Ma hajnalra kis falunkat teljesen belepte a hó. Már akkor gyanús volt, mikor arra a jellegzetes "kapirgálós" hangra ébredtem fel - mikor ilyet hallok, olyankor jellemzően kinézve csak fehérséget látunk... És valóban. Az ablakon kitekintve ez a látvány tárult elénk:

Az előző napokban eltakarított járdákat most ismét vastag, fehér hólepel fedte, és közben folyamatosan szakadt (illetve: még mindig szakad) a hó.

Mindehhez kellő hideg is társult:

Mára -7 - -8 °C-t jósoltak, de holnap már -17 fok is lehet.

Miután sikerült kiásni a kocsit, a gyerekeket a biztonság kedvéért reggel a családfő kocsival vitte be (a néhány településsel arrébb található) iskolába... Szerencsésen odaértek, de még alig kezdődött meg a tanítás, mikor már telefonáltak az iskolából: a srácokat a rendkívüli hóhelyzet (és annak várható súlyosbodása) miatt még akkor reggel hazaküldték.

Míg hazaértek, kimentem kicsit szétnézni, felmérni a terepet, és megkeresni a hólapátot... Amit az elmúlt napokban a fiaink hagytak el valamerre (az amúgy 3 ezer m2-nyi kertünkben). Ez akkor, az alacsony hóban még nem volt akkora probléma, de ma reggelre már azt is szépen belepte a hó, így aztán reggel férjuram meg sem találta (pedig nem jött volna rosszul...).

Az utca a kertünk előtt: itt bizony még nem járt hókotró (és azóta sem)

Az utcánk folytatása

Fehérség, amerre a szem ellát

Hátsókert a gyümölcsfákkal

Végül a hólapát is előkerült a hó alól. Éppcsak a felálló lapátrész egy kis sávja látszott ki - órákkal később már biztosan nem találtuk volna meg tavaszig.

Tekintve, hogy egy kis zsáktelepülésen élünk a völgy mélyén, nem ér minket felkészületlenül a rendkívüli havazás: bármikor előfordulhat, hogy az egyetlen, kaptatós és szerpentines bekötő utunkkal elvág minket a külvilágtól a tél. Ilyenkor olyan jól tudnak jönni a korábban befőzött gyümölcsök, más élelmiszerek, és elvben már arra is rákészültem, hogy egy ilyen helyzetben pár napig esetleg magunknak kell majd megsütnünk minden kenyérfélét...

Hajnal van. Annyira jó lenne még egy kicsit visszaaludni... Kómásan pörgetem végig agyamon a lehetőségeket, de csak eljutok mindig arra a következtetésre, hogy ez nem fog "ingyen" menni. A legkisebb már felébredt, és - hiába szeretgettem meg és láttam el minden tekintetben - addig úgysem fog visszaaludni, amíg nem érzi maga körül a kellemes meleget. Csak még egy órácskát jó lenne aludni, elvégre hétvége van... de be kell lássam, itt a vágyakozás önmagában nem lesz elegendő.

Kómásan tápászkodok fel az ágyból, és botorkálok bele ruháimba. (Kifelé jövet még megbotlom ebben-abban a sötét lakásban, de igyekszem a családot nem felverni.) A visszafekvés reménye visz kifelé, de már legbelül érzem, hogy ebből ismét nem lesz semmi.

Kilesek az ablakon. Odakint dermedt csend. Ilyenkor még a kutyák sem vonítanak. Magamra kapok valami "kimenős" göncöt, és elindulok kifelé. Arcomba csap a metszően fagyos téli levegő. Nem esik jól most ez a frissítő, de cserébe ezt a látványt kapom (rögtönzök néhány képet a zsebemben lapuló mobillal, de a fotók persze nem adják vissza a hangulatot):

Annyira békés és ártatlan, egyben kísérteties ilyenkor a táj. Derengő korahajnali fények, éppcsak látni amit feltétlenül szükséges, miközben a hóval lepett tájon lidércfényes kékséget tükröz vissza az ég sötétje.  Magával ragad.
Aztán gyakorlatias céltudattal kotorászok a teraszon valami begyújtható tűzifa után kutatva, mert már kezdek cidrizni. Az arcomba tolakodó fagyos levegő elegendő is volt hozzá, hogy kómás álmosságom legalább részben tovatűnjön.

Több körben pakolom be a tüzelnivalót. (Női mivoltom okán igyekszem a "többször kevesebbet" szem előtt tartani, így kényszeredett türelemmel fordulok még párszor.)
Igyekszem mielőbb bepakolni a kandallóba, és ezzel nem túl nagy zajt csapni...

Míg a tűz pislákolni kezd, ismét kilesek: lassan-lassan megvirrad.

Végre fellobban a tűz, már érezhető a meleg, és ez egészen más megvilágításba helyezi az elmúlt negyed óra történéseit. Még egy darabig őrködök (biztosan beindul-e a tűz, mennyire és mikor zárjam el, nem forr-e be a fűtővíz...), így marad időm átgondolni, és szimbolikus jelentéssel felruházni az eseményeket.

Kikerülhetetlen párhuzamot érzek a kint tomboló hideg, és a házban - emberi erővel lángra lobbantott - elemi tűzből eredő melegség, valamint a háziakat összetartó áldozatos munkák és meleg szeretet között. Valami, amit nem kapunk automatikusan, valami, amiért odaadóan kell dolgoznunk. És a jutalom, ami meleggel jár át mindannyiunkat.
Ha valamire, akkor erre biztosan megtanított már minket vidéki éltünk 10 és fél esztendeje...

Közben már beindult a tűz, úgy rendesen, és a vízkeringetés is elkezdte körbevinni a meleget a házon. (Belestem: a legkisebb szépen vissza is aludt, ahogyan az remélhető volt.) Aztán a nagyobbak is sorban előszállingóztak - kicsit őket is rendezgettem.

S ahogy így ittmaradtam a gondolataimmal, majd hangos "nyitnikékkel" megszólalt az első cinege (magocskák után kutakodva a teraszunkon), nyúzott fejjel konstatáltam: ma sem fogok már visszaaludni.

Ahogy leesett a hó, a kismadarak egyből megkörnyékezték a házunk táját. Szinte folyamatosan madárcsiviteléstől hangos a kert, van, hogy az ablakkeret környékéről gyűjtik be a pókokat, apróbb bogarakat, de most már az etetőbe is került mag - amit szinte azonnal kiszúrtak -, így elsősorban ott csoportosulnak. Már az sem zavarja őket, ha közvetlenül az ablakból figyelem (és fotózom) lakmározásukat...

Mai hóesés

A sok félnapos havazás és gyors olvadás után most megérkezett a tartós hó is kicsiny birtokunkra. A gyerekek nagy örömére, férjuram némi bosszúságára. Egy biztos: gyönyörű látványt nyújt, és ilyenkor mégtöbbre értékeli az ember lánya a kandalló nyújtotta meleg otthont! Mielőtt az aprónép egy kiadós szánkózással letaposná, igyekeztem megörökíteni a sok fehérséget (noha a hó még most is hull).

Kertünk

A videót esetleg meghallgatni is érdemes, néhány igazi falusi állathang (madárcsicsergés, kakas-kukorékolás) kivehető benne. :)

Portánk előtt

Háttérben a falu református temploma

Utcánk

Behavazott ezüstfenyő

Hátsókert

Hátsókert a gyümölcsfákkal

Mikor, ha nem ilyenkor: fűtésszezonban van a legalkalmasabb ideje hamulúgot készíteni. Előállítása igazán nem komplikált, és több előnnyel is bír:
- gyakorlatilag költségmentes az előállítása, mert csak "hulladékból" készül;
- mosásra, takarításra, zsíroldásra is alkalmas;
- természetes anyag, a környezetet nem terheli, vegyszermentes.

Valójában annak már 4 éve is van, hogy hamulúgot készítettem, de akkor valahogy elmaradtak a fotók és leírása. Mindezt most pótolom.

Hogyan készítsd el?

1. Kályhából, kandallóból, kemencéből lapátolj fehér hamut. Lényeges, hogy ennek alapanyaga tiszta, vegyszer- és festék mentes keményfa legyen.

2. A hamut érdemes átszitálni, de legalábbis a nagyobb darabokat, elszenesedett maradványokat kivenni belőle.
Az átszitált (vagy válogatott) hamu kerüljön abba az edénybe, amiben készíted!

3. A tiszta hamu körülbelül háromszoros mennyiségének megfelelő forró vízzel öntsd fel!

Egy alapos átkeverés segíti a jobb kioldódást.

4. Pár napig állni hagyjuk.

5. A hamu szépen leülepedik, az oldat kitisztul.
/Megjegyzés: nálam valamiért lett egy enyhén sárgásbarnás árnyalata, de elvileg átlátszó lenne. Elképzelhető, hogy az eltüzelt fa lehetett szennyezett, esetleg a vödör, melyben a lúg állt, engedett valamit ki. Legközelebb ezeket a tényezőket megpróbálom kiküszöbölni./

6. Az oldat tetején úszkáló nagyobb faszén-darabkákat eltávolítjuk (elsősorban, ha nem szitáltuk meg a hamut előzetesen). A tiszta oldatot felkeverés nélkül zárható tárolóedénybe (pl. kiürült mosószeres flakon) merjük.

A kész hamulúg hónapokig eláll. Felhasználáskor általában 1-2 decilitert szükséges a mosáshoz adagolni, a mosandó ruha mennyiségétől és szennyezettségétől függően. Mosásra, áztatásra is használható. Állítólag van némi fakító hatása, így színes ruhák esetén érdemes lehet más mosószerrel keverten alkalmazni.
A lúg töménysége, "lúgossága" (így tisztító ereje) függ az oldatunk töménységétől, felhasznált (illetve korábban elégetett) tűzifa fajtájától is. Érdemes keményfa hamuját felhasználni, illetve az adagolandó mosószerünk mennyiségével pedig kísérletezgetni az ideális adagolás eltalálásához.

Figyelem! A hamulúg erősen lúgos kémhatású folyadék! Használata során a vegyszerekre jellemző körültekintéssel kell eljárni! (Szembe-szájba ne kerüljön, bőrrel közvetlenül ne érintkezzen - ha mégis, bő vízzel azonnal lemosni; stb.)

Valahogy beleragadtunk ebbe a se tél - se tavasz állapotba. Napok, sőt, hetek óta úgy fest a dolog, hogy vagy jön egy fagy, csapadékmentes időszakban, vagy éppen esik, de akkor már pluszok vannak. Így aztán ha esik is valami, az legtöbbször eső vagy havaseső, ha pedig néha havazik, az 1 napon belül el is olvad. Ennek megfelelően kint jó nagy sár, locspocs és nyirkosság van, gyakorlatilag alkalmatlan bármiféle eredményes kinti teendőre. Igaz, jelenleg eléggé le is foglal minket a ház melegen tartása, a folyamatos fahordás, begyújtás. Pedig még igazi mínuszok nem is voltak!

Pillanatképek a "kamuhavazásokból":

Egy hete is esett, majd másnapra el is olvadt a hó - a gyerekek nagy bánatára.

 Két napja aztán ismét hatalmas pelyhekben szakadt egész nap - de estére végül az is eltűnt.

Nem csoda, hogy a virágok már nem tudják eldönteni: most bújni kell-e már vagy még várjanak? (Mai fotók.)

Jelen pillanatban - a változatosság kedvéért - jeges eső szitál. Nyirkos, hideg, de halkan duruzsolva koppan, ahogy földet ér... Azt hiszem, begyújtom ismét a kandallót, és bevackolok a kanapéra egy bögre forró teával.

Mit tehetünk vele, ha eltörik a virágcserép, vagy bármilyen agyagedény, kerámia tál...?

Most biztosan mindenki valami trükkös és látványos DIY újrahasznosításra gondol, azonban ennél sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldást szoktam alkalmazni.

Nagyon mutatósak tudnak lenni még szabadföldi virágok között is a kerámia cserepek, különféle terrakotta kaspók. Ezeket igyekszik is az ember lánya télen szétfagyástól, szélben felborulástól óvni, de néha elkerülhetetlen a "baleset". Magam is többször megfizettem a tanulópénzt, de minden óvatosságom ellenére is előfordul, hogy - bármilyen okból - széttörik vagy csak megreped egy-egy virágcserép.

Mit lehet ilyenkor tenni...?

A jó hír az, hogy az agyagedény még a legolcsóbb pillanatragasztóval is sikeresen javítható!
Ha eltörik a kerámia, igyekezzünk minél előbb megragasztani, vagy pedig javításig biztonságos, tiszta helyre tenni, nehogy a törési felületek koszolódjanak, tovább törjenek, illetve eltűnjenek az egyes cserépdarabkák. A ragasztást megelőzően ha szükséges, a ragasztandó felületre hullott virágföldet, port óvatosan söprögessük le. A felületnek "érintetlennek", tisztának, idegen szemcséktől mentesnek kell lennie, mert csak így fog tökéletesen illeszkedni. Ragasztás előtt feltétlenül illesztgessük össze a széthullott darabokat, ekkor fogjuk látni a szükséges illesztési sorrendet, valamint azt is, hogy ha esetleg még egy-két kisebb darabka hiányzik belőle. A ragasztóval óvatosan bánjunk, mert nem csak a cserepet fogja meg (hanem például a kezünket is!). Egyszerre mindig csak 1-1 elemet ragasszunk, a beragasztózott felületeket illesszük egymáshoz. Pár pillanatnyi odaszorítás után megköti a ragasztó. (Pillanatragasztó típusában nem is adok tippeket, mert nekem eddig még mindegyik fajta megfogta.) Egy kis száradási idő után a cserép már ismét használható, az eredmény pedig tartós lesz. (Nálam kánikulát és fagyokat is átvészeltek már az így ragasztott cserepek, minden probléma nélkül. Előfordult, hogy ugyanaz a cserép évekkel később is eltört, de nem a ragasztott helyen.)

A virágcserép ragasztás nélkül már használhatatlan lett volna

De mi a helyzet a konyhai agyagedényekkel...?
Lasagne-s tál, Pataki-tál - ezeket szintén meg szoktam ragasztani. Persze ételt így már nem teszünk bele, hanem a kertben kapnak új funkciót, általában árvácskák vagy más virágok számára. Ha az ilyen tálakból akarunk virágedényt kialakítani, fontos, hogy kifurkáljuk a víz szabad távozása végett.

Törött lasagne-s tál: virágtartó lesz belőle

Ha esztétikailag nem zavaró, az sem gond, ha a ragasztott felületen túlcsorog a ragasztó. (De tapasztalataim szerint enélkül is megfogja.)

Egykor Pataki-tál volt a konyhában. A tetejéből cserépalj lett, a tálat három helyen kifúrtam, hogy a felesleges víz kifolyhasson.

Az egyik első kerámiám. Ez a virágtartó is több ragasztáson átesett az évek során.

Nem jellemző, hogy túl sok hóvirágunk lenne, éppen ezért minden év elején lelkesen fürkésszük a fű közül kibújó 2-3 kis fehér fejecskét. Ezek még a kertünk (és egykoron itt állt parasztház) néhai régi tulajdonosának hagyatékai lehetnek...

Ez a két hóvirág a fű közül bújt ki

Vadon nőtt hóvirágok a fű között

Egyetlen virágocska a kerek ágyásomban is méltóztatott előbújni

Hóvirág a kerek ágyásban

Az idén korán kibújtak a krókuszok  is

Krókusz

Ez valószínűleg tulipán lesz, már nem emlékszem... :D

A magról kelt árvácska ereje teljében vészelte át az eddigi, enyhe telet

Az enyhe időben még a díszkáposzta is szépen virít

Idén biztosan nem fagytak ki a csarabok sem

A ház mellett a nárciszok is türelmetlenek már

A mutatós törpe írisz is korán kibújt