A kert egyik kétségtelen előnye nyáron mutatkozik meg: nincs is jobb, mint a kánikulában felállítani egy medencét, vagy kitenni egy kád/lavór vizet, amiben a kisebbek (és nagyobbak) önfeledten pancsolhatnak, hűsölhetnek.

Ez kisebb zökkenőkkel szinte minden éves program nálunk, valamit mindig újítunk, és valami rutint mindig áthozunk az előző évekről - vagy legalábbis felidézzük, hogy mi az, mit pont ne úgy csináljunk, mint tavaly...
Ez idén sem volt másképp: szerencsére a két éve gondosan megtisztogatott, megfoltozott és elcsomagolt medencét még mindig tudtuk használni, csak most direkt nem a teraszon állítottuk fel. (Ennek előnye, hogy most nem hullik tele 5 perc alatt a közvetlenül terasz mellett álló fűzfa leveleivel, eső esetén az előtetőről lecsorgó kátránylével, illetve esélye van felmelegedni a közvetlen napon. Hátránya, hogy nem sík területre hanem fűre kerül, így az elhelyezést gondos helyválasztással, majd tereprendezéssel kellett kezdenünk.)

Már az elhelyezés, felállítás és feltöltés is okozott némi kihívást (többek között: a távolabb eső területre a vizet is csak toldással tudtuk elvezetni), de szép sorban mindenre sikerült megoldást rögtönöznünk a gyerekekkel. :) Tudni kell, ha nagyfiammal összedugjuk a fejünket, abból többnyire valami hajmeresztő, abszurd, komikus, és/vagy egyedi produktum szokott kisülni. Hát most ismét magasabbra helyeztük a mércét egy egyszerű felfújt medencénél, merthogy szerettük volna, ha az a fürdővíz idejében fel is melegszik, így mielőbb használatba vehetik. (T.i., volt olyan év, hogy az árnyékban napok alatt sem melegedett a csapvíz olyan hőmérsékletűre, amibe már biztonsággal be mertem engedni a srácokat, így előbb szorult a víz cserére, mintsem használhatták volna.)

Ezért aztán kitaláltuk, hogy a kutunk szivattyúját alakítjuk át vízforgatóvá, és a napon szétteregetett slagok révén melegítjük át a vizet. Az ötlet annyira bevált, hogy fél nap után már közel langyos volt a víz, 1 nap elteltével pedig 31-32°C-ot mértünk benne. De hogy ne is menjen folyamatosan "üresben", és állandóan kapcsolgatnunk se kelljen, a konnektornál egy időzítő kapcsolóval toldottuk meg a rendszert (jelenleg reggeltől estig, óránként 15 percekre indul be).
És persze vízszűrőre is szükség volt, amihez a kialakított vízmelegítőnk adta magát. Ehhez egy régebbi döntött amfora virágcserepemet használtam fel: az alján lévő kifolyó lyukat (öntözővíz elcsorgásához) betapasztottam, a belsejébe egy műanyag kekszes doboz került, ebbe lett bevezetve a slag, illetve (maradék réz fűtéscsővel) némi vízszűrő rétegen (rongy, szivacs) át kivezetésre a víz, mely az amfóra száján át tud visszacsorogni a medencébe. /A csobogót egy kerti székre és némi tégla-emelvényre helyeztük, a bevezető slagot a szék karfájához fogattuk./