A nyár aranya - a tél kincse
Lekvárfőző szezonunk közepén, úgy a századik üveg körül már szinte narancssárgát sem akartunk látni, alig vártuk, hogy véget érjen a másfél hetes munka. Akkor azzal biztatott férjecském, hogy majd meglátom, milyen jól fog ez még jönni télen, az ünnepek alatt. És igaza lett. A finom, saját gyümölcsből, saját kezűleg eltett lekvárjainkat most kincsként vesszük elő, és bizony az sem egy hátrány, hogy ilyen sok lett belőle és bőven van mihez nyúlni.

Összetevők, receptúrák
Lekvárjaink befőzése során több kérdés is felmerült bennünk. Elsősorban az ízesítés (cukrozás) terén kellett kísérletezgetnünk, 30 és 40 %-os cukormennyiség hozzáadásával is megpróbálkoztunk, majd belőttük a kettő között: a lekvárok többségét 35 (tömeg)százalék cukor hozzáadásával főztük. Akkor (a sokadik porciót kóstolgatva) már igen nehéz volt megítélni a legkellemesebb ízharmóniát, de végül abban maradtunk, hogy majd télen megkóstoljuk és döntünk. Úgy tűnik, jól ízlelgettük: most is ez tűnt a legjobb aránynak. (Persze ez közel sem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő barackszezonokban is ugyanilyen édességű barackokat fogunk szüretelni...)
Szintén megbeszélés tárgyát képezte a lekvár állaga, de végül úgy döntöttünk, hogy turmixolni biztosan nem fogjuk, mert nem szeretnénk felhabosítani. Inkább szétfőztük a gyümölcsöket, illetve (megboldogult Nagymamám emlékeit felidézve), az egyik főzet alapanyagául szolgáló sárgabarackokat nagyfiammal előzetesen ledaráltuk (hagyományos, tekerős kézi darálóval). Téli kóstolkodásunk során mindketten arra jutottunk, hogy ez lett a legfinomabb széria! Ez természetesen ízlés kérdése, de ezáltal a lekvár méginkább kellemes állagú lett, de nem folyékonyan "pépes".

Fűszerekkel
Kísérleteztünk különböző fűszerezésekkel is. Készült fahéjas-szegfűszeges, illetve (valódi) vaníliás főzet is. Ezekkel arra jutottunk, hogy leginkább célirányos felhasználásra jók: illeszkedő ízvilágú süteménybe például. Magában, "általános használatra" túlságosan karakteresek. Bár én nem rajongok a vaníliáért, a fiúknak nagyon ízlett. A vaníliás szériák elsősorban ajándékozási céllal készültek, így a karácsonyfák alá kerültek a rokonságban. Az üvegeiket most nem felcímkéztük, hanem spárgával átkötött nyakukra akasztottam egy kis karton kártyát (lásd: fotón).

Eltarthatóság
A befőzéshez szándékosan nem használtunk semmilyen tartósítószert vagy befőzőcukrot. Úgy voltunk vele, hogy az alkalmazott befőzési technikával elvileg így is eláll. De azért vártuk a téli igazság pillanatát. A befőzésünk átment a vizsgán: a lekvárok épek, penésztől, romlástól mentesek. Azonban, a tartósítószer hiányában fokozott odafigyelést igényelnek! A felbontott üveget hűtőszekrényben szükséges tárolni, és lehetőség szerint záros határidőn belül elfogyasztani. Csak tiszta evőeszközzel szabad belőle venni, beleenni tilos. Amire még kevésbé figyeltünk oda (elől maradt, vagy használt kanállal nyúltunk bele vissza), az bizony néhány nap múlva penészvirágokat kezdett növeszteni, így erre most már fokozottan odafigyelünk.

Ivólevek

A téli vitaminhiányos, friss gyümölcsöktől mentes időszakban jóízűen fogyasztjuk saját eltevésű sárgabarack, valamint őszibarack ivóleveinket is. Ezek eltarthatósága - a lekvárokhoz hasonlóan - megbízhatónak bizonyult. Ízre az őszibarack-léből minimálisan hiányoljuk a savasságot, de ettől függetlenül rendkívül finom, mintha egy pohár nyárba kortyolnánk bele. :)

Ma hajnalra szakadó hóesésre keltünk. (Talán csak "reklamálnom" kellett a hétvégén.) Úgy tűnt, most beborít minket a fehérség, de a hóesés reggelre elállt, és a délutáni napsütés már ezt is jelentős részben elolvasztotta.

Most viszont már fagy van, így ha újabb havazás jön, akkor az jó eséllyel megmarad.

Végre lett egy kis fehérség is. Nem hóréteg, csak némi porcukor... Ez még a hólapátolástól irtózóknak sem okozhat kellemetlenségeket.

Valami csak lehet ebben a globális felmelegedésben, s annak globális hatásaiban... Ezen a télen ez az első eset, hogy leesett egy kis hó nálunk. Már nem is emlékszem, mikor volt utoljára fehér karácsonyunk. Annak idején, gyermekkoromban azért ez nem volt ennyire rendkívüli. Bár az megesett, hogy Szenteste éppen nem havazott, vagy enyhébb idő volt, és aznapra pont elolvadt, így latyakos időben álltuk körül a karácsonyfát. De azért a téliszünetben egészen biztosan szánkóztunk, hógolyóztunk egyet. Olyan nem volt, hogy januárig még csak színét se lássuk a hónak! Ezek tükrében már azt is bizonytalannak érzem, hogy jövő télen egyáltalán lesz-e hó...

Bár hozzá tartozik, hogy ebben szerepe lehet a völgyben húzódó kis falunk egyedi mikroklímájának is. Ahogy mondani szoktuk, ide nehezen jön be minden - bármi is legyen az (eső, hó, köd, vihar...). /Ugyanis a tél folyamán országosan már több helyről, köztük Budapestről is hallottuk, hogy havazott, bár ott is csak néhány napig maradt meg./
A múlt hétvégi rögtönzött kerti rendezkedések után így most egy kis pihenés vár a kertre - ránk pedig némi tűzifa beszerzésének és aprításának feladata...

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)

Ma méginkább meleg, napsütéses időnk volt (15 °C!), így tegnapi kerti teendőinket folytathattuk.
Persze van bennem némi félsz eme korán érkezett meleg kapcsán. Ennek rendszerint megvan a böjtje, és bár beleavatkozni nem tudunk, csak reménykedhetek benne, hogy nem okoz komoly károkat, például egy túl későn érkező, kemény fagy formájában.
Másfelől túl autentikusnak sem érzem. Valójában már évek óta egy fehér karácsonyra vágyom (annak minden járulékos kellemetlenségével) - még ha hülyén is hangzik. De talán még az is megadatik. Ha viszont már így alakult, igyekszünk kihasználni levegőzéssel, kinti munkálatokkal az enyhe (mi több: meleg) idő adta lehetőséget.

A fiúk már nagyon jól haladtak a kis veteményes rendezésével, a munkafolyamatot végül férjuram vette át.

Itt lesz majd az idei kis veteményes

A jóidő persze a gyomoknak is igencsak kedvezett. És mivel nem szeretném, hogy a tavaszi virágzáskor már beterítsék az ágyásomat, ma egy gyors gazolásra is sort kerítettem. Remélhetőleg most kicsit visszafogják magukat, teret adva a hagymás virágoknak... ;)

Kerek ágyás, egy rögtönzött gazolás után. Az árvácskákat, varjúhájakat, más virágokat igyekeztem sértetlenül hagyni...

Végezetül a fűzfák alatt takarítottunk egy kicsit... Rengeteg vékony gallyacskát gereblyéztünk össze, ezek kupacba gyűjtve majd eltüzelésre kerülnek.
A nagyobb ágakat tűzifának tettük félre. Elvégre a tél oroszlánrésze még csak most várható...

Fűzfa gallyacskákat gereblyéztünk össze

Az ághulladékok idővel égetésre kerülnek

A mai napon január ellenére kifejezetten enyhe idő van, 10-15 °C-os hőmérséklettel, napsütéssel, néha enyhe széllel. A derűs idő a gyerekeket is kicsalta a kertbe, a fiúk már fel is ástak egy kis területet, ahová majd tavasszal veteményest szeretnének létesíteni. A múlt nyáron sajnos egyáltalán nem tudtunk ültetni, ennek egyik oka - novemberben megszületett - babácskánk várása volt. (A friss levegőn, napsütésben ő is jót alhatott.) Ha kicsiben is, de az idei szezonban mindenképpen jó lenne, ha tudnánk egy kis saját zöldségféléhez nyúlni.

A frissen felásott földből egy tücsök is előkerült

A veteményest a fiúk közös munkával alakítják ki

A meleg idő a természetet is megtréfálta: a hagymás növénykék már hetek óta kidugták hegyüket a földből. Nálam (a kerek ágyásban) a krókuszok nőnek. Az enyhe télben a díszkáposzta és a csarabok is szépen megmaradtak, egy árvácska is az ünnepek előtt nyílt ki.

A kerek ágyás: mintha csak tavasz lenne

A krókuszok már hetek óta bújnak kifelé a földből

Krókuszok

Virágzó árvácska

Csarab

Díszkáposzta

Mikor valahol szóba kerül a fűtésrendszerünk, gyakran érdeklődnek felőle, miként működik, vagy egyáltalán, mennyire vált be. Ezért most összefoglalom a vízteres kandallóról 10 év alatt szerzett tapasztalatainkat.

Mikor annak idején megvettük a házunkat, egyáltalán nem volt benne kiépített fűtésrendszer. Mivel rögtön költöztünk is, ősz elejére pedig első babánkat vártuk, így nem sok időnk maradt, azonnali megoldást kellett találnunk. A szobák falában már eleve volt egy kályhának vagy kandallónak kihagyott "vakajtó", így ezt a beugrót kihasználva, egy vízteres kandalló kiépítésével oldottuk meg a ház téliesítését.

A frissen beépített kandalló-tűztér, első begyújtásunk alkalmával

Legelső begyújtás

Ez a kandallóbetét vízköpenyes, így a hőt elsősorban nem az üvegén keresztül adja le, hanem (a kazánokhoz hasonlóan) fűtéscsöveken keresztül, a radiátorokba keringetve.

A falbeugróba került a kandallóbetét

A füstcső elvezetéséhez még át kellett törnünk a koszorút is (ez a válaszfal egyben főfal is).

A forró víz cirkulációjáról egy kis motor gondoskodik, mely megfelelő hőmérséklet elérésekor indul be

A kandalló vízterétől vezető vízcsövek

A kandallótól vezető fűtéscsövek a vizet mozgató motorral. A fűtéscsövek a padlástérben vezetnek, így nem futnak keresztül-kasul a lakáson. (Bővítés után a tetőtér beépítését terveztük, így ez nem okozott volna hőveszteséget...)

A vízforgató motor termosztátja: tetszőleges hőmérsékletre állítható az indítása, 90 fokos víz esetén beriaszt

A fűstcső számára áttört fal

Kandalló-tűztér, frissen beépítve

A fűtéscsövek radiátorokba vezetnek

Réz fűtéscső a fürdőszobában: a "födémen" (ami nálunk csak gipszkarton) át vezet be a meleg víz a radiátorokhoz.

Akkori útmutatás szerint a kandallóbetét fölé hosszan (függőlegesen) felmenő füstcsövet építettünk be, a huzat biztosítása végett. A mutatvány végül "túl jól" sikerült, így a kéményhuzat túlságosan is erős (lásd: videó), általában le kell fojtanunk. Idő közben a kéményseprőtől jól meg is kaptuk, hogy mindez  nem szabályos és balesetveszélyes :( (a füstcső kéménybe csatlakozásának elvileg a lakótérben, látszó helyen kellene lennie, tűzbiztonsági okokból).

A fűtésrendszerünk egyébként gázkazánnal kombináltan került annak idején megtervezésre, így ez az opció is tervben van. Tényleges megvalósítására majd csak házunk bővítését követően kerülhet sor, amikoris lesz külön gépészeti-kazánházunk (többek között) a gázkazán elhelyezésére. Ez a megoldás viszont komfortossá és folyamatossá tenné a fűtésünket.

Tapasztalataink röviden összegezve:

Vízteres kandalló(nk) előnyei:
- Rendkívül gyorsan felfűthető vele a lakótér: hideg lakásra érkezve fél órán belül kellemes meleg varázsolható egy begyújtással.
- Egyenletes(ebb) hőelosztás: a radiátorok segítségével minden helyiségbe eljuthat a hő, akár csukorr ajtók mellett is. Termosztátokkal radiátoronként tovább szabályozható a hőleadás.
- Az elemi tűz ereje (már aki szereti), az üvegen át látható lángok lélekmelengető mivolta. :) (Nagyon szeretjük a tüzet, hideg, sötét téli estén minden értelemben meleggel tölti el a házat. Nem utolsó sorban késő este világít is.)
- Impozánsan beépíthető, a zárt tűztér miatt kényelmes, biztonságos éke lehet a szobának. (Mi erre pont rossz példa vagyunk, mert nálunk sajnos még nem került beépítésre a kandallóbetét.)
- Fatüzelés előnyei (fogjuk rá, annak olcsósága, de inkább a családból-munkából adódó felesleges fahulladék az, ami számunkra előnyössé teszi).
- Nagyon jó hatásfok, (kategóriájában) igen tiszta égés (melyet valószínűleg az erős huzat is elősegít), az alsó légnyílás miatt rendkívül jól elég benne minden, aránylag kevés hamut hagyva maga után.
- Más fűtésmegoldással kombinálva (nálunk: gázkazánnal tervezve) komfortos, folyamatos meleg otthont biztosíthat.
- Öntisztító: megfelelő(en elrendezett) begyújtás esetén a korom teljes mértékben leég az üvegajtóról. /Eleinte koromtisztító szerrel rendszeresen sikáltam, majd rájöttem ennek teljesen felesleges mivoltára./

Hideg reggelre ébredve: kinti hőmérséklet...

Benti hőmérséklet (rosszul szigetelt lakásunkban): amíg nincs begyújtva, rendkívül kihűl a lakás

Vízteres kandalló(nk) hátrányai:
- Nincs hőtartása, csak addig van meleg, míg ég a tűz. Így - kiegészítő megoldás hiányában - hajnalra teljesen kihűlhet a lakás, lásd: hőmérő. (Nálunk sajnos igen rosszak az ablakok, nincs a ház leszigetelve, valamint nincs rendes födémünk, így ez kiemelt probléma: emiatt hidegben vagy szélben akár 1-2 óránkénti begyújtás is szükséges lehet.) Nem utolsó sorban: fagyok idején az elfagyás veszélye miatt nem hagyható magára a lakás hosszabb időre. Erre megfelelő megoldást adhat valamilyen kombináció, például gázkazánnal kiegészített fűtésrendszer, továbbá egy puffertartály (bár ez utóbbi felfűtése kérdéses a kandallóról, mivel ez esetben már maga a lakás is igencsak beforrósodna az üvegajtón át, kifelé leadott "hőveszteségtől".)
- Áramszünet esetén gondban vagyunk, a keringetés megáll, így a vízköpenyben lévő víz akár be is forrhat. (Ez persze alternatív áramforrással kiküszöbölhető lenne.)
- Elsősorban csak fával lehet benne tüzelni. A túl nagy hőt leadó tüzelőanyagok (szénbrikett, barnakőszén) könnyen kiégethetik a lemez falakat. A papírbrikett rengeteg hamut termel (gyakori takarítás), szeméttel pedig nem túl etikus (esztétikus, látványos, környezettudatos, ...) benne tüzelni.
- Körülményes takarítás: alulról (kívülről) sajnos nem takarítható a hamutálca, ürítéséhez teljesen ki kell pakolni, egy besüllyesztett hamutárolót kibányászni belőle. Ehhez viszont teljesen ki kell hűlnie, hogy a rácsot leszedve hozzáférjünk. Ez nem kicsit koszolós munka, ráadásul hidegben elég idegtépő begyújtás nélkül várni a tűztér teljes kihűlésére. A mutatvány mindig takarítással végződik (már a tűztéren kívül, lakáson belül is), ehhez pedig igen jó szolgálatot tesz egy hamuporszívó!
- Nem nyitogatható közben az ajtaja. Vagyis de, csak akkor számolni kell a lakásba beáramló füsttel is. Hosszútávú használat esetén ez így is elkerülhetetlen (ami a plafon és falak szürkülésével jár).
- Vélhetően hosszú távon tüdőgyilkos hatású. A füst, korom egy szinten elkerülhetetlen velejárója. Amennyire lehet, próbálunk ellene védekezni, de a tüdőnkre (csak mint bútorainkra) ajtónyitáskor biztosan lerakódik a nem kívánatos anyag...
- Alkalmanként egy-egy begyújtás lehetséges, fenti okokból begyújtva az ajtaja nem nyitogatható, így nem igazán lehetséges (vagy legalábbis nem szerencsés) menet közben újabb fát dobni rá (mint pl. egy középkori, nyitott rendszerű tűztér esetében volt az bevett szokás). Ha leégett a tűz, ismételt begyújtás szükséges (ami nagy hidegben, illetve szélben nálunk akár pár óránkénti, napi 6-8 begyújtást is jelenthet).
- Nem nagyon szabályozható hőmérséklet: a radiátorok ugyan termosztáttal vannak ellátva, de ez inkább csak a fűtéshő helyiségenkénti elosztását befolyásolja, a kandalló által leadott hő nem, illetve csak a bepakolt tűzifa mennyiségével szabályozható. (A folyamatos áramlás végett legalább egy termosztátnak mindig feltekerve kell maradnia.) A kandalló helyiségében (a szobánkénti radiátorok ellenére) szinte biztosan melegebb lesz, ezzel érdemes tervezni. Alapvetően begyújtáskor (túl)meleg, majd (következő begyújtásig) fokozatosan kihűlő lakást eredményez.
- Eltúlzott begyújtásnál (nem túl hidegben, illetve túlságosan megpakolva) a fűtővíz beforrhat. Nyílt rendszer lévén, nálunk ez a tetőtérben folyik túl (azaz, a gipszkarton "födémen" keresztül a nyakunkba...). Ilyenkor a tűztér levegőjének lefojtásával, a radiátorok teljes feltekerésével, illetve gyors szellőztetéssel - általában - visszahűthető a rendszer. /Elsősorban a nyílt fűtésrendszer számlájára írandó, de így elkerülhetetlen a korrózió is, egyes radiátoraink már ki is lyukadtak, csöpögnek, így hamarosan más megoldást kell rá találnunk./

Összességében nagyon szeretjük, de egy kiegészítő megoldással (illetve szigeteléssel) mindenképpen szükséges lenne kiegészíteni a komfort megteremtéséhez. Nálunk inkább kényszermegoldásként maradt így, de mielőbb korszerűsítenünk lenne szükséges.

Annak idején, mikor 10 évvel ezelőtt ideköltöztünk, hamar rá kellett döbbennünk, hogy falunkban irtó kemény a víz. Tudom, ez országosan jellemző, gyerekkoromban a panelban (Budapest III. kerületében) is így volt, férjeméknél a XVII. kerületben méginkább, de az itteni helyzet azokon is messze túltesz.
A vizet helyi kútból (és nem a Balatonból) kapjuk.

A bojlerből (vízkőmentesítés céljából) minap kiszerelt fűtőszál

Szemléltetésképpen a Vízművek (DRV) vízkeménységi térképe (balra).

A skála szerint a "Kemény" víz fogalma 21-es, illetve afeletti - ez nálunk 23-as értéket mutat.

Ez még az a határérték, amit a vízmű szolgáltathat a lakosságnak, de a vizes berendezéseket gyártó cégek már messze nem javasolják a vele történő géphasználatot (pl. mosógép). /Itt jegyzem meg: Calgont, egyéb vízlágyítót már régóta nem használunk a mosáshoz; teljesen felesleges, helyette a mosószóda, valamint ecet használata sokkal eredményesebb./

Emiatt már a kezdetekkor elhatároztuk, hogy vízvezetékünkre beépítünk egy vízlágyító berendezést. (Természetesen nem ilyen teleshopos, meg mágneses, meg tudom is én milyen "kuruzslós" ketyerére gondoltunk, hanem egy "normális, komoly", tényleg erre a funkcióra szolgáló berendezésre.) Végül - ahogy az összes többi lakberendezési-, korszerűsítési-, komfortosítási szándékunk - ez is parkolópályára került, egyelőre nem tudtunk lépni az ügyben, ezért jelenleg elsősorban az "utólagos vízkőmentesítés" terén tudunk csak lépéseket tenni.

Háztartásunk alap tartozéka lett a sósav, de elsősorban ecetből használunk sokat, a mindennapi háztartási teendők során. (Létezik persze kifejezetten "vízkőoldó" elnevezésű tisztítószer is, de ez teljesen felesleges, illatanyaggal, színezékkel, csicsaflakonban kínált holmi, semmivel nem tud többet, mint például az ecet.) Ecetet elsősorban takarításra, vízkőoldásra (csapok, vízforraló-kancsó, stb.), valamint mosáshoz (öblítőként) használok.

A bojlert körülbelül félévente-évente (lenne) szükséges takarítanunk: a vizet leengedjük, majd kinyitva az összegyűlt kövek kipotyognak belőle, a fűtőszálat letakarítjuk. Ilyenkor kisebb sziklákat termelünk ki belőle. (A kibányászott köveket általában vödörrel a kocsifeljárónkul szolgáló murvához öntöm.)

Képeink a mai bojlertakarítás során készültek.

A bojlerből kihulló vízkő (egy része)

A bojler falára is kiül a vízkő

A felfogott víz és vízkő apróbb szemcséi

Nagyobb vízkő darabkák

A mai naphoz számos népszokás kapcsolódik. A Luca széke, tökfaragás, hagymakalendárium és más pogány népi hiedelmek, boszorkányságok mellett keresztény vonatkozású szálak és szokások is köthetők hozzá.

Mi ez alkalomból búzát vetettünk. Persze csak házon belül, kis edénykében, nem szántóföldi méretekben. :)
A Luca napján elvetett búza karácsony napjára már szépen kizöldül, és az adventi, illetve ünnepi oltárt is díszítik vele. A régiek a kicsírázó búzával a jövő évi termést próbálták megjósolni.

(Egy korábbi búzaültetésünk.)

Szintén érdekes szokás még a hagymakalendárium. Egy hagymát 12 felé vágtak fel, majd a szeleteket besózták. Az egyes darabok a jövő év hónapjait jelképezték: amelyik jobban benedvesedett, az a hónap várhatóan csapadékosabb lett.

Egyébként dologhagyó nap van. Mosástól, házimunkától tartózkodni kell...ene. (Részemről kisebb mérlegelés után mégiscsak a mosás mellett kellett döntenem, de bízom benne, ez a jövő évre nézve semmiféle negatívumot nem hoz majd.)