img_1746_resize.jpeg

Kertünkben évről-évre megjelennek néha mókusok, majd pár évig ismét nem nagyon mutatkoznak. Volt, hogy találtunk utánuk hátrahagyott bundás farkincákat - feltehetően ragadozó kapta el szegény párákat. Általában környékbeli nagyobb fákon tanyáztak szívesen, de az évek során ezeket vihar, vagy megelőző jelleggel emberi munka döntötte ki, így olyankor máshová költöztek

img_1690_resize.jpeg

Idén tavasszal viszont ismét egyre gyakrabban láttuk őket kerítésünk előtt ugrándozni, majd rendszeressé vált, hogy kellemes időben a kertbe kiülve, a fejünk fölé hajló fűzfa-ágakon hancúroztak hosszasan. Először csak egy, kettő majd végül három kis mókuskát figyelhettünk meg. Meglepően bátrak, vagy talán még kicsik, vagy tényleg csak hozzászoktak a csicsergő gyerekzsivajhoz, amely folyamatos érdeklődő figyelemmel kíséri őket, de egyébként ártalmatlan.

img_1737_resize.jpeg

Mivel most már lassan állandónak mondhatom jelenlétüket, így két alkalommal kisebb kocafelvételt is sikerült róluk készíteni. :)

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2020.05.17. 11:05 1 komment

Címkék: fotó videó állat mókus

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokunk.blog.hu/api/trackback/id/tr815702740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2020.05.18. 22:56:44

Nekem is hatalmas fűzfám volt, voltak mókusok. A talaj nem az igazi, feltöltött, inkább kavicsos, köves, azért próbáltam tárkonyt nevelni, különböző pontokon. A fűzfa alatt már volt egy méteres ágam. Majd csak bokrosodik! Köv. hétvége, talaj fölött tíz centivel letörve. Nem értettem. A szél nem tehette, fogja a sövény, az eső sem, fogja a fa. Aztán elkaptam a műsort. Két mókus összeveszett a fán, az egyik lerugdosta a másikat. Az futott lefele a törzsön, és másfél méter magasságról már ugrott, becélozta a földet, a tárkonyom irányába. Gondolom így tört le.
A másik sztori, huszonéves voltam, vettem (egy tél alatt össze műszaki rajzoltam) egy 500 négyszögöles telket Badacsonyban. Semmi rajta, csak fa csihatagok, levágatod, egy év múlva megint 3 méteresek. Varrtam egy orkán sátrat, szúnyoghálóval, fel lehetett állni benne, tehát kényelmes, de csak arra jó, hogy ne ázzál el. Kilátni nem lehet, védeni támadás ellen nem véd. Képzelj el két tyúkot (nőt) éjszaka, matatás kint, egyre közeledik, már markoltuk a kenyérvágó késeket, mire odaért a támadó. Akkor nyugodtunk meg, mikor a sátor tetején kopogtak a maghéjak. A mókus ette, amit még tavalyról talált, mi meg betojtunk.