és leírásának megfelelő hígításban és gyakorisággal! (A túltápozást ez esetben is kerüljük!)

Nemrég metszett rózsáim:

További pillanatképek a kertből:

A kerek ágyás aktuális virágai

Triumph tulipán

Árvácskák

Fürtös gyöngyike

Lila virágocskák (valamilyen phlox-féle lehet ez is...)

Virágzó medvehagyma

Medvehagyma virága

Az áfonya is hamarosan dús virágzásnak indul

Ikravirág

Leánykökörcsin

Sárga sziklai ternye

Napszemcsis fickó gyűjtöget a lila krókuszon

A virágok nyílásával a méhecskék is megkezdték szorgos munkájukat. A nektár szívogatása mellett - az alábbi felvételen jól látható módon - a háziméhek (Apis mellifera) virágport is gyűjtenek.

Mostanában egyre több szó esik a méhek emberi fajra is kiható hasznos mivoltáról, illetve a létüket veszélyeztető tényezőkről. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, a mézkészítés és virágok beporzása mellett a gyógyászat és kozmetikai ipar is felhasználja a méhpempőt, méhviaszt, mézet (stb.). Bár Magyarországon szerencsére világviszonylatban igen kedvező a helyzet, azért ne feledkezzünk meg ezekről a kis szorgos lényekről, és lehetőségeink szerint óvjuk, védjük őket - elsősorban a biztonságos (neonikotinoid hatóanyagoktól mentes) permetező szerek megfelelő módú és idejű, körültekintő használatával, másfelől a méhlegelőket, gyümölcsfákat, szép színes virágokat, esetleg méhitatót is örömmel veszik. És főképp, (emberi tudatlanságból) ne irtsuk őket!

Krókuszon gyűjtögető háziméh (Apis mellifera)

Napszemcsis fickó gyűjtöget

Méhek a krókuszok virágkelyheiben

Kerek ágyás - ilyenkor méhek büféje

Ezek a krókuszok egy esős délelőttöt követően, éppen a mai napon: nőnapkor gondolták úgy, hogy kinyitják kecses virágkelyheiket.
Többségük lila és ciklámenszínű, fehér cirmos (a kerek ágyásban), de akad közöttük többféle sárga árnyalatú is.

És egy kakukktojás. ;) A szintén most nyíló nárcisz

Boldog Nőnapot kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Korábbi krókusznyílások, TIMELAPSE felvételeken: