Ideköltözésünk után hamar rájöttünk: nem vagyunk egyedül. Annak ellenére, hogy közvetlen szomszédunk egyik oldalról sincs, szinte állandónak mondható az átmenő forgalom.

Az első találkozásunk a kertünkben viháncoló nyestekkel történt. Mivel éjszakai állatok, és rendkívül gyorsak, ezért eddig még nem sikerült őket lencsevégre kapni (kihangsúlyozom, ez a fotó itt most kivételesen nem saját képem, a netről mentettem!). Egyébként tüneményes kis fazonok, édes pofival, ezért is tettem fel róla ezt a képet. Nagyvárosiként első látásra azt hittem, valakitől megszökött vadászgörények - nagyot nem tévedtem, mindketten a menyét-félék családjába tartoznak.
Mióta aktívan itt élünk, nem nagyon látjuk őket (személyesen inkább akkor találkoztunk velük, mikor eleinte csak hétvégenként jártunk le itt aludni frissen vásárolt házikónkba), de névjegyüket rendszeresen itt hagyják az autó szélvédőjén - pici mancsnyomok formájában.

Eleinte a szomszéd birkái is átjárkáltak hozzánk. :) (Akkor még ilyen cserjés-gazos volt a fenti terület.)

Itt az a jó, hogy az állatokat testközelből is megcsodálhatjuk. Ez a pillangó például egyenesen rám szállt, majd hagyta, hogy a kezembe vegyem. :)

Nagyon szép példányok járnak erre, csak sajnos nehéz őket lefotózni. De már lassan ki sem teszem a lábam fényképező nélkül... érdemes kézközelben tartani. :)

(Ez utóbbi két kép ugyan nem a kertünkön belül, de a faluban készült.)

És egy gólya, a frissen rendbe szedett fenti területen. :)

A szomszéd fenyőfán lakó mókus-család is gyakran átjárt körbenézni...

Sajnos őket pár hete elkapta valami (valószínűleg egy macska), és csak két farkincát hagyott belőlük emlékbe a kertünkben:

Egyébként fellelhető itt mindenféle általános: bogár, rovar, egyéb. Ez a szöcske például éppen a teraszunkon ténfergett.

Egy időben rengeteg meztelen csiga volt a kertünkben, szerencsére most már eltűntek. (Ezzel a csigás eperrel csak férjuram akarta rám hozni a frászt.)

Méhek minden mennyiségben és fajtában. :)

Szarvasbogarak gyümölcslakomán:

Az utóbbi hetekben viszont leginkább hüllőkbe és kétéltűekbe botlottunk...

Ez a varangy jól megtréfált a múltkor. Már az idei palántáinkat ültetgettük, mikor döbbenten láttam, hogy a félig kiásott föld alja mozog... Hát ő kuporgott benne.

...De nem ő az egyetlen, aki (félig) a föld alatt tölti a meleg tavaszi napot. :)

Ez a kígyó pedig Párom legnagyobb döbbenetére szintén a veteményesünkből vetődött elő, még a cipője után is kapott! Sajnos azt nem tudjuk, pontosan miféle szerzet (valaki esetleg?)... (Nagyon gyorsan mozgott, alig sikerült belőle valamit lencsevégre kapni.)

Rengeteg különleges és szép madár is megfordul nálunk.

Fakopáncs:

Rozsdafarkú:

Ha sikerül még jó állatfelvételeket készítenünk, folytatom a sort! :)

A veteményessel egyébként most már elég jól állunk, hamarosan arról is részletesebb beszámolóval és fotókkal jelentkezem.

Amikor az ember elülteti a kis csenevész, ujjnyi vastag facsemetéket, elég nehéz róluk elképzelni, hogy ezekből előbb-utóbb dús lombú gyümölcsfák lesznek - ideális esetben - bő terméssel. De most, hogy végre megjelentek rajtuk az első kis gyümölcs-kezdemények, sokkal kézzelfoghatóbbá vált a lehetőség. :) Egyik-másikon csak pár darab van mutatóban, de vannak olyan fáink, amik tele vannak pici gyümölccsel. Most már csak abban kell reménykednünk, hogy szépen megmaradnak, és a jégeső vagy valamilyen betegség, kártevő nem viszi el őket.

Virágzás:

Gyümölcs-kezdemények:

Megalománia és szükséges fejlesztések
Hatalmas tervekkel költöztünk ide. Fiatalos lendülettel, akkori életvitelünknek megfelelően nagyszabású ötletekkel igyekeztünk kitalálni, mivel fejleszthetjük tökéletesre ingatlanunkat.
Természetesen szóba kerültek különféle alternatív-energia hasznosítási lehetőségek, a napot és a völgyünkben uralkodó, szinte állandó szelet mindenképpen szerettük volna befogni. Voltak nagyravágyóbb terveink is, mint egy gondosan megtervezett hobbikert, gyeppel, csodás virágokkal, különféle stílusokban (japánkert kistóval, rózsalugas, stb.), medencével, és minden egyébbel, ami csak beleférhet egy ekkora szabad területbe. Ami a legsürgetőbb volt, az otthonunkat ténylegesen lakhatóvá tenni - ősszel születendő gyermekünk érkezéséig.
Aztán az élet közbe szólt, a válság minket is nagyon érzékenyen érintett, munkánk és gyerkőcünk – majd gyerkőceink – melletti szűk időbeosztásunk miatt épphogy a legszükségesebb alakításokat el tudtuk végezni, illetve azokat is csak részben.

Ház körüli korszerűsítések (hiánya)
Eredetileg nyaralónak készült a ház, így beköltözésünkkor még fűtés sem volt benne. Mivel e célból egyedül egy kandallónak szánt hely került benne kialakításra, így fűtésünket egy vízteres kandallóbetéttel oldottuk meg. (Azóta is ezt használjuk, de esztétikusan beépítve csinos burkolattal sajnos még mindig nincs.)
Idő közben a ház több hiányosságára is fény derült, ezek közül, hogy csak a legégetőbbeket említsem, nagy szükség lenne az elektromos vezetékek cseréjére, ésszerű áttervezésére (egy családi hétvégén, amikor pl. egyszerre megy a boiler, sütő és számítógép, rendszeresen levágja a biztosítékot). A tetőtér szinte teljes mértékben szigeteletlen: a födém egy réteg gipszkarton, erre már mi tettünk kőzetgyapotot. Az ajtó és ablakok (amolyan régi típusú, duplán dupla szárnyú) bontásból felhasznált, rosszul szigetelő nyílászárók. Amennyire lehetett, utólagosan gumicsíkkal szigetelgettük őket (volt, amit egy az egyben be kellett csavaroznunk), de sajnos nagyon rossz állapotban vannak, teljes cserét igényelnek. Házikónk több sebből is vérzik (ha tehetném, egy teljesen újat húznék fel helyette!), ezek egy része létkérdés, más részük inkább csak bosszantó - mint pl. a rosszul tervezett lefolyócső, vagy hogy a fürdőszobában még csak véletlenül sem az összefolyó irányába lejt a padló.
Teljesen üres, berendezetlen állapotban vettük meg a házat, az elmúlt években (eredeti elképzeléseinket jelentősen háttérbe szorítva) részben sikerült eddig bebútoroznunk.
A ház alapterülete kb. 50-60 m2, ezt mindenképpen szerettük volna kibővítéssel és ráépítéssel is növelni, de ez a többi fejlesztéssel együtt sajnos szintén a (távoli…) jövő eseménye lesz.

/Az első begyújtás a frissen beépített (vízköpenyes) kandallóbetétben. 2007./

Kerti alakítások
Talán egyedül a kertben sikerült egy kis előrelépést tennünk, bár messze nem a tervezett ütemben. Ennek két fő oka is van. Egyrészt a már említett lehetőségeink hiánya, másrészt az eredeti elképzeléseinken több ízben módosítanunk kellett.
Ideköltözésünk óta kisebb-nagyobb mértékben minden évben próbálkozunk egy kis zöldség-gyümölcstermesztéssel. Ennek ellenére még nincs véglegesen kialakított ágyásunk, mert vagy (tudatosan) csak ideiglenes veteményest dobtunk össze a mielőbbi termés végett, vagy egyéb okból kellett átköltöztetnünk a zöldségeket a következő szezonban.
Vannak elképzeléseink néhány kerti építményt, területet illetően, mint szabadidős tevékenységre szánt részek (például sütögető-bográcsozó, kerti kiülő), ólak (pipiknek, esetleg röfiknek, egyéb állatoknak), stb., de végleges helyük még nem teljes mértékben eldöntött. Ezek tényleges megléte persze már fix támpontokat adna a növények, egyebek elhelyezéséhez. Emiatt elég sokat vacillálunk, mire bárminek megfelelő helyet találnák, hol az egyik, hol a másik (tervezett) objektumba lóg bele a szükséges terület. Nem véletlen, hogy egyik legfőbb - erősen ironikus - szállóigénk lett: „Kicsi a kertünk!” (És ilyenkor mindig apósomékat hozom fel ellenpéldának, akik budapesti kis házikertükben, kb. tized ekkora területen, tízszer ennyi növényt, állatot és egyebet helyeznek el, minden különösebb probléma nélkül. :) )
Néhány dolgot viszont leginkább a természet adta lehetőségek miatt kellett újra gondolnunk. Hol a rutin hiánya, hol a helyi adottságok miatt, de bizony megesik, hogy egy-egy növényke (virág, fa, bármi) kipusztul, vagy egyszerűen csak számára ideálisabb helyre vágyik.
Úgyhogy összességében még erőteljesen a tervezgetés, helyezkedés fázisában vagyunk, de ha lassan is, már-már alakul az összkép.

Területi fejlesztések
Az eredetileg vásárolt ingatlanunkhoz (kicsit több, mint) 1000 négyzetméter telek tartozott. Mint említettem, a „fölöttünk” (szó szerint, mert ebbe az irányba emelkedik a kertünk) lakókkal sikerült megegyeznünk, és újabb bő 2000 m2-t vásároltunk hozzá. (Igaz, eredetileg ennél kicsit hosszabb részben állapodtunk meg, de földmérésileg ennyit csatolhattunk át, ezért ezen kívül még egy plusz területet – amit hivatalosan ugyan nem vehettünk meg - használatra, művelésre megkaptunk.) Az eredeti, kisebb telken és a hozzácsatolt részen (fent, a telekhatáron) egyaránt található egy-egy ásott kút, így jelenleg két kutunk is van, amit elsősorban locsolásra használunk.
Az újonnan hozzátoldott terület sokáig nagyon gazos, cserjékkel (rengeteg bodzánk volt), kiöregedett gyümölcsfákkal (zömében alma, körte) borított terep volt, ide nem is nagyon járkáltunk át, bár a kerítés egy idő után elbontásra került, mégis élesen látszott a két terület közötti határ. A terepet több éves munkával, az összes fa kivágásával, a föld többszöri beszántásával, egyengetésével sikerült elrendeznünk. Így ma már valóban egy egybe függő, több mint 3000 m2 összterületű „birtokunk” van.

/Ilyen volt a frissen vásárolt házunk és telkünk, 2007. tavaszán/

/Az eredeti telekhatár még élesen elkülönül a hozzá vásárolt, gazos-bokros területtől. 2007./

Gyümölcsös, veteményes
Tavaly tavasszal a szépen rendbetett fenti területre egy kis gyümölcsöst telepítettünk, körülbelül 40 darab gyümölcsfával. Ezek: cseresznye, meggy, alma, körte, birs, szilva, kajszi (vagy sárgabarack), őszibarack, nektarin - de mindegyik más-más fajta. Férjuram gondosan válogatta össze a fák összetételét (melyik felel meg leginkább igényeinknek, klímánknak, melyiknek kell külön porzó) és elrendezését (a talajviszonyainknak, terebélyének és egyéb szempontoknak megfelelően ki hová kerüljön). A gondos ültetés és figyelmes gondozás eredményeként a fák többsége meg is marad(t), azt a párat ami kipusztult, idő közben pótoltuk, vagy más fajtára cseréltük. Itt már csak kisebb változások várhatók, a jövőben tervezzük majd összeoltogatni a különféle fákat, esetleg cserélni azokat, amik nem nyerik el tetszésünket.
Feltehetően ez sem a végleges elrendezés, de az idén két nagyobb területet szántattunk be, zöldségfélék számára. Borsó, hagyma-félék, répa, burgonya már a földben – egy részük szépen ki is bújt.
Idén többféle cserjés gyümölcsöt is ültettünk, a kert különböző részein. Többségében málnabokrok, de mutatóban van egy kis csemegeszőlőnk, egresünk, ribizlink is.

/Az idő közben rendbetett fenti területre kerültek a gyümölcsfák. 2012./

/A gyümölcsfák tavaly még csak fiatal facsemeték voltak, néhány hajtással és levélkével. 2012./

/Az idei borsó és hagyma már szépen kihajtott./

Számomra az (egyik) legszebb évszak a tavasz, amikor korai virágaink csodálatos pompával örvendeztetnek meg minket. Az idei virágainkból hoztam most egy csokorral.

Crocus és más hagymások

Leánykökörcsin

Sziklai ternye (mézvirág) - évelő

Phlox subulata (lila)

Phlox subulata

Tulipánok (Triumph)

Tulipánok (Triumph)

"Fekete tulipán" (Queen of Night) és bimbós hagymavirág

"Fekete tulipán" (Queen of Night)

Az előzmények
Jelenlegi lakhelyünkül szolgáló kicsiny falunkat már jó előre kinéztük magunknak balatoni nyaralásaink alkalmával. Ekkor - ma már férjurammal - még csak kapcsolatunk első hónapjait töltöttük, de közös érdeklődési körünk, ízlésünk és boldog életről alkotott elképzeléseink már akkor megmutatkoztak (hasonló módon vagyunk őrültek és renitensek). A környék szép, a hely nyugodt, csendes, átmenő forgalomtól mentes zsáktelepülés, igazi vidéki miliővel. A megközelítés pedig Budapestről (ahonnan mindketten származunk) is ideális, az akkoriban terjeszkedő autópálya egyik lehajtóját éppen oda tervezték (ami azóta meg is valósult). A Balcsi - autóval - negyed órányira,  nem csoda, hogy sokan választják a helyet nyaralójuk színhelyéül.
Egy szó mint száz, két-három látogatás bőven elég volt ahhoz, hogy a helybe beleszeressünk, és a látnivalókon, szokásos rendezvényeken túl az eladó telkekre is kihegyezzük szemeinket.

Hirtelen apropó
Bár már fél éve házasok voltunk, mégis váratlanul ért a felfedezés: terhes lettem!! Az első sokk és protokolláris orvos-vizitek után sürgetőnek éreztük a lakás-helyzetünk megoldását, s bár eredeti elképzeléseink szerint saját ház építésére vágytunk, a felgyorsult események miatt ezt a lehetőséget el kellett vetnünk. Több variáción gondolkodtunk (albérlet, szülőknél lakrész-leválasztás, ideiglenes lakás), de mivel igazából minden más változat csak amolyan "ideiglenes megoldás" lett volna, előre megjósolhatatlan futamidővel - míg valahol vidéken felépítjük végleges házunkat -, ezért úgy döntöttünk, belevágunk a vakmerőbe: hátunk mögött hagyva nagyvárosi életünket, veszünk egy vidéki házikót. Megjegyzem, az itt vásárolt házunk (budapesti viszonylatban nagynak számító) telekkel került összesen annyiba, mint Pest megyében egy olcsó, kisebb telek.

Kezdeti kétségek
Költözésünket elég kétségesen fogadta környezetünk. A rokonság az általuk nagynak ítélt távolságot kifogásolta, míg ismerőseink az "És mit fogtok ott csinálni??" jelmondattal adták tudtunkra, hogy ez az egész valami borzasztó unalmas dolog lehet (igaz, sokszor kilógott a lóláb, hogy inkább az irigység, mintsem az aggodalom mondatja ezt velük)... Mára már megbékéltek a helyzettel, de valójában a külső vélemények befolyásoltak minket a legkevésbé.
Ami miatt viszont valós kétségeim voltak, hogy vajon mi lesz 2 hónap múlva, egy fél év múlva, vagy mégkésőbb, ha véget ér mondjuk a nyár... Mert szép, szép, hogy olyan, mintha egy hosszú nyaralásra mennénk, de mi történik, ha ezt esetleg megunjuk? Vajon mennyire fog zavarni az elszeparálódás, tősgyökeres panellakóként nem fog-e hiányozni az urbanizált környezet, és más, hasonló aggodalmaim voltak.
Aztán belevágtunk, és élveztük a nyugalmat, a "hosszú nyaralást", és a szabadságot (közös életünkben először lakhattunk privát, saját lakásban). A megunás pedig csak nem akart bekövetkezni. :) Igaz, esetünkben biztosan az is közrejátszott, hogy - főként a kezdeti időkben - munkánk kapcsán heti (sokszor napi) szinten kellett Budapestre rohangálnunk, így az átállás csak fokozatosan következett be. De már semmiképpen nem tudnánk visszamenni a zajos nagyváros kapkodós, zsúfolt, stresszel teli forgatagába.

Otthonunk, "birtokunk" - dióhéjban
Mivel nem szerettem volna újszülöttel egy dohos, teljes renovációt igénylő parasztházba költözni, ezért választásunk végül egy kis alapterületű, eredetileg nyaralónak tervezett, részben bontott anyagból ugyan, de új építésű házra esett - ennek minden előnyével és hátrányával... Ehhez a házikóhoz egy (vidéki viszonylatban pici, pesti mércével mérve hatalmas), 1000 m2-es telek tartozott, amit hosszútávú terveinkhez (és megalomániánkhoz) kevésnek találtunk, így a telek folytatásaként sikerült - jelképes áron - hozzájutnunk további 2000 m2-nyi területhez, így jelenleg egy több, mint 3000 m2-es összterületű "birtokkal" büszkélkedhetünk.

És tényleg, mit is kezdünk vele
Elsősorban kikapcsolódási, otthonteremtési célokra vásároltuk a terjedelmes területet. Szeretnénk a házunkat bővíteni, néhány melléképületet, pihenőrészt kialakítani, sok szép virággal, fával, gyeppel, szabad területtel.
Emellett szeretnénk megvalósítani egy kis háztáji gazdaságot: gyümölcsöst, veteményest (esetleg kisebb területet állati takarmányok számára bevetni), haszonállatokat, ezek közül is tyúkokat és egy kis méhészetet mindenképpen, esetleg más baromfit, sertést, kecskét, netán hobbiállat tenyészetet is. Hosszútávú célunk egy (jelentős mértékben) önfenntartó gazdaság kialakítása.