Bocs, mindenről eszembe jut valami. Bárány az udvaron. Nagyanyámtól kaptuk, jó lesz húsvétra, kicsaptuk a baromfiudvarba. A kutya is ott tanyázott, ott kapott enni is. 40 éve még egy falusi kutyának nem igazán vettek tápot, ette, amit mi, pontosabban a maradékot. Egy hét után anyu elkezdett aggódni, mert látványosan soványodott a kutya, bár a vacsoráját megette. Valami baja van, szólni kell az állatorvosnak. Aztán még az állatorvos előtt megoldódott a rejtély, egy pörköltmaradékos vacsoránál lebukott a vétkes, a fehér kis pofikája látványosan pörköltszaftos volt. Minden este megette a kutya vacsoráját IS, esetleg, ha csont is volt, az maradt neki. A kutya meg hagyta. És még a kutya etetésről. Néha előfordult, hogy nem volt idő főzni, de a kutyának nem mondhatod, hogy hogy nincs vacsi, de a házi kolbászt sem etetjük meg vele. Ilyenkor általában a tojásleves következett, beleszelt kenyérrel. Néha a kutya is hideget kapott, arra értem haza szombat este, hogy anyu kenyérszeleteket vág kockára, egy-egy oldalt megken zsírral, és a két kockát azzal összeragasztja. Mit csinálsz? Vacsorát ennek a vén hülyének, mert ha csak kiviszem a zsíros kenyeret, akkor csak lenyalja a zsírt, így falatonként a zsír szagáért megeszi a kenyeret is. Na, ennyit a birkákról, meg a lökött kutyákról. Hosszú lett, belátom.

@élhetetlen:
Nem lett hosszú, viszont aranyos. :o)

@élhetetlen: Nem lett hosszú, és nagyon tetszett a sztorid, köszi!! :)