Nem árulok el titkot: a kandallótakarítás nem tartozik legkedvesebb elfoglaltságaim közé, avagy úgy is mondhatnám, ez egy tipikusan nemszeretem velejárója a vidéki életünknek. Megcsinálom, mert szükséges, de úgy egyébként nem rajongok érte és nem lesegetem lelkesen a következő adandó alkalom közeledtét. :D Nagy valószínűséggel, ha nem az éltető melegünkről lenne szó, már régen ki is iktattam volna ezt a tevékenységet rendszeres téli tennivalóim közül. De azért ennek is megvan a maga varázsa, mert egy kis erőfeszítés és koszolás után végre ismét felloboghat a meleg a kandallóban, és akkor a hasznos munka jóleső fáradságával dőlhet hátra az ember lánya (legalább 5 percre) a tűz ropogása mellett. :)

Két évvel ezelőtt írtam egy kis összefoglalót a vízteres kandallónkról, egészen pontosan a saját típusunkról megismert tulajdonságok és tapasztalatok alapján. Akkor említettem a hátrányok között, hogy igen körülményes a takarítása.
Tulajdonképpen még csak nem is a munka volumene itt a legfőbb probléma, mert azért jellemzően egy óra alatt megvan a művelet, és ha nem túl fagyos időszakban, nem túl sok hamut termelő fűtőanyag (mint pl. papír, puhafák és egyes puhafa brikettek...) kerül bele, akkor elegendő pár hetente elvégezni (egyéb esetben, a legnagyobb fagyoknál, folyamatos fűtés mellett, rosszabb tüzelők, sok papírhulladék - vagy papírbrikett - esetén viszont van, hogy hetente akár többször is sort kell rá keríteni). A nagyobb gond az, hogy a hadművelet igen sok járulékos kosszal jár, melynek egy része kivédhetetlenül a nem megfelelő helyre, így a lakás további részeire (bútorok, polcok, kárpitszövet, plafon, fal...) fog kerülni, illetve az ember ruhájába, hajába, rosszabb esetben tüdejébe, de minimum a légjárataiba. (A szálló finom por pedig igen gonosz, azon túl, hogy mindenre rátelepszik, csúnyán meg is fogja azt, egy szimpla porszívózással vagy portörléssel általában nincs megoldva, ezért is gond, ha a ruhákba, kárpitba kerül.) Ezt lassabb, apróbb műveletekkel valamelyest lehet enyhíteni, de teljesen kiküszöbölni - sajnos - nem. Mindezt egybevetve így ez egy igen elavult rendszer. Amivel semmiképpen sem azt szeretném mondani, hogy a vízteres kandalló rossz dolog lenne, csak azért mindenképpen javasolnám a vásárlás előtt állóknak, hogy döntésük előtt ismerjék meg az adott készülék ezen műszaki paramétereit is (pl. ürítés módja, lehetőségei, ajtócsukás kényelme, stb.), a későbbi szenvedések elkerülése végett... Szóval csak okosan! :)
Másfelől volt nekünk korábban egy kandallóporszívónk is (oké, nem a csúcskategóriás fajta), merthogy a hamut, kormot egy átlagos porszívóval nem lehetséges takarítani. (Túl azon, hogy a szemcseméret miatt telibe terítené vele a teljes lakást, még a készülék is tönkremenne.) Ennek használata is kissé körülményes volt, elsősorban méretei, súlya és mozgatása miatt (lényegében egy fém hordó volt a dobja), de azért hasznos kis találmány, mert lényegesen tisztábban és alaposabban lehet vele takarítani a tűzteret, mint mondjuk kislapáttal (vagy kefével), és jelentősen csökken a szétszálló korom és hamu mennyisége is. Bár tény, hogy utána valahol azt is üríteni kell. :D Szóval szerintem igen hasznos találmány kandallósoknak (ezt kialakítása és nehézkes mozgatása miatt nem is használnám háztartási célokra). De a típusát már nem fogom ajánlgatni (többek között mert nem is emlékszem rá...), mert a miénk sajnos csak egyetlen szezont bírt. Igaz, nem kíméltük, keményen használatra lett fogva. De mint megoldást igen jónak találom, így nem kizárt, hogy a jövőben - ha maradna a kandalló... - még beruháznánk egyre (csak akkor már annak is jól megnéznénk a "fogát")...

Kandallótakarítás
És akkor következzen a mi típusunk (Idro 50) konkrét ürítési mechanizmusának vázlata, csak a szemléltetés végett.

A tűztérben és belső falon felgyűlt hamut és kormot vödörbe lapátoljuk.

Ez egy alkalommal általában másfél-két nagyobb vödörnyi mennyiséget jelent (mivel igen nagy a tűztér), plusz a hamutárolót (ami ilyenkorra már dugig szokott lenni).

Miután a tűztérből sikerült a matéria többségét kilapátolni, a hamutároló fedő rácsa is lekerül.

A hamutároló fedő rácsa (ami nálunk az évek során már teljesen szétégett, így idővel ketté is törött - illetve stílusban hozzá illeszkedve a hasáb tartó rúd is teljesen kilágyult, megereszkedett mostanra).

A rács levétele után szabaddá válik a hamutároló edény, aminek van egy "fogantyúja", aminél megragadva szépen ki lehet emelni.

Amennyire lehetséges, a kandalló faláról is levakarjuk a ráégett kormot.

A kiemelt hamutároló bödön

A kiürített, kirámolt kandalló
Mint látszik, a hamutároló alá is idővel beférkőzik a hamu (ez lényegében egy zárt tér), melyet lapáttal vagy más eszközzel nem nagyon lehet kiszabadítani, így ilyenkor tehet jó szolgálatot az említett hamuporszívó. Hasonlóan az elérhetetlenebb, illetve szerelvények körüli helyeken is, a hamuporszívóval mindenképpen alaposabb (és tisztább) takarítás lehetséges.

A kiszedett hamu és hamutároló

Az ürítés után visszakerülhet a hamutároló tartály

És persze a tetejére a rács, valamint a hasábtartó rúd is.

Kandallóüveg takarítása?
Az első években a kandallóüveg tisztítására nagy hangsúlyt fektettünk. Erre egy speciális tisztító folyadék használható, mely nem károsítja a az üveg körüli (egyébként szükség esetén cserélhető) tömítő szalagot, ellenben feloldja a kormot. Szóval akármilyen ablakmosó vagy súrolószer nem megfelelő a célra (ezt külön elmondták annak idején a kandallóbetét vásárlásakor is). A gond csak annyi volt, hogy lényegében rögtön az első begyújtásnál elkezdődött az újbóli kormosodás.
A kandallóüveg viszont öntisztító. Így aztán szépen lassan beláttuk, hogy nem biztos, hogy van értelme minden alkalommal ráerőltetnünk a természetes folyamatokra a civilizációs elképzeléseinket. :D Másfelől, valahogy sokkal természetesebb és barátságosabb érzést kelt az enyhén kormozott üvegen átszűrődő tűz látványa (érdekes, ezt többen megállapítottuk), mint a "nagyképernyős" kristálytiszta lángnyelvek víziója. :D
Öntisztítás. Ez nagyjából úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ha sikerül zavaróan bekormozni az üveget (ez lehet nem megfelelő tüzelőanyag vagy rosszul elrendezett begyújtás eredménye is, idővel persze ígyis-úgyis kormos lesz), akkor leégetjük az üvegről a kormot. Ez valahogy úgy történik, hogy igyekszünk olyan formában begyújtani, illetve annyi tüzelővel, hogy a felgyúló lángnyelvek (légáramlat) az ajtóüveget vegyék célba, így viszonylag gyorsan és teljes mértékben eltüntethető a korom az ajtóról. Nem mondom, hogy teljesen maradéktalanul, de a megcélzott területen biztosan.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a kandallóürítést mindenképpen egy alapos söprés, majd porszívózás, illetve felmosás zárja, legalább a kandalló körüli területen. (Általában ilyenkor magát a kandalló felületét is áttörölgetem, mert az emlegetett por bizony ott is megtelepszik.)

A mi kandallónk - mint az állapotából is látható - már sajnos nem húzza sokáig, sorsa, utóda (mint fűtési megoldás) még kérdéses. Eddig 12 éven át húzta (ez lesz a 13., és jó eséllyel utolsó... szezonja), mint kizárólagos fűtési megoldás. Valószínűleg (ezt a típust) nem ekkora igénybevételre tervezték.

És ha már túl vagyunk ezen a sok macerán, akkor véééégre, jöhet egy szívet-lelket-testet melengető begyújtás. :) :) :)