Valahol mindent el kell egyszer kezdeni. És még nemigen adódott úgy, hogy tűzifát kelljen rakosgatnom. (Többnyire nem "hagyományos" fahasábjaink voltak, vagy csak brikettel fűtöttünk, vagy éppen nagy pocakkal kimaradtam a fahordásból, esetleg csak odazuppantotta valaki egy rakásba, és mire kigondoltuk volna a megfelelő helyét, már el is lett tüzelve.)

Most viszont egy kisebb famennyiség várakozott arra, hogy katonás rendbe kerüljenek. Korábbi érintőleges tapasztalatok alapján azért az rémlett, hogy nem mindegy, hogyan rakosgatja az ember (lánya) azokat a fahasábokat, már csak a helyfoglalás miatt sem, másfelől pedig a stabilitás miatt lényeges, hogy legalább a végeken kötésbe kerüljenek. Jelentem, feladat sikeresen teljesítve! :D

A kezdő- és záróvégeken kötésben elrendezve

Ez kérem, tömény matematika! :D

Rendezgetés, tervezgetés folyamata

Növekvő fakupac...

Alakul! ;)

Kész! ;)

Délután lelkes "kis" segítséget is kaptam (nagyfiam személyében) az adogatásban, így a vége már pikkpakk meglett. :)

Elkészült farakás

Azért megdolgoztam vele. Mottóm:lehet, hogy sokáig tart, de legalább rondán néz ki! :D :D (Ugyanitt térkő-rakást és egyéb térgeometriai feladványokat vállalok!) Akárhogy is, a mai sikerélmény is összejött. :) :)

Na jó, ennél azért messze izgalmasabb és művészibb farakás-megoldások is léteznek, talán egyszer, terméketlen nyugdíjas éveimben ezzel is megpróbálkozom. Ha kíváncsiak vagytok, ezen a címen (klikk ide!) találtok néhány nagyon látványos tűzifa-kompozíciót!