Most jutottam el végre odáig, hogy a sürgősséggel leszüretelt és hűtőszekrénybe beraktározott őszibarackokat befőzzem ivólének. A nektarint elsősorban nyersen, valamint levét kipréselve frissiben, dzsúzként fogyasztjuk.

Az őszibarackokat és nektarinokat - a friss gyömölcslé valamint a befőzésre kerülő ivólé esetén egyaránt - a lé kinyeréséhez mosás után négybe vágom, magjukat kifordítom, és (a korábban bemutatott) lassú préssel pépesítem. Frissiben így fogyasztjuk (cukor vagy víz hozzáadása nélkül), de olyan sűrű, hogy akár pépes bébiételként is felhasználható.

Őszibarack ivólé készítése, télire:
A fenti barackpépet (a korábban leírt sárgabarack ivóléhez nagyon hasonlóan) főzzük be, dunsztolással tartósítva. Az arányokat csak nagyságrendileg tudom megadni, mert a vízmennyiség és cukor nagyban függ a gyümölcs(pép) állagától, édességétől/savasságától, de persze ízléstől is, így mindenképpen kóstolni érdemes. Tartósítószert ezúttal sem használtunk, citromsavat is csak elvétve, opcionálisan (a legutóbbi adagban pl. egyáltalán nem).

Mennyiségek (nálam, a legutóbbi főzetnél):
- Mosott, kimagozott őszibarack vagy nektarin; nálam: 3.120 g (ami a préssel ~2,5 liter tiszta gyümölcspépet adott ki);
- Víz; nálam: 2 l, azaz (tisztított gyümölcsök arányában): ~+64 %;
- Cukor; nálam: 20 dkg, azaz (tisztított gyümölcsök arányában): ~+6,4 % (amit végül kicsit soknak is éreztem, mert édes volt a felhasznált barack).

Elkészítés:
A megmosott gyümölcsöt kimagozva, darabolva lemérjük, majd pépesítjük. A tűzhelyre készítem (nagy, befőző fazékban) a várható vízmennyiség kb. felét, hogy a gyümölcspüré minél rövidebb ideig legyen levegőn, barnulás megelőzése végett. (Igény szerint ebbe kerülhet egy kis citromsav is, hasonló céllal.)
A víz-barackpép elegyét (ritkán megkavarva) melegítjük, kóstoljuk. Ilyenkor állítjuk be a kellemes cukorarányt és a megfelelő sűrűségét is, a további víz hozzáadásával.
Igény szerint felforraljuk, de hosszasan főzni nem érdemes, mert az őszibarack veszíteni fog "barackos" ízéből. (Legutóbbi főzetemet már nem főztem forráspontig.)
Az ivólét még forrón sterilizált (kiforralt, kisütött, stb.), magas ivóleves üvegekbe adagoljuk, tölcsér segítségével. Habozni, szűrögetni nem érdemes, a lé habja adagolás közben leapad. Lezárva még forrón megy vissza a 90 fokos sütőbe - természetesen bármilyen profibb sterilizálás alkalmazható: befőző automata, forró fürdő, száraz dunszt, stb.

A készítés folyamata képekben:

A leszedett barackok és nektarinok a hűtőszekrényben várják a feldolgozást

A pépesítés előtt megmossuk, kimagozzuk, daraboljuk a barackot

Barackok pépesítése lassú préssel

Az őszibarackokat az elektromos passzírozóval pépesítjük

Pép és lé kinyerése a géppel

Őszibarack gyümölcslé és hulladéka

Őszibarack lé

Nektarin lé

Barackok és nektarinok hulladéka: ez a mennyiség (kb. fél liter száraz rost és héj) nagyjából 4-5 kg barackból és nektarinból keletkezett.

A megtelő kancsóból a frissen kipréselt gyümölcslevet az előkészített vízhez adjuk a fazékban

Kóstolgatjuk, ízesítjük, hígítjuk, miközben felfőzzük a lét

Merőkanállal adagoljuk üvegekbe (a habja közben magától is eltűnik)

Üvegekbe adagolt őszibarack ivólé

Palackozva megy vissza a sütőbe, a teljes sterilizálás végett

A barackok és nektarinon eredeti helyükön :) , a kertben:

Nektarin fa

Nektarin

Barackok és nektarinok vegyesen

Nektarin fa

Nektarinok

Őszibarack

Őszibarackok

Barackszüret

Nektarinszüret

Kedvenc nektarinom :)

Szögezzük le: nagyon nem szeretem a felesleges konyhai kütyüket. Főleg, ha azok valami különleges tulajdonsággal bíró ("telehsopos jellegű") csodamasinák, amik valamivel "többet tudnak", mint a normál háztartásban fellelhető puritán társaik. Kiváltképpen a nagy, elektromos gépeket nem díjazom, amik elvileg a sokszázadik különleges igényt hivatottak kielégíteni, a gyakorlatban viszont éveken keresztül csak porfogóként foglalják - igencsak helyhiányos konyhánkban - a polcot, vagy jobb esetben már korábban kihajításra kerültek a padlásra, teraszra, és ott várják meg, míg teljes mértékben az enyészet martalékává válva végképp használhatatlanná lesznek.

Így tehát igen kétkedve fogadtam a gondolatát egy új, elektromosan működő passzírozó gépnek. Ami most merült fel, a - korábban már említésre került - lepotyogott őszibarackok és nektarinok eltevése kapcsán. Mert hát gyümölcscentrifugánk az van, nem is rossz féle. Meg valami szakadt turmixgép is akad, passzírozni pedig kézi tekerős (daráló jellegű), vagy a "hagyományos forgótárcsás" paradicsom-passzírozóval is tudunk. Viszont a barack azért más. A gyümölcscentrifugába nem való (kipróbáltuk: csodás baracklevet állít belőle elő, de a pépes gyümölcshús túlnyomó többségét a hulladékul szolgáló rosttartályba dobálja), rendkívül gazdaságtalan, még ha tízkiló-számra is érik az alapanyag az ember kertjében.
Mindezek okán váltam nyitottá az említett passzírozó gondolatára, "legalább nézzük meg élőben" szinten. (Nem célom reklámozni a beszerzőhelyet, de biztosan sokan kérdezitek, ezért elárulom: abban a négybetűs szupermarket-láncban árulják, ami "Li"-vel kezdődik,és "dl"-re végződik.) Miután a 3. ilyen áruházból az utolsó előtti darabot sikerült elhoznunk (ráadásul olcsó sem volt), bíztam benne, hogy tényleg azt tudja, amiért beszereztük.

Még frissiben, tegnap este gyorsan ki is próbáltuk, először nektarinnal, majd őszibarackkal. Nem akarok ódákat zengeni, de messze felülmúlta várakozásunkat. Legfőbb előnyeit, spéci jellemzőit ekként foglalnám össze:
- pépes húsú gyümölcsök feldolgozására ideális;
- lassú forgású (gyümölcscentrifugához képest), de elektromos (kézkímélő, gyors), kifejezetten a pépesítéshez van kitalálva;
- nem reszel, nem facsar, nem darál, nem centrifugál, hanem passzíroz;
- minimális veszteséget termel, a kinyomott "gyümölcshulladék" (rostok, héj) megfelelően száraz, lé nem vész kárba - lemértük, a beadagolt, magozott őszibarack alig több, mint 10%-a (tömegszázaléka) hullott ki a feleslegbe;
- a pépes gyümölcslé, valamint a szárazabb rost és héj külön kancsókba ürül.
Hátránya egyértelműen az, hogy ez se nem turmixgép, se nem gyümölcscentrifuga, mindenre biztosan nem alkalmas. No meg az elemek mosogatása, bár véleményünk szerint nem vészes, kevesebb, mint a gyümölcscentrifuga eltakarítása.

Így működik a kis masinánk (első teszthasználatunk során nektarint pakoltunk bele). A sűrű gyümölcslé gyönyörűen csorog kifelé, a visszamaradó szárazabb rost (számomra "műzliszeletre" emlékeztető hasábokban) potyog kifelé:

Az őszibarackok és nektarinok már alig várják, hogy áthaladhassanak rajta befőzés céljából. ;)

A következő eltevésre várakozó, már potyogó gyümölcsfák:

Nektarin

Őszibarack

Nyári alma

Fotó: a baracklekvár mellett egy kis vadringló lekvár is főtt...

Végre eljutottunk odáig, hogy számba vegyük és elpakoljuk a befőzött lekvárjainkat, barackleveinket. Már csak egy spájz kellene, ahová mindezt elegánsan és praktikusan el lehet helyezni :) (de annak hiányában egy házunkon kívüli helyre kerültek).

Lekvárok és ivólevek elszállítása (mert a házban sajnos nem férnének el), későbbi hasznosításhoz

Leltár
Összesen 113 üveggel sikerült befőznünk:
- 83 üveg sárgabarack lekvár (ebből 16 üveg fűszeres, 3 üveg teljesen cukrozatlan)
- 29 üveg sárgabarack ivólé
- 1 üveg kék (vagy piros) vadringló lekvár.

Lekvárok, baracklevek feltornyozva

Ígértem tehát pár szót a vadringló befőzéséről is, melyet sokan csak "fosó szilva", vagy "fosóka" néven emlegetnek. Ez az apró szemű szilvaféle kicsit savanykásabb a nemesített rokonainál, ellenben cukrozva igen kellemes lekvár készíthető belőle, kár hagyni lepotyogni. Nehézségünkre, ez a gyümölcs éppen a kajszikkal egy időben érett be, így - a monotónia megtörésére - éppen csak egy tálkányit tudtam belőle összekapdosni, amiből egy próba főzet készült (a barackokkal párhuzamban), és egyetlen üvegecskével tettünk el belőle.
A ringlólekvár kísérlet jelleggel készült, egészen biztosan vannak ennél profibb és kiforrott módszerek is, én a saját megoldásunkat tudom megosztani.

Vadringló (mirabolán, cseresznyeszilva, avagy "fosóka szilva"*) lekvár
*Részemről irtózok a kifejezéstől, de sokan csak így ismerik.

Mennyiségek:
- (nálam: 686 g gyümölcs maggal) - átpasszírozás (magtalanítás) után: 400 g tiszta gyümölcspép lett
- +60% cukor
- ~1/4-ed mokkáskanál őrölt fahéj

Az apró ringlókat alaposan megmostam, átnéztem. További tisztítás vagy magozás nélkül mentek a lábasba felfőzésre. A vékony héja idővel szépen leválik, szétfő - és közben isteni, "karácsonyi" illatot áraszt. :)

Sajnos nem az a kifejezetten magvaváló gyümölcs, így kénytelen voltam magostul felfőzni. Ahogy kezdett pépesedni, a magok eltávolítása végett átpasszíroztam az egészet.

Még a passzírozón is elég sok gyümölcsrost fennakadt, így kanállal igyekeztem belőle mégtöbbet kinyerni, a magokról leválasztani a gyümölcshúst.

Magozás után ment vissza a lábasba, kis rottyanás után édesítettem (a lemért gyümölcspép 60%-ának megfelelő cukorral), fűszereztem (1/4 mk. őrölt fahéjjal). Érdemes közben kóstolgatni, de az édesebb sárgabaracknál mindenképpen több cukrot igényel.

A gyümölcshús és héj gyönyörűen szétfő, szinte homogén lekvárt alkotva (turmixolás nélkül).

A ringló próbalekvár a kajszival egyszerre főtt

A felfőtt ringlólekvárt még forrón tiszta, sterilizált üvegbe töltöttem, majd - a barackhoz hasonlóan - ment vissza a sütőbe a teljes csírátlanítás végett.

Kóstolónak csak kis mennyiség maradt ki az üvegből - a gyerekeknek rendkívül ízlett. Tetszés szerint alakítható, de úgy érzem, a csipetnyi fahéj méginkább megbolondította.

Mondanám, hogy a nagy kajszizások után most végre egy kis pihenő jöhet, de nem sokáig... Már javában potyog a nyári almánk, őszibarackunk és nektarinunk. Rövid úton számukra is valamilyen hasznosítást kell találni.

Nyári alma

Őszibarack, nektarin

Ígértem még egy kis baracklé-témát is. Szóval hét elején bevégzett baracklekvár eltevésünket már kellőképpen untuk, de legalább annyira, hogy megpróbálkozzunk a rengeteg barackból valami mást is kreálni és eltenni. Így esett a választásunk a sárgabarack ivólé készítésére.

Ezt a baracklekvár receptúrájához igen hasonlóan, alapvetően természetes anyagokból, tartósítószer hozzáadása nélkül készítettük el. Itt viszont a megfelelő állag eléréséhez pépesítenünk kellett.
Az általunk használt (számunkra kellemes) mennyiségeket megadom, de természetesen az arányok ízlés szerint, kóstolás alapján tetszőlegesen módosíthatók.

1-1 főzetre:
3 kg tisztított (magozott) sárgabarack
+10-15% cukor
4 liter víz
0,5 evőkanál citromsav (vízbe)

A megmosott, kimagozott, felezett sárgabarackokat ilyen tekerős passzírozón daráltuk le. Ez egy jópofa darab, hátul "kidobálja" a nem pépesíthető részeket (héjat, erősebb rostokat), a finom pép pedig a tálba csorog.

A pépet a gyümölcshús tömegének megfelelő (vagy annál valamelyest több) vízben tettük fel, melybe előzetesen már egy kis citromsavat tettünk, a túlzott barnulás megakadályozására (a darálás közben, levegővel érintkezve ígyis sötétebb tónust kap).

Jól elkeverve, kicsit forralva egy szép, sűrű, (majdnem) homogén narancssárga "dzsúzt" kapunk, melyet a lekvárnál kevesebb cukorral ízesítettünk, valamint a megfelelő állagig hígítottunk.

Kis forralás után egy kis habot képez, de ez nálunk üvegezés közben eloszlott, így nem volt mit leszednünk róla.

A felforralt baracklevet kimosott, sütőben sterilizált magas (csavaros tetős) üvegekbe adagoltuk. Majd ismét visszakerültek a sütőbe a teljes csírátlanítás végett.

Kihűtve nagyon finom, frissítő hatású. Ízre a "Sió kajsziléhez" hasonló, de annál rostosabb, "sárgabarackosabb" ízű.

Egyik nap lett egy "kölcsön háziállatunk" is. :) Ez a tüneményes kiscica somfordált át kertünkbe, iszonyú miákolás közepette. A gyerekek örömmel vették gondozásukba egy kis simogatással (és pár falatka ennivalóval), amit a macsek is díjazhatott, mert másnap reggel még a küszöbünkön ébredt. :)
Szerettem volna a srácokkal mielőbb kivitetni, de nem tehetek róla... ez a kis vörös Garfield-szín különösen gyengém, és annyira aranyos volt. :) Másnap végül kitessékeltük a csöpp szűrét, de a faluban azóta is összefutottam vele.

A kiscica másnap jóízű szundikálását töltötte teraszunkon

Iszonyú miákolást tartott a kis vakarcs :)

Nem lehetett nem megsimogatni

Gyönyörű vörös-fehér bundás cicamica

Teljesen készen vagyunk. De már minden értelemben. A viharverte gyümölcsöket is sikerült betakarítanunk, bő egy héten keresztül versenyt futva az idővel. Rendkívül elfáradtunk (persze a befőzés mellett a további teendőink sem szűntek meg létezni). Ez itt a legutolsó szedésnyi barackunk, ezzel mind a négy (pontosabban: öt, de az már korábban leérett) fánkat teljes mértékben leszüreteltük:

Legutolsó barackszüret utolsó tál barackjai

8 napnyi befőzés eredményeképpen kb. 100 kg gyümölcsből 75 kg tiszta gyümölcshúst sikerült felhasználnunk, ebből nagyságrendileg 100 üvegnyi lekvárunk és gyümölcslevünk lett (pontos lajstrom holnap készül). Mindezt 22 +1 adag lefőzésével értük el, melyből 18 főzet lekvár, 4 főzet gyümölcslé, plusz egy kis adag apró ringlószilva ("fosóka szilva") lekvár készült. Rendkívül elfáradtunk, de jó lesz végre teljesen és végérvényesen (izé, a következő gyümölcstermésig...) kivakarni a konyhát és fürdőszobát. Addigra talán a kezemen szerzett égési (és ezáltali lelki) sérülések is begyógyulnak. :)

Leltár után még visszatérek a baracklevek beszámolójával is.

Lekvárok betöltés, szortírozás alatt

Sárgabarack gyümölcslevek