Nagyon régen (konkrétan: tavaly ősszel) jelentkeztem be utoljára kertünk háza tájáról. Csak a szokásos: időhiány... Pedig idén még egy kis veteményest is sikerült összehozni, igaz, ez most oroszlánrészében emberem keze munkáját dicséri. És szó mi szó, azért meg is lett az eredménye.

Amikor év elején eldugdossuk az első palántamagokat, elkezdjük összeállítani az adott évi ültetnivalókat, mindig van bennünk egy félsz, vajon főszezonban mire marad mindezekből időnk (t.i. valahogy mindkettőnk munkatevékenységében rendszerint a nyári a leginkább leterhelt, túlórázós időszak), és ilyen módon, mennyire fog mindez megtérülni, mennyit sikerül belőle hasznosítanunk. De arra akkor még nem voltunk felkészülve, hogy nyár derekára már ennyire kiemelt jelentősége lesz az - akár saját termesztésű, akár más módon beszerzett - zöldségnek, gyümölcsnek, élelmiszer alapanyagnak...

Egy gyors körséta ma délelőtt az esőben:

Szóval, politikától és bármilyen szélsőséges állásponttól függetlenül, szerintem nyugodtan kimondhatjuk: a megtermelt élelmiszer jelenleg KINCS. Így lett hirtelen a "hobbikertecskénkből" konyhai stratégiai ellátóközpont. ;) És szó ami szó: jelenleg valóban innen kerül az asztalra az ételeink alapanyagának zöme. Így mindig az éppen érő zöldségféléket, gyümölcsöket igyekszünk elsősorban hasznosítani.

Felkarózott paradicsom lugas (bambusz tám-oszlopokon).

Gyümölcsfáink látképe a veteményes mellől

A fenti felállásban úgy érzem, egy korábbi állásfoglalásomat is felül kell bírálnom. Aholis a fő kérdés az volt, valójában megéri-e kertet művelni (teljes terjedelmében ITT olvashatjátok el). Erre akkor rengeteg reakció érkezett (amik részben a linkelt cikk alatti hozzászólások között olvashatók), és tömören összefoglalva, akkor arra sikerült jutnom, hogy anyagi értelemben többnyire nem, vagy csak bizonyos esetekben - összevetve pl. a bolti árakon beszerezhető zöldségfélékkel, gyümölcsökkel. Most viszont erősen érzem, eljött az a holtpont, amikor egy bőven termő, családi kiskert is lefedezheti saját költségeit, a termények értékét piaci árakon számszerűsítve. (Mondom mindezt úgy, hogy - részben a helyi sajátosságaink, adottságaink okán - a gyümölcsfák gondozására, karbantartására, veteményes óvására többször is mélyen a zsebünkbe kellett nyúlnunk.)

A kertünkről egy héttel korábbi, átfogóbb, kánikulai idegenvezetést pedig itt nézhettek meg:

A pillanatnyilag érő gyümölcsfáink és a veteményesünk (valamint a feltámadt leandereim):

Nashi körte:

Ringló szilva:

Nektarin:

Lapos nektarin: