img_9594_resize.JPG

Évről évre előkerülnek ezek a szemet gyönyörködtető lila csodák, akár, mikor méhek hada szállja meg szorgos zümmögéssel, akár, mikor jeges zúzmara alól villantják meg élénk színű virágszirmaikat. De mégis úgy érzem, hogy nem lehet velük betelni, s mivel idén különösen dús csokrétákban bújtak elő, ezért úgy gondoltam, ezúttal is hozok belőlük egy kis válogatást. :)

img_9582_resize.JPG

img_9584_resize.JPGA lila virágszirmok között most is méhek szorgoskodnak

img_9585_resize.JPG

img_9586_resize.JPG

img_9587_resize.JPGEgy másik lila árnyalat

img_9588_resize.JPG

img_9589_resize.JPGA valamikor eldugott egy virághagyma az évek során rengeteg új virágot hozott

img_9590_resize.JPG

img_9591_resize.JPG

img_9595_resize.JPG

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2020.03.12. 15:19 Szólj hozzá!

Címkék: fotó videó virág méh lila krókusz crocus hagymás virág kerek ágyás

img_9282_resize.JPG

Pánik helyett önellátás
Most, hogy általánossá vált a pánikhangulat (vagy legalábbis vannak, akik generálják, vannak, akik pedig lelkesen felülnek erre a vonatra), egyre nagyobb figyelem terelődik az önellátásra. Ha mást nem, legalább a saját részre bespájzolt tartós alapélelmiszerekből történő változatos ételkészítésre. /Megjegyzem, a kialakuló felhajtás ezen formáját erős túlzásnak érzem, de legalább annyi előnye van, hogy sokan átgondolják azt a bizonyos "mi lenne, ha..." lehetőséget, valamilyen szinten - legalább elvi szinten - kilépve ezzel a túlurbanizált kényelemből, melyben magától értetődően a multihálózatok révén bármikor, bárhol, bármi az ölünkbe pottyanhat.../

Nem csak gyümölcs: készétel is eltehető
Szóval önellátás. No bevallom, ezzel mi még meglehetősen gyerekcipőben járunk, de azért ha a kert ad valamilyen bőséges lehetőséget (többnyire a gyümölcsfák által), azt természetesen igyekszünk többféleképpen, lehetőleg minél természetesebb módon tartósítani, eltenni a "rossz időkre". Persze a nálunk rutinosabb gazdálkodók ezt már jóval gyakorlottabban és széleskörűbben teszik: nem csak szezonális gyümölcsök befőzésével, de akár komplett készételek eltevésével is.
A befőző automata már eddig is jó szolgálatot tett, de korábban csak gyümölcsféléket tartósítottunk benne. Most viszont úgy alakult, hogy egy nagyobb adagra sikerült bolognai mártás egy részét tettük el vele.
Valószínűleg erre mindenkinek van egy jól bevált, kedvenc receptje, ezért ezt most ki sem részletezem (na jó, az az igazság, ezt most férjecske újította, ezért nem tudom, hogy mi volt a pontos receptúra, de azt láttam, hogy sárgarépa és cukkini is került bele a paradicsom és darálthús mellett :D ). Persze elegánsabb lett volna mindezt saját kerti zöldségféléből (netán saját nevelésű húsból) előállítani, de jelen pillanatban, így szezonon kívül nem rendelkezünk ilyesmivel.

img_9275_resize.JPGBolognai szósz: a többletet kiüvegeztük

Természetesen itt is a befőzés megszokott szabályai érvényesek: tisztára mosott üvegbe, sérülésmentes (vagy új) lapkával, csírátlanított eszközökkel és tárolókba! A mártás forrón került a tiszta üvegekbe, azonnali lezárás után mentek az automatába.

img_9276_resize.JPGA vízzel telt (de legalábbis üvegeket teljesen ellepő) automatába kerülnek a lezárt üvegek.

img_9277_resize.JPGBolognai mártás az automatában

img_9278_resize.JPGAz automatába 180 percre, 100 fokra került a tésztaszósz. (A befőzési idő és hőmérséklet összetevőktől függően változó lehet, a gép leírásában is mellékelt /vagy neten elérhető/ táblázatok támpontot jelentenek!/

img_9279_resize.JPGSpagettire téve, parmezánnal megszórva kiváló egytálétel

img_9282_resize.JPGBefőzött bolognai szósz és kitálalva, tésztával.

img_9285_resize.JPGKész bolognai mártás: felbontás után egy gyors melegítéssel azonnal fogyasztható!

img_9289_resize.JPGBolognai spagetti

img_9291_resize.JPG

img_9292_resize.JPGBefőzéssel tartósított tésztaszószok, kihűlőfélben a dunsztban. Az így eltett készétel hűtést vagy speciális tárolást már nem igényel (felbontásig), a kamra polcán hosszú ideig eláll.

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2020.02.28. 16:52 Szólj hozzá!

Címkék: fotó pánik gasztro tészta mártás bolognai mártás befőzés szósz eltevés öntet aktualitás tésztaétel önellátás pánikkeltés bolognai szósz befőző automata koronavírus

img_5842_resize.JPG

Kora reggel még kómásan kóvályogtam ki a teraszra némi tüzelő meg egy kis friss zöld után kutatva. Már meg sem lepődök, ha ilyenkor egy macska, netán egy kutya néz velem farkasszemet, bővelkedünk bennük, noha saját házmelléki állatunk jelenleg nincsen... Csakhogy ez a "macska" most egy kicsit nagyobb volt... Majd' eldobtam a tüzelős vödröt, mikor összeálltak szemem előtt a pixelek: ez valami igen nagy! Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy ezúttal egy birka mered rám. Valójában nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban, minden esetre mindketten hátrahőköltünk hirtelen.

img_5835_resize.JPG

A felesleges sokk után már igyekeztem őket közelebbről is szemügyre venni, merthogy kiderült, hárman is átjöttek vendégségbe, majd - praktikus okokból - minél előbb visszaterelni őket eredeti lakhelyükre (a szomszédba). Némi reggeli fitnesznek is beillő kergetőzés után ez végül sikerült is, a kis rafkósak hamar megtalálták a kerítés ama bizonyos gyengepontját. :D

img_5836_resize.JPGA kertünkben legelésző birkák

img_5839_resize.JPGSzétnéztek alaposan az udvarban

img_5840_resize.JPG

img_5841_resize.JPGKergetőzés a birkákkal

img_5843_resize.JPGBenn a bárány, kinn a farkas...?

img_5846_resize-x.JPGBújócska: három birka becserkészése a tét :D

img_5848_resize.JPGA birkák visszataláltak saját területükre :)

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.10.23. 11:04 3 komment

Címkék: fotó videó állat ősz birka

img_5404_resize.JPG

Hogy mitől meglepetés? Egy kert tulajdonképpen minden évben meglepetéseket tartogat. Még a leggondosabb tervezés és tudatos ültetés mellett is kénytelen a gazda a természetre bízni a továbbiakat, így nem feltétlenül evidens, ha egy háztáji kiskert bő terméshozammal, egészséges, veszteségtől mentes, tökéletes zöldségekkel, gyümölcsökkel örvendezteti meg tulajdonosait. De, természetesen optimális esetben így történik, de számtalan olyan tényező állhat be - kezdve a talajviszonyoktól, időjárástól, éghajlattól, betegségektől, kártevőktől -, melyekkel a (tapasztalatlan?) gazda nem tud előre számolni. És fordítva is: egy-egy új fajta kipróbálása, egy szerencsés csapadékhozamú és napsütésű nyári szezon, egy jó választás akár a vártnál is bőségesebb, szebb, nagyobb termést hozhat.

Azonban egy házikert ennél még jóval több meglepetés-faktorral is bővelkedhet...

img_5407_resize.JPG

Itt és most elsősorban azokra a növényekre gondolok, amiket nem mi ültettünk. Vagy legalábbis nem tudatosan.

Számtalan bejegyzésben említettem már olyan meglepetés-zöldségeket és -virágokat, amik létezéséről eredetileg nem volt tudomásunk... Ezek vagy összekeveredett (akár bolti) vetőmagokkal, vagy vásárolt/ajándékba kapott növények társulásával, vagy általunk elpotyogtatott (leginkább komposztnak szánt) zöldségek, gyümölcsök  magjaival vertek gyökeret a földben, majd növesztettek szép új, erős növényeket.

Tavaly például a "hagyományos" sárgarépa között jelent meg néhány citromsárga példány. Elvileg ilyet nem ültettünk, mégis többször előfordult, hogy ilyen került ki a földből. :) (Erről egy képet itt mutattam is.)

A kerek ágyásomban (és máshol) is több olyan virágot meghagytam már, melyek a vásárolt vagy ajándékba kapott kis virágpalánta földjén egy kis vendégvirágot is tartalmaztak. Ezek volt, hogy idővel erős példánnyá cseperedtek.

A korábbi ültetésekből, vagy félredobott zöldségmaradékból rendszeresen előbújnak következő évben is a növények, az évelőket különösen érdemes számon tartani, így volt például évről-évre ültetés nélkül sóskánk, de tavaly például egy korábbi, csak úgy kapott (földbe dugott, de aztán nem hasznosított) lestyán létezését figyeltem ki a fűben (akkoriban még ott is volt veteményesünk), és kezdtem el hasznosítani a levesbe leveleit.

Idén ismét megjelent néhány olyan zöldségfélénk, melyeket idén nem ültettünk. (Előzménye, hogy nyár előtt megadta magát minden fűnyírónk, így aztán külön esélyt kaptak cseperedésre a terven felüli növénykék is.) Ezek többségét egyébként komposztnak szántuk, de ők úgy gondolták, a tápanyagban gazdag földkupacban kényelmesen el is éldegélhetnek. Az ilyen növényeknek egyébként különösen meg tudok örülni, érdekességük, hogy általában szebb termést hoznak társaiknál (a túlélők erőssége...), szóval érdemes őket figyelni. :)

img_5405_resize.JPGIdén komposztnak szánt zöldségkupacban megjelent néhány tökféle, vélhetően cukkinivirágok. :)

img_5406_resize.JPG

img_5403_resize.JPGVéletlenszerű cukkinivirágok

img_5409_resize.JPG

Hasonló előzményekkel lett néhány apró szemű, de életerősnek tűnő paradicsomunk! Kíváncsian figyelem, hátha be tudnak még érni...

img_5412_resize.JPGMeglepetés-paradicsomok a komposztkupacon

img_5413_resize.JPG

img_5411_resize.JPGParadicsomok, melyek magról keltek a komposzt között

img_5415_resize.JPG

Bár nem véletlen növények, de idén a balkonládába ültetett zöldségek (jelen esetben a paprikák) kísérlete is pozitív eredményekkel zárult. Ezekről korábban itt írtam. Az eredeti problémát (hogy idő hiányában sajnos nem tudunk idén veteményest fenntartani) tökéletesen kiküszöbölte, és még a szükséges locsolást is igen leegyszerűsítette, ezért ez a megoldás nekünk most bevált. A pritaminok többsége már beérett, ezeket - már csak kis mennyisége miatt is - elsősorban frissen fogyasztjuk, néhány pedig még a terasz védelmében vár a teljes kifejlődésre, beérésre.

img_5154_resize.JPGIdei pritaminjaink

img_5153_resize.JPGPritamin, vagy paradicsompaprika

img_5418_resize.JPG

img_5419_resize.JPG

img_5420_resize.JPGPritaminok a balkonládában

img_5421_resize.JPG

img_5417_resize.JPGBeérőben lévő paradicsompaprikák

img_5155_resize.JPG

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.10.05. 14:35 6 komment

Címkék: fotó szavazás virág paradicsom paprika meglepetés cukkini tök veteményes évelő pritamin paradicsompaprika balkonláda balkonzöldség balkonágyás

Mindenki érkezik valahonnan, élete során begyűjtött élményekkel a lelke legmélyén, majd felelős emberként tart valahová, ezeket a benyomásokat követve a tudat alatt, hogy egyszer majd ezekkel az egykori boldog álmokkal teljesedhessen be az élete...

Kivételesen egy személyesebb vonalú történettel érkezem, mely betekintést enged a tyúkokkal köttetett barátságomba, valamint abba a valamibe, ami egy életre összeköt a vidéki élet szeretetével...

Egy hónappal ezelőtt összeszedett, vidéki életet a városi létformával "szembeállító" gondolatsoraim alaposan felborzolták a kedélyeket. Pedig valójában nem terveztem kifejezetten állást foglalni, vagy szándékosan kampányolni bármely' véglet mellett vagy ellen sem, mindössze csokorba gyűjtöttem azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyeket vidékre költözésünk óta rendszeresen megkaptunk (és kapunk), tehát úgy tűnik, ezen ténnyel (vidékre költözésünkkel) kapcsolatban a legtöbb embert foglalkoztatják. /Persze jóllehet a média is működött, és többeket már inkább csak a jól megmondás, odaszólás lehetősége foglalkoztatott (elsősorban a többi kommentelővel szemben), több esetben anélkül, hogy különben magát a kifejtéseimet olvasták, végignézték volna. Viszont rengeteg megalapozott állásfoglalással is találkoztam, ezeket külön élmény volt átolvasni, átgondolni, ízlelgetni. Ez úton is köszönet mindenkinek aki kifejtette véleményét, vagy kulturált vitába bocsájtkozott!/
Így aztán kaptam olyat is, hogy na most a panellakó jól felfedezte, hogy vidéken is van élet! :D Bevallom, ez a "beszólás" nagyon tetszett, jót mosolyogtam rajta. :) Hiszen valóban, vállalom, fiatal korom jelentős részét így töltöttem, ezt én magam tettem közzé, tehát nincs benne semmiféle leleplezés. Bár kétségtelenül degradáló éle volt a hozzászólásnak, és mint ilyen erősen egyoldalúan értelmezte a témát. Azért szögezzük le, már több, mint 12 éve "felfedeztem", hogy vidéken is létezik élet, de a valóságban azért ennél mélyebbre nyúlnak a gyökerek.

Múltban gyökerező vidék-idill
Kisgyerekkorom nyarait, iskolai, óvodai szünideit volt szerencsém vidéken tölteni, zalai nagyszülőknél. Ezek bár "csak" évente néhány alkalmat, pár hetet jelentettek, de mégis meghatározóbbak lettek az életemben, mint bármilyen más élmény. A kontraszt rendkívül erős volt: otthon Budapest, zsúfolt nagyváros, panel rengetegben apró zöldszigetek, a kis lakásban állattartási lehetőség lényegében nem volt; tanév, iskola, feladatok; kommersz, "letisztult" közeg, minden olyan központilag irányított és szabvány - míg vidéken szünidő, hatalmas rétek, legelők, kert, fák, a friss levegőt harapni lehetett, élmények, természet közelsége, állatok (nevezetesen: nagyszüleimnél tyúkok), romantikus, nyirkos levegőjű kertes házikó cserépkályha melegével, a konyhai sparhelt utánozhatatlan illataival... Így nyilván volt egy "igazságtalanul" idealizált tökéletes összhatása szememben a vidéki életnek, melyet egy gyermek méginkább drámai mértékkel érzékel (felnőttként pont ezért próbáltam ezt erőltetett mértékkel, fenntartásokkal, szívemben mégis szerelemmel kezelni). /Ha így esetleg érthetőbb: ha valaki szép helyen nyaral, gyakran az az első gondolata, hogy hú, de jó lenne ideköltözni! De vajon tényleg? Dolgozni, suliba járni ott is kell.../
Így aztán nem kell magyaráznom, öcsémmel alig vártuk mindig az alkalmat, hogy ismét leutazhassunk a szülőkkel. A kalandot tovább növelte, hogy - akkor még - közel 4 órás volt oda az autóút, amire külön rá kellett készülni. Szerettem utazni. Elsuhanó tájak, apró települések, kanyargó országút, a lakatlan (erdős, mezős, szántóföldes) tájakon vadállatok. A megérkezésünk is felért mindig egy külön ünnepséggel. Ilyenkor már többnyire késő este, vacsoraidő volt. Hidegebb évszakokban a kályhák begyújtva, halk duruzsolása átszőtte a szobák csendjét, a sparhelt illata belengte a - mai mércével nappaliként, de mindenképpen közösségi helyiségként szolgáló - tág konyha teljes terét. Nagymama mindig friss, meleg, házi ételekkel várt minket, ami után a jóféle sütemény sem maradhatott el. (A szeretet, amellyel mindezt tálalta pedig körülölelt bennünket, de ez már nem egy leírható, inkább érezhető valami...) Az étkezés szintén a konyha helyiségében történt (kényelmesen elfértünk jóemberek módjára), után pedig még hosszasan tartott a tanácskozás, nevetgélés, élménybeszámoló életünk mindennapi történéseiről. Telefon ekkor még nem volt, a leveleken és ünnepi képeslapokon kívül más alkalmunk nem adódott a két találkozás közötti események megvitatására. A gyerekek persze hamarabb ágyba kerültek, de a fárasztó utazás után hamar el is nyomott minket az álom, a felnőttek még utána is kései órákig beszélgethettek a gyerekfülnek kevésbé szánt, komoly dolgokról.
Egyszóval tökéletes volt az idill. És mint vidékre leszabadult, lelkes csibészek, rögtön neki is láttunk mindig kiélvezni a szabadságot. Valamit mindig kitaláltunk, valamit mindig alkottunk, valamiben mindig nyakig benne voltunk. És ez alól nem lehetett kivétel a tyúkudvar sem...

gesztenyefa-levelkupac_resize.pngFéltve őrzött emlék: öcsémmel a gesztenyefa alatt összehúzott falevél-kupacból kraftolunk várat. (Az egyen-sapikat természetesen nagymamánk kötötte!)
Valamikor a rendszerváltás környékén. ;)

gocseji-felumuzeum.jpgEz már jóval frissebb, mégis oly' jellemző fotó: egyoldalú (viszonzatlan) vonzódásom a házi szárnyasokhoz. :D Helyileg a Göcseji Falumúzeumban készült a kép, a helyet mindenképpen javaslom egyszer felkeresni (bővebben itt írtam róla).
Ezredforduló utáni években (cca 2003.).

Barátaim, a pipik
Szóval mindig is nagyon szerettem volna valami állatot. Lehetőleg kutyát, vagy bármit. Otthon (panel lakás!) persze nem lehetett, illetve azért tartottam üvegben legyet, meg a sarokban egy pókot, de azok olyan picikék voltak, bizonytalan kilátásokkal és igényekkel. De itt viszont! Voltak tyúkok, akik nem kerülhették el kiáradó szeretetemet... Így aztán nagyon hamar rákaptam a pipik, vagy - zalaiasan szólva - tikok rendszeres dédelgetésére. Napjaink állatvédői most inkább ugorjanak, mert nem biztos, hogy azonosan értékelnék akkori tevékenykedésemet.
Rendszeresen töltöttem el hosszabb-rövidebb időt a tyúkudvarban, és igyekeztem közben a tyúkok kedvét lesni, minél inkább összebarátkozni velük. Természetesen nevet kaptak, rendszeres simogatásban részesültek, de különböző étkeket is előállítottam nekik, mint gyümölcshulladékból formázott tortát, melyen a dekoráció kukorica- és búzaszemekből állt. Ha egy pipi tojt, akkor természetesen én voltam az első, aki lelkesen begyűjtötte a tojásokat, és boldogan szaladt be vele a konyhába (erre a célra még külön nekem egy dobozkát is rendszeresítettünk). Állítólag ottlétünkkor lelkesebben és többet is tojtak, távollétünkben emlegette is mindig Nagymama, hogy nem vagyunk ott, nem akarnak tojni a pipik.
Azért ezen a szinten nem állt meg a történet. Ezek a tyúkok jóvoltomból hintáztak a saját udvari gyerekhintánkon, bicikliztek az ölemben a kis triciklivel, de egyszer még egy házilag gyártott madárketrecbe ((akkoriban éppen madarakat akartam fogni, kitartó csendben figyeléssel, vagy épp csatazajos kirohanással)) is betuszkoltam egy tikot, mert szerettem volna egy "kanári" tyúkot - csak éppen hirtelen megláttam Nagypapa sziluettjét a tyúkudvar kapujában, így aztán jobbnak tűnt mielőbb visszafeszegetni szerencsétlen szárnyast a szabad létbe... Szóval aktív élet folyt ott. Közeli kapcsolatomat a tyúkokkal jellemezte az egyik eset is, amikor egyszer beszöktek a kertbe. Ez előfordulhatott, ha valaki (mondjuk úgy, én...) nyitva felejtette a kertkaput. (Bár igaz ami igaz, történt ilyen szándékosan is, mert odabent zsengébbnek találtam számukra a füvet...) Szóval a házból kijövet a kertben legelésző pipikkel találtuk szemben magunkat, akiket ilyenkor - pl. a virágoskert megóvása végett - mielőbb ki kellett valahogy terelgetni. Persze azok rohantak jobbra is, balra is, jellemzően csak a kapu felé nem, így azért a hadművelet kisebb közösségi akciót jelentett néha, és valakinek a kaput sem ártott megfognia, hogy kényelmesen, jól kitárva azt bátran kimenekülhessenek rajta, de ugye az sem volt gond, ha a korábban kizavartak nem ólálkodtak közben vissza, míg a társaikkal vesződtek a felnőttek, de azért a kapuban állótól se meneküljön vissza az éppen kifelé menekülő egyed... Úgyhogy volt ám ott csetepaté-felfordulás, amikor egy-egy ilyen baki után kihessegettük a szárnyasokat. :) Szóval egyszer egy ilyen esetben kinyitottam nekik a kaput, s míg támasztottam, illedelmesen megkértem őket, hogy legyenek szívesek kifáradni, majd a pipik sarkon fordultak és bármilyen további kergetőzés nélkül szépen egymás után kimasíroztak rajta. Ennek gyakorlati magyarázatát a mai napig nem tudom, talán csak jól jött ki a fordulat, vagy miután megindult egy, a többi is biztonságosnak érezte a kiutat, esetleg a bizalmaskodó hangom nyugtatta meg őket hogy bátran kimenjenek, nem tudom, de az biztos, hogy onnantól nem kérdőjelezte meg senki azt a tényt, hogy a tikok hallgatnak rám és különleges kapcsolatban állunk. :D

- Szeretettel Drága Nagyszüleim szívemben dédelgetett örök emlékére -

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.09.28. 18:14 1 komment

Címkék: etetés tyúk múlt tájszólás vidék gyerekkor tikok tyúkudvar Zala megye

img_4987_resize.JPG

Nem árulok el titkot: a kandallótakarítás nem tartozik legkedvesebb elfoglaltságaim közé, avagy úgy is mondhatnám, ez egy tipikusan nemszeretem velejárója a vidéki életünknek. Megcsinálom, mert szükséges, de úgy egyébként nem rajongok érte és nem lesegetem lelkesen a következő adandó alkalom közeledtét. :D Nagy valószínűséggel, ha nem az éltető melegünkről lenne szó, már régen ki is iktattam volna ezt a tevékenységet rendszeres téli tennivalóim közül. De azért ennek is megvan a maga varázsa, mert egy kis erőfeszítés és koszolás után végre ismét felloboghat a meleg a kandallóban, és akkor a hasznos munka jóleső fáradságával dőlhet hátra az ember lánya (legalább 5 percre) a tűz ropogása mellett. :)

img_4991_resize.JPG

Két évvel ezelőtt írtam egy kis összefoglalót a vízteres kandallónkról, egészen pontosan a saját típusunkról megismert tulajdonságok és tapasztalatok alapján. Akkor említettem a hátrányok között, hogy igen körülményes a takarítása.
Tulajdonképpen még csak nem is a munka volumene itt a legfőbb probléma, mert azért jellemzően egy óra alatt megvan a művelet, és ha nem túl fagyos időszakban, nem túl sok hamut termelő fűtőanyag (mint pl. papír, puhafák és egyes puhafa brikettek...) kerül bele, akkor elegendő pár hetente elvégezni (egyéb esetben, a legnagyobb fagyoknál, folyamatos fűtés mellett, rosszabb tüzelők, sok papírhulladék - vagy papírbrikett - esetén viszont van, hogy hetente akár többször is sort kell rá keríteni). A nagyobb gond az, hogy a hadművelet igen sok járulékos kosszal jár, melynek egy része kivédhetetlenül a nem megfelelő helyre, így a lakás további részeire (bútorok, polcok, kárpitszövet, plafon, fal...) fog kerülni, illetve az ember ruhájába, hajába, rosszabb esetben tüdejébe, de minimum a légjárataiba. (A szálló finom por pedig igen gonosz, azon túl, hogy mindenre rátelepszik, csúnyán meg is fogja azt, egy szimpla porszívózással vagy portörléssel általában nincs megoldva, ezért is gond, ha a ruhákba, kárpitba kerül.) Ezt lassabb, apróbb műveletekkel valamelyest lehet enyhíteni, de teljesen kiküszöbölni - sajnos - nem. Mindezt egybevetve így ez egy igen elavult rendszer. Amivel semmiképpen sem azt szeretném mondani, hogy a vízteres kandalló rossz dolog lenne, csak azért mindenképpen javasolnám a vásárlás előtt állóknak, hogy döntésük előtt ismerjék meg az adott készülék ezen műszaki paramétereit is (pl. ürítés módja, lehetőségei, ajtócsukás kényelme, stb.), a későbbi szenvedések elkerülése végett... Szóval csak okosan! :)
Másfelől volt nekünk korábban egy kandallóporszívónk is (oké, nem a csúcskategóriás fajta), merthogy a hamut, kormot egy átlagos porszívóval nem lehetséges takarítani. (Túl azon, hogy a szemcseméret miatt telibe terítené vele a teljes lakást, még a készülék is tönkremenne.) Ennek használata is kissé körülményes volt, elsősorban méretei, súlya és mozgatása miatt (lényegében egy fém hordó volt a dobja), de azért hasznos kis találmány, mert lényegesen tisztábban és alaposabban lehet vele takarítani a tűzteret, mint mondjuk kislapáttal (vagy kefével), és jelentősen csökken a szétszálló korom és hamu mennyisége is. Bár tény, hogy utána valahol azt is üríteni kell. :D Szóval szerintem igen hasznos találmány kandallósoknak (ezt kialakítása és nehézkes mozgatása miatt nem is használnám háztartási célokra). De a típusát már nem fogom ajánlgatni (többek között mert nem is emlékszem rá...), mert a miénk sajnos csak egyetlen szezont bírt. Igaz, nem kíméltük, keményen használatra lett fogva. De mint megoldást igen jónak találom, így nem kizárt, hogy a jövőben - ha maradna a kandalló... - még beruháznánk egyre (csak akkor már annak is jól megnéznénk a "fogát")...

Kandallótakarítás
És akkor következzen a mi típusunk (Idro 50) konkrét ürítési mechanizmusának vázlata, csak a szemléltetés végett.

img_7355_resize.JPGA tűztérben és belső falon felgyűlt hamut és kormot vödörbe lapátoljuk.

img_7356_resize.JPGEz egy alkalommal általában másfél-két nagyobb vödörnyi mennyiséget jelent (mivel igen nagy a tűztér), plusz a hamutárolót (ami ilyenkorra már dugig szokott lenni).

img_7357_resize.JPGMiután a tűztérből sikerült a matéria többségét kilapátolni, a hamutároló fedő rácsa is lekerül.

img_7358_resize.JPGA hamutároló fedő rácsa (ami nálunk az évek során már teljesen szétégett, így idővel ketté is törött - illetve stílusban hozzá illeszkedve a hasáb tartó rúd is teljesen kilágyult, megereszkedett mostanra).

img_7359_resize.JPGA rács levétele után szabaddá válik a hamutároló edény, aminek van egy "fogantyúja", aminél megragadva szépen ki lehet emelni.

img_7360_resize.JPGAmennyire lehetséges, a kandalló faláról is levakarjuk a ráégett kormot.

img_7361_resize.JPGA kiemelt hamutároló bödön

img_7364_resize.JPGA kiürített, kirámolt kandalló
Mint látszik, a hamutároló alá is idővel beférkőzik a hamu (ez lényegében egy zárt tér), melyet lapáttal vagy más eszközzel nem nagyon lehet kiszabadítani, így ilyenkor tehet jó szolgálatot az említett hamuporszívó. Hasonlóan az elérhetetlenebb, illetve szerelvények körüli helyeken is, a hamuporszívóval mindenképpen alaposabb (és tisztább) takarítás lehetséges.

img_7366_resize.JPGA kiszedett hamu és hamutároló

img_7367_resize.JPGAz ürítés után visszakerülhet a hamutároló tartály

img_7368_resize.JPG

img_7369_resize.JPGÉs persze a tetejére a rács, valamint a hasábtartó rúd is.

img_7371_resize.JPG

Kandallóüveg takarítása?
Az első években a kandallóüveg tisztítására nagy hangsúlyt fektettünk. Erre egy speciális tisztító folyadék használható, mely nem károsítja a az üveg körüli (egyébként szükség esetén cserélhető) tömítő szalagot, ellenben feloldja a kormot. Szóval akármilyen ablakmosó vagy súrolószer nem megfelelő a célra (ezt külön elmondták annak idején a kandallóbetét vásárlásakor is). A gond csak annyi volt, hogy lényegében rögtön az első begyújtásnál elkezdődött az újbóli kormosodás.
A kandallóüveg viszont öntisztító. Így aztán szépen lassan beláttuk, hogy nem biztos, hogy van értelme minden alkalommal ráerőltetnünk a természetes folyamatokra a civilizációs elképzeléseinket. :D Másfelől, valahogy sokkal természetesebb és barátságosabb érzést kelt az enyhén kormozott üvegen átszűrődő tűz látványa (érdekes, ezt többen megállapítottuk), mint a "nagyképernyős" kristálytiszta lángnyelvek víziója. :D
Öntisztítás. Ez nagyjából úgy néz ki a gyakorlatban, hogy ha sikerül zavaróan bekormozni az üveget (ez lehet nem megfelelő tüzelőanyag vagy rosszul elrendezett begyújtás eredménye is, idővel persze ígyis-úgyis kormos lesz), akkor leégetjük az üvegről a kormot. Ez valahogy úgy történik, hogy igyekszünk olyan formában begyújtani, illetve annyi tüzelővel, hogy a felgyúló lángnyelvek (légáramlat) az ajtóüveget vegyék célba, így viszonylag gyorsan és teljes mértékben eltüntethető a korom az ajtóról. Nem mondom, hogy teljesen maradéktalanul, de a megcélzott területen biztosan.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a kandallóürítést mindenképpen egy alapos söprés, majd porszívózás, illetve felmosás zárja, legalább a kandalló körüli területen. (Általában ilyenkor magát a kandalló felületét is áttörölgetem, mert az emlegetett por bizony ott is megtelepszik.)

A mi kandallónk - mint az állapotából is látható - már sajnos nem húzza sokáig, sorsa, utóda (mint fűtési megoldás) még kérdéses. Eddig 12 éven át húzta (ez lesz a 13., és jó eséllyel utolsó... szezonja), mint kizárólagos fűtési megoldás. Valószínűleg (ezt a típust) nem ekkora igénybevételre tervezték.

És ha már túl vagyunk ezen a sok macerán, akkor véééégre, jöhet egy szívet-lelket-testet melengető begyújtás. :) :) :)

img_7374_resize.JPG

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.09.27. 13:52 Szólj hozzá!

Címkék: fotó videó tűz takarítás hamu fűtés kandalló tűztér égéstér vízteres kandalló kandallóporszívó Idro50

img_7074_resize.JPGŐszi gyümölcskosár a kertből: alma, ringló, körte és nashi körte

A kertben most már az őszi gyümölcsöké a fűszerep. Ezek fajtától függően érnek be, így ahogy a természet adja az ütemet, szép sorban begyűjtjük őket. Többnyire frissen fogyasztjuk most őket, (pár) naponta összeszedve az érett gyümölcsöket.

img_6795_resize.JPGSzilva

Az utolsó adag szilvák is leszedésre kerültek. (Korábban ugyanebből a finom fajtából készült a szilvalekvár.) Már csak néhány szem érik a különböző fajta szilvafákon.

img_6797_resize.JPG

img_6835_resize.JPGVegyes gyümölcskosár: körte, alma, ringlószilva, és az utolsó szem őszibarack!

img_6836_resize.JPG

Úgy tűnik, idén sem készítünk marcipánt... Valaki kirabolta a mandulákat.

img_6839_resize.JPGKirágott mandulahéjak

img_6840_resize.JPG

img_6842_resize.JPGKertünk egyik kedvelt őszi gyümölcse a nashi körte. Ez a japánból származó körteféle sokkal üdítőbb, roppanósabb, lédúsabb, mint a hagyományos körték. (Lédús gyümölcshúsát a nem túl savas görögdinnyéhez tudnám hasonlítani, de annál mindenképpen keményebb, roppanósabb, illetve általában édesebb.) Már jópár éve hazánkban is kapható néha a gyümölcspultokon (darabra), de a bolti, ízetlen, savanykás, még éretlen egyedeknél sokkalta zamatosabb, édesebb a kertben beérett gyümölcs! (Tehát ha az esetleg nem ízlett, akkor a saját kerti még jó eséllyel fog.)

img_6845_resize.JPGAlmafa

img_6848_resize.JPGNyári alma

img_6850_resize.JPGÉrett nashi körték a fán és a földön

img_6851_resize.JPGNashi körte

img_6852_resize.JPGAlma

img_6854_resize.JPGNashi körték és egy kakukktojás körte :)

img_6855_resize.JPGGyümölcsök

img_6978_resize.JPGA kései érésű paradicsomok idő közben embernagyságúvá fejlődtek, de még kérdés, be tud-e érni a termése... (Ami már megérett, az viszont nagyon finom, óriás szemű volt!)

img_7067_resize.JPGNashi körték

img_7068_resize.JPGNashi: egy szép nagy példány

img_7071_resize.JPGSzeptemberi gyümölcsök vegyesen (alma, ringló, nashi)

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.09.18. 11:27 Szólj hozzá!

Címkék: alma körte szilva fotó gyümölcs ősz paradicsom mandula szeptember őszibarack almafa mandulafa nashi körte ringlószilva

img_6704_resize.JPG

Nyár végére egyre inkább potyogósra fogta az érett, édes szilva. Szerencsére aggályaim alaptalanok voltak, és szinte minden szem gyümölcs egészséges maradt (eltekintve minimális, természetes jellegű veszteségtől, sérüléstől), a szilvadarázs ezúttal elkerült minket! :)

Így hát szeptember elején - az iskolakezdés miatti nagy rákészülődéseket követően - megkezdődhetett a befőzés! :) Első körben egy kis szilvalekvár készült. Nagyjából a hagyományos módszerrel, egy csipet saját ízlés szerinti többlettel. A lekvár tartósítószert természetesen ezúttal sem tartalmazott, illetve most (egy pici fűszeren és cukron túl) más további összetevőt sem.

Szilvalekvár (fahéjjal, cukorral, főzve)

Kb. 3-4 kg gyümölcsöt szedtem, ezeket mosást követően feleztem, kimagoztam, lemértem. A tiszta gyümölcshús közel 3 kg lett.

img_6694_resize.JPGMosott, felezett, magozott szilva, mérést követően a főzőedényben

Az előkészített gyümölcsöt dupla aljú főzőedényben hosszasan, időnként kavargatva főztem. (Nálam ez bő fél napos művelet volt, néha teljesen takarékra kellett vennem, máskor - elfoglaltság miatt - teljesen ki is kapcsoltam, így csak lassabban dolgozott a maradékhő.)

img_6696_resize.JPG

img_6697_resize.JPGRendszeres kevergetés mellett nem tud leégni a gyümölcs, szükség szerint lejjebb lehet venni a lángot.

img_6698_resize.JPG

A gyümölcsök héját teljesen szétfőztem, illetve addigra a gyümölcshús is teljesen pépesre főtt.

img_6699_resize.JPG

A szétfőtt gyümölcspépet ízlés szerint még tovább lehet sűríteni (mi szeretjük, ha egy kicsit még folyik, és nem késsel szeletelhető...)

img_6701_resize.JPG

Ekkor került bele a cukor. Én kóstolás alapján a tiszta gyümölcshús 10%-ának megfelelő mennyiséget mértem bele (10 dkg 1 kg gyümölcshöz), mert a szétfőtt gyümölcspép alapból is elég édesnek bizonyult, melyhez már csak egy keveset éreztem szükségesnek. Ebbe került még egy csipetnyi őrölt fahéj is.

img_6703_resize.JPG

A gyümölcspépet mégegyszer összerottyantottam, majd a szokásos módon kimosott, sterilizált, még forró üvegekbe mértem, azonnal (jó állapotú) kupakokkal zártam. A lezárt üvegek 5 percig álltak fejtetőn, majd én még visszapakoltam őket a forró sütőbe (ahol az üvegeket csírátlanítottam).

img_6706_resize.JPG

Ebből a mennyiségből 2 teljes és egy majdnem teli "közepes" üveg szilvalekvár lett. (Azaz: üvegenként kb. 1 kg tiszta gyümölcs tehető el.)

img_6707_resize.JPGSzilvalekvár

Köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett, kövesd FaceBook oldalunkat is: Természetközel - Closeness of Nature, további érdekes videókért pedig iratkozz fel YouTube csatornámra is!
Szerző: lyzX  2019.09.04. 16:57 4 komment

Címkék: szilva fotó recept lekvár befőzés fahéj szilvalekvár szilvadarázs