A minap ritka és apró látogatónk érkezett.

Másfél évesem lelkesen mutogatott kifelé a teraszra, ahol először észre sem vettem, mit kellene nézni (de már most nagy állatsuttogó a lányka, aki egy bodobáccsal is megbeszéli az élet dolgait, így aztán nem meglepő, ha kiszúrta ezt a fürge kis szőrgombócot). Egy kisegér szaladgált kíváncsian nézelődve, ami persze vidéken nem olyan nagy ritkaság (alapvetően pláne nem örömforrás), de nekünk, messziről jött fővárosiaknak, illetve a gyerekeknek igazi szenzáció volt! :)

Egy darabig még nézegettük, aztán eltűnt a szemünk elől - megjegyzem, tegnap nagyjából ugyanott még egy lelkesen ugráló békát kergettek a srácok. Még poénkodtunk is, hogy meg kellene fogni (ja, nem a vérszomjas kártevővadász szólt belőlünk, sokkal inkább a kedves kis háziállatot láttuk benne). Erre pár perccel később férjuram szólt be, hogy itt az egér, csapdába esett, ahogy valahogyan belepottyant az éppen előtte kiürített - és még kint hagyott - szemetesvödörbe!
Így aztán alaposan szemügyre vehettük, bár nagyon izgága volt az egér, próbált szabadulni az alkalmi kelepcéből, és akkorákat ugrott, hogy ha gyorsan nem takarjuk le, valószínűleg előbb-utóbb ki is szabadult volna belőle.

És hogy mi lett a kisegér sorsa...? Azt hiszem, még mindig rossz vidékiek vagyunk... Nagypéntek lévén nem fogyasztottuk el. (Pár utcával arrébb, szabad területen elengedtük.)