Végre lett egy kis fehérség is. Nem hóréteg, csak némi porcukor... Ez még a hólapátolástól irtózóknak sem okozhat kellemetlenségeket.

Valami csak lehet ebben a globális felmelegedésben, s annak globális hatásaiban... Ezen a télen ez az első eset, hogy leesett egy kis hó nálunk. Már nem is emlékszem, mikor volt utoljára fehér karácsonyunk. Annak idején, gyermekkoromban azért ez nem volt ennyire rendkívüli. Bár az megesett, hogy Szenteste éppen nem havazott, vagy enyhébb idő volt, és aznapra pont elolvadt, így latyakos időben álltuk körül a karácsonyfát. De azért a téliszünetben egészen biztosan szánkóztunk, hógolyóztunk egyet. Olyan nem volt, hogy januárig még csak színét se lássuk a hónak! Ezek tükrében már azt is bizonytalannak érzem, hogy jövő télen egyáltalán lesz-e hó...

Bár hozzá tartozik, hogy ebben szerepe lehet a völgyben húzódó kis falunk egyedi mikroklímájának is. Ahogy mondani szoktuk, ide nehezen jön be minden - bármi is legyen az (eső, hó, köd, vihar...). /Ugyanis a tél folyamán országosan már több helyről, köztük Budapestről is hallottuk, hogy havazott, bár ott is csak néhány napig maradt meg./
A múlt hétvégi rögtönzött kerti rendezkedések után így most egy kis pihenés vár a kertre - ránk pedig némi tűzifa beszerzésének és aprításának feladata...

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)