Nagyképűség lenne azt mondanom, hogy komoly őszi munkákat végeztem a kertben (jelenlegi fizikai és egészségi jellegű kötöttségeim mellett), de azért igyekeztem elvégezni néhány apró-cseprő teendőt, melyekkel már a közelgő télre készülünk fel.

Még nyár végén kaptunk a rokonságból néhány tő tormát. Ezeket kissé megkésve adódott csak alkalmam elültetni, így aggódtam is miatta, megmaradnak-e. Kicsit rájuk néztem, elrendeztem, picit gyomláltam, meg betakartam újabb adag földdel, ami az ültetés után már összeesett. Szerencsére úgy fest, a tormák így is jól érzik magukat, ha szerencsénk van, szépen meg is erősödnek kertünkben.

Nemrég elültetett torma tövek

A tormák takarására - ha már éppen mellé sikerült ültetnem - a komposztálóból keletkezett, jóféle földet használtam. Pontosabban, magát a komposztálót még a nyár folyamán szétcincálta egy nagyobb vihar, és bár a darabjait sikerül végül a kert különböző pontjairól összeszednünk, újbóli felállítására még nem került sor. Ettől függetlenül, a komposzt maradt eredeti helyén, amit azóta kerti hulladékokkal, elnyílt virágok maradványaival, befőzött gyümölcsök kivágott részeivel tovább gyarapítottunk is.
Meglepő módon, ez a komposzt-dolog nagyon is működik, csak türelem kérdése. A felül hulladékos, ágmaradványos, gazos tömeg legalján most már igazi, ültetésre is kiválóan alkalmas termőföld réteg lapul. Mi egyébként leginkább kitépett gazt, levágott ágdarabkákat, elnyílt virágokat, némi fenyő forgáccsal kevert, kiürített maradék virágföldet (elsősorban egynyáris balkonládákból), illetve némi konyhai zöldség-gyümölcs hulladékot, valamint pár vödör (kandallóból ürített) hamut szórtunk eddig bele.

A komposzt aljáról kiemelt termőföld

Komposzt-föld

A komposztból nyert földet remélhetően a tormák is értékelik :)

Az ősz még néhány szem meglepetés-gyümölcsöt is tartogatott számunkra: rögtönzött málnaszüretünknek örülhettünk, mely szeptember elején még újra termett néhány marékkal.

Szeptemberben érett málnáink

A korábban betakarított nyári almánk többségét még sajnos nem tudtuk felhasználni. Ezek még valójában nyár elején, a barackokkal együtt kerültek leszedésre, de azóta is várják sorsukat... Hogy minél kevesebb vesszen kárba (vagy váljék disznóeleséggé), ezekből most egy almaecetet rögtönöztem. Még bizonytalan vagyok benne, most készítek ilyet először, így ha működik, akkor beszámolok a részletekről. :)

Júliusban szedett nyári almánk

Nyári almák, felhasználásra várva

Egy tál alma: ebből készül az almaecet

Almaecetnek bekészítve (ami azóta szépen forr)

A héten férjecském hozott haza 3 tő csarabot, és egy csinos fej díszkáposztát. Ezeket végül - némi mérlegelés után - nem kaspóba, hanem szabadföldbe, a "kerek ágyásomba" ültettem ki. A most ültetett növénykék köré erdőbényei opálok kerültek díszítésként.
Az ágyásra egyébként is ráfért egy kis ráncfelvarrás, mert nyár vége óta a legtöbb virágzó növény elnyílt, a (más virággal betelepedett) varjúháj pedig igen elburjánzott már benne. Ezen kívül még néhány újabb tő gaz is felütötte a fejét, így éppen ideje volt egy kis gyomlálásnak, óvatos kapálásnak-gereblyézésnek. Ez utóbbit csak felszínesen, mert ebben a virágágyásban elsősorban hagymások lapulnak, melyeket én virágzást követően, illetve télire soha nem szoktam felszedni (így már az első tavaszi napsugárkák hatására megkezdhetik az előbújást).

Díszkáposzta és csarabok: beültetésre várva

Tereprendezés az ültetéshez

A csarab és díszkáposzta elültetésre került

Díszkáposzta

Csarab - ami egyébként a fagyokig is szépen virágzik (és egyébként évelő), amennyiben jól érzi magát

Csarab (Calluna vulgaris)

Világos rózsaszín csarab

Sötétrózsaszín csarab

Kerek ágyás

Az előkertben még néhány virág most is szépen nyílik: a leánderek bimbósak (ők még 2-3 hétig maradnak a szabadban), a félfutó muskátlik az ablakokban szépen virítanak, és még néhány rózsa is most hozza utolsó virágait.

Félfutó muskátlik az ablakokban

Aktuális előkerti látkép

A menta szirup alkalmas mojito, limonádé, szörp és egyéb koktélok, italok ízesítésére. Ez most nem szörp, csak "natúr" szirup, így későbbi felhasználása során ekként kell ízesíteni (pl. citromlé, lime hozzáadásával).

Úgy döntöttem, eltárolom a nyár egy igen kellemes aromáját. A mentát még két és fél éve kaptam, azóta nagyon szépen megeredt kertünkben, a nyár folyamán gyakran készítettem belőle virgin mojito-t, vagy ahogy mi hívjuk: "lájmonádét". :) Jégkockával, frissen facsart citrommal és lájmmal rendkívül üdítő tud lenni a forró nyári napokon. Mivel a mentám még mindig szépen zöldell, így sajnáltam volna kárba veszni hagyni, meg aztán hátha a tél folyamán is jól esne egy limcsi. ;) Elkészítése roppant egyszerű, néhány összetevőből. Mivel a menta értékes anyagait is igyekeztem megőrizni, így minimális hőkezeléssel dolgoztam, a korábbi bodzaszörpünkhöz nagyon hasonló receprúrával: sűrű sziruppal alacsonyra szorítva a víztartalmat az eltarthatóság végett.

A mennyiségeknél a saját adagomat írtam le (a fázis fotókon is ez látható), természetesen tetszőlegesen változtatható. Ebből az adagból körülbelül 1 liter szirup keletkezett.

Menta szirup

Hozzávalók:
- 1 nagy csokor friss mentalevél (lehetőleg friss hajtásai)
- 1 kg kristálycukor
- fél liter víz

Elkészítése:
A vizet és kristálycukrot lábasba töltve, néha megkeverve (hogy le ne égjen) szirupot főzök belőle. Felforralom, majd félreteszem hűlni.

Víz és kristálycukor: a teljes oldódásig opálos-fehér színű.

Forráskor habja keletkezik, mely később teljesen eltűnik, a szirup átlátszóra kitisztul.

A felforralt szirupot letakarva félreteszem hűlni.

A mentát válogatom, tálba szedem.

A kiválogatott menta-hajtásokat bő vízben átmosom, majd lecsorgatom.

A lecsöpögtetett mentaleveleket a kihűlt szirupba teszem.

Alaposan a hűlt szirupba keverem, kicsit összetöröm fakanállal, hogy méginkább kiadja az ízét.

A bekevert szirupot lefedve éjszakára állni hagyom.

Az elkészült szirup másnapra isteni illatot áraszt, amit itt sajnos nem tudok belinkelni, pedig tényleg fenséges.

A kész szirupot leszűröm, majd sterilizált üvegekbe töltöm (tölcsérrel).

A magas cukor-arány, illetve alacsony víztartalom (kb. 33%) miatt nem feltétlenül szükséges az utólagos dunsztolás (a bodza szörpünk is elállt hőkezelés és tartósítószer nélkül). Én a biztonság kedvéért azért - egyéb lehetőség hiányában - 20 percre 60 fokos sütőbe dugtam. (Ami még meleg volt, mert az üres üvegeimet is itt csírátlanítottam.)

Körte, nashi, birsalma, pár szem mogyoró és mandula. A nashi-ágat a szél törte le.

Mandulából és mogyoróból sajnos nem sokat sikerült megmenteni, többségüket kirágta valami. Most még a széllel is meg kell küzdenünk, biztosan sok lesz ma is a lepotyogó gyümölcs, elsősorban alma és körte. Amit tudunk, hasznosítunk.

Végeztem egy kis kutatást sertésvér feldolgozása kapcsán, miszerint az alvadt, vagy pedig az alvadásban megakadályozott vér az alkalmasabb (de legalábbis ideális), további felhasználás szempontjából.

/Hagymás vér, 2015. december/

/Frissen betöltött véres hurkánk, 2015. decemberi vágásunk után./

A kérdés kibontakozását az indította el, hogy lassan két éve történt disznóvágásunk alkalmával igen nagy hangsúlyt fektettünk rá, hogy az állatokból lecsapolt vér ne alvadhasson meg: azonnal sóztuk, majd folyamatosan, hosszasan (egymást váltva) kevergettük az edényben, gondosan figyelve rá, nehogy véletlenül megalvadhasson. Majd ebből készült a hagymás vér, később pedig a véres hurkába is ugyanez az alvatlan vér került.
Ellenben receptek után kutakodva, illetve később - beszámolóimat látva - rengeteg olyan építő jellegű kritikát és információt kaptam, miszerint a vért éppenhogy hagynunk kellett volna megalvadni, majd azt használni fel az említett élelmiszerekhez.
Ez az ellentmondás azóta is foglalkoztatott, így felvetettem a kérdést a Vidéken Újrakezdők nevű FaceBook csoportban. Meglepetésemre rengeteg érdekes hozzászólást kaptam, és szépen lassan kirajzolódott, hogy bizony ahány ház, annyi szokás, de leginkább tájegységek és családi hagyományok alapján ragaszkodnak egyik vagy másik elkészítéshez, egy-egy disznóvágás alkalmával. (Eredeti bejegyzés, hozzászólások.)
Nagyon leegyszerűsítően összefoglalva a leggyakrabban kapott válaszokat: a hagymás sültvérhez legtöbb esetben alvadt vért használnak fel, amit abálnak, majd ez kerül (jellemzően darabolás után) a dinsztelt hagymára. A véres hurkában kellemesebb, ha alvadás nélküli vér kerül felhasználásra, de ezt már egyre kevesebben űzik így, inkább töltés előtt ledarálják a megalvadt vért is.

Számos érdekes és értékes hozzászólás között családi receptek, tájegységekre jellemző tradíciók is felelevenedtek, így szükségét éreztem ezekből néhány összegyűjtésére, melyeket ez úton osztok meg, az utókor számára. ;)

"Abálva készítem a vízbe teszek sót mikor abálódik hogy buborékos legyen és kockázom majd sütés (...) Igen bő zsiradékon vagy olajon bő hagymával"

"A hagymás disznóvért mi is így készítjük.....megabáljuk,leszűrjük aztán megy sült hagymára,fűszerezzük....őrölt paprika,só,bors,majoranna....végül reszelünk bele főtt kruplit,hogy lazítsuk kicsit....friss kenyérrel,savanyúsággal fogyasztjuk (...) forró lobogó vízben abáljuk az alvadt vérdarabokat,aztán leszűrjük...,,összetörjük,,...sült hagynán tovább sütjük,fűszerezzük....ez a hagymás disznóvér mifelénk (...) A véres hurkát mifelénk úgy készítik,hogy a friss vért zsemlekockákra engedik,összekverik gyorsan,aztán megy bele az abált dolgokból zsíros részek,fűszerezés és töltés"

"Nálunk mindig hentes vágja a disznót, régi szép szóval böllér. Az első, akinek a keze alá dolgoztunk, ő ragaszkodott a keveréshez. A hurka tökéletes lett. Ő már megöregedett, nem vállal már munkát. A másodikat nem zavarja az alvadt vér, simán beledarálja az anyagba. Az eredmény így is finom! :) Tudom, ezzel nem sokat segítettem, de valahogy úgy működik ez, mint a húsleves. Van aki lehabozza, van aki nem, a végeredmény tökéletes."

"Nálunk régebben anyósom gondjaira volt bízva a vér, és ő kevergette, sózta, mi már nem fordítottunk akkora gondot rá, tavaly a némi kevergetés után, mégis megalvadt. Nálunk is böllér volt, ő is aztmondta, nem baj, úgy is megfelelő. És finom volt a véreshurka. Mi máshoz nem használjuk fel."

"Hát szerintem sok jelentősége nincs. Merthogy nem nyersen eszed sehogy sem. Én már sózni sem szoktam. Megalszik, aztán mikor kell a hurkába ledarálom a többi hozzávalóval."

"Már egy pár éve nem vágunk disznót, előtte többször évente, a megalvadt vert abaltam, majd ledaraltam és úgy süttem. Vissza emlékezve nagyszüleim, szüleim is így csinálták."

"...amióta az eszemet tudom, mi és az ismerőseim is az alvadt vért használjuk fel. A friss vérre még óvatosan hideg vizet is csurgatunk, hogy hamarabb alvadjon. Ezután bő,lobogó vízbe kockázzuk -abáljuk -és két -három keverés után szűrővel kiszedjük és megy is a bő hagymás zsírba. Ez a reggeli"

"Én még nem is hallottam , hogy kevergetni szokták ... Nálunk hideg viz megy rá , hogy szépen megalvadjon , aztán abáljuk , felkockázzuk , bő hagymás zsirba sütjük , borsozzuk. Sózni én már csak akkor sózom amikor megsült. A hurkába is igy megy ledarálva."

"Csallóközben csinálunk abált kását. Csak ebbe kell folyékony állapotban megtartott vér. A többi disznótoros készítménybe megalvadhat."

"Ha Sváb véres hurkát készítünk zsemlével abba is folyékonyan kell a vér. Mi a rizses véresbe megfőzzük."

" Sokat nem teszek hozzá, de egy rövid sztori: Gyerekkorom óta vágtunk disznót minden évben... Rendje és módja szerint reggelire sült vér... nem voltam finnyás gyerek, de azt soha nem tudtam megenni az állaga miatt. Totálisan alvadt vért használtunk. Nyammogtam rajta mint kínai gyerek a vattacukron. Aztán a húszas éveim vége felé elkeveredtem az Ezeréves határ mellé egy disznóvágásba... Attól is hátast dobtam, hogy a malacot a hasára fektetik és a hátáról bontják, de a lényeg, hogy a vér felfogás után láttam egy öregasszony kavargatja a cuccot. Mondom mit csinál ez? Én (mi) pedig falusi vagyok, soha nem hallottam róla, vagy láttam, hogy a vért kavargatni kell.. felénk nem volt szokás... Aztán kínáltak a sült vérből, alapból utasítottam vissza hogy nem kell, nem rajongok érte (amúgy a csirkevért is megsütöm reggelire, belsőségekkel, nem ezzel van gond :D) ... Megkóstoltam.... azóta rajongok érte, és kétpofára eszem A NEM ALVADT vérből készült sült disznóvért :). (...) Az elkészítés módjában is persze vannak különbségek, de az alapanyag is számít. Amit kikavartak, azt nagyon jó ízzel eszem, az alvadtat a mai napig nem komálom :). Nekem olyan rágós... de ez nem jó kifejezés rá... tapadós inkább... A csirkevért viszont alvadtan sütöm meg, felkockázva, szívvel, májjal, zúzával."

"Kevés sóval szokták kikeverni és akkor nem alvad meg és sokkal finomabb a hagymás vér !! Apósomék is így csinálták , Ők Békés megyeiek !!"

"Voltam már olyan disznóvágáson ahol kevergették, és a hurkába is úgy lett hozzá keverve folyékony állapotban, és voltam olyanban is ahol megalvadt, sőt meg abált vért használtunk, daráltunk a hurkához, és ebből készült a hagymás sült vér is...... ahány ház annyi szokás"

"Ha a hurkába folyékony nem abált vért teszel, tovább kell abárolni, addig KB míg a vér meg nem fő!"

"Mindkét módszer jó, de a "folyékony" vér jobban körülveszi a pl. hurka többi alkotórészét. Talán īgy egységesebbek az ízek."

"Mi mindig megalvasztjuk a vért /Erdélyben is így csináltuk/ abból készűl a véreshúrka. A vért külön megfózzük. Adunk hozzá fótt tüdót, lépet, kicsi zsiradékot , vesét / mind főzve ledarálva/ még adunk hozzá a göndörhájon dinsztelt hagymát. fűszerei : só , bors. borsikafű /csombord/ Na meg a fótt rízs. Mi így szeretjük"

"Azért szokták sózni és keverni, mert az alvatlan vér könnyebben eloszlik a hurkában, nem kell annyit pacsmacsolni vele. Az alvadt vér is ugyanolyan ízű mint a folyékony. Ha esetleg nem keveritek, sózzátok eléggé és mégis megalvad akkor átkell nyomni aprólyukú húsdarálón és kész.."

"Nálunk is hadjukmegalvadni,nemszoktuk kevergetni.Nekem új ez a kevergetés"

" Somogyban nem alvadt vért használnak a véres hurkához. A kövesztő lében rizst főznek meg, fűszerezik darálnak bele némi abált húst és ugy keverik ossze folyékony vérrel. Jól átveszi az izeket, egységes, kiegyensúlyozott ízhatást nyújt. Töltés után abálják, majd utána sütve fogyasztják. Nagyon finom! "

" komlo....a vér felfogása sos edénybe történik alaposan kevergetve felhasználás elött fözve van majd darálva alföldön Orgovány és Galgamácsán is ezt láttam."

"abálásra szánt vért nem kell sózni,Hús kiszedése után ,az egybeállt alvadt vért gyakori mozgatás mellett 20-25 percig főzzük,majd mehet a darálóba. (...) Gyerekoromba csórok voltunk, November végén kezdtük a vágást nem használhattunk a hurkakészítésnél nyers vért Az abált vérrel készült hetekig gond nélkül elállt a nyári konyhába hűtés nélkül"

" Mi is kevergetjük, a rizst abalében megfőzzük és amikor majdnem kész, rászürjük a folyékony vért, azzal is főzzük még egy kicsit és majd ehhez adjuk a darált főtt husokat , fűszerezzük és már tölthető is. Nagyon finom! A képektől meg rendesen megéheztem!"

"Mi mindig sózzuk és a folyékony vért használjuk fel a hurkához amikor kifőzzük a hurkát a forró vízbe úgy is megfő benne a vér. Felénk álltalában így csináljuk!"

"Nálunk vérmálét készítünk belőle, amit hideg, kizsírozott tepsiben sütünk meg. Ehhez a a szépen kihűtött, nem megalvadt vért kell használnunk, elég csak egy deci egy tepsihez + tej + liszt + hagyma, só, bors... Hihetetlen finom, sokkal lágyabb, mint tej nélkül töményen. Az alvadás ellen lehet használni véralvadásgátlót, vagy sütőport is (...) ha marad vér a hurka bekeverése után is (mellesleg abba is jobb az alvatlan) le lehet fagyasztani kisebb adagokban. Mi minden hónapban készítünk vérmálét "

"Én palóc lány vagyok, mi is kevergettük liszttel,h ne csomósodjon és alvadjon meg,úgy sütöttük ki. Mi ugyanigy felfogtuk a csirkevért is erre a célra. Régi szép idök..."

"Mi anno úgy csináltuk, hogy a fele vert soztuk, az ment a vereshurkahoz, a másik fele megalvadt, abból készült a hagymás ver reggelire. Szokása válogatja, ki hogyan szereti!"

"Békés megyében nem kevergetjük. Felfogjuk+egy feles+megalvad csendben+legalább 2 feles+hagymás alap+1 feles+sütés+ízlés szerinti mennyiségű feles."

"Mi csak az alvadt vért használjuk. "

" Az alvadt vért abáljuk és ezt tesszük amibe kell.Mi nem daráljuk sütéshez,hanem apró kockákra vágjuk késsel."

" Na, akor,hogy a Szatmárvidék se maradjon ki! A hurka rizskásábol, abárolt belsősègből, fűszerekből kèszül. A vèrt szúráskor tálba fogják, hűvös helyre teszik felhasználásig, ami a vèreshurka. Egy, kèt töltővel, a vège felè beleteszik az alvsdt vèrt, savó nèlkül. Megsózzák, darált kapormaggal fűszerezik, kavarás után folytatódhat a töltès. A hurkát ezut abálják. A vèrest addig.mig fogpidzkálóvsl való szúrás után nem jön vères lè."

"Mi megalvadás után jó sok hagymára tesszük, ami a zsírban, fedő alatt sóval saját levében megpuhult. Sózzuk, paprika, bors, jól osszerottyanjuk és kész. Nem annyira zsírisan, injább szottyosan szeretjük. (...) A hurkába is alvadtan megfőzött állapotba kerül. Összedaráljuk a többi hozzávalóval."

"folyós vérből, zsemlével... mert nálunk így került bele "

"Én is csináltam,a vér megalvadt ,mikor kihült,és akkor kb. egy óra múlva forró vízben a tenyérnyi kockára vágott vérdarabokat kifőztük, előtte anyuka tálban nagy késsel felosztotta,tulajdonképpen és akkor jöttem én,mivel én voltam a főzőnő :D ..megabáltuk,majd szürőkanállal kiszedve,szép kis darabokra vágtuk a megfőtt vért ,amit jó sok hagymán megsütöttünk,só bors volt csak a fűszerezés."

"Alvadt en hajdu biharban notem fel de itt bekesben is igy szoktak"

"En mikor megalvad kis so keves viz es meg abalom es mikor kihult ledaralom es a hurkaba igy kerul (...) A hurkat nemkel sokat abalni es nem jukad ki a hurka.."

"Mi regen sokat vagtunk, a ferjem hentes volt. Mi kevertuk a vert, hogy ne aludjon meg es soztuk, ahogy ti is. Edesanyam falujaban is igy csinaljak. Gondolom, helyi szokasoktol fugg, ki hogyan csinalja."

"Felénk a hurkába mindig folyékony vért tesznek, mert az jobban összekeverhető a többi hozzávalóval, sütni pedig alvadtan sütik. Itt nem csinálunk zsemlével hurkát, errefelé azt mondták az a szegények hurkája, mert nem volt rizsre pénzük. "

"Zsömlével soha sem csináltuk (szerintem azzal hamar megromlik), amikor nem lehetett rizst kapni akkor úgynevezett "burizzsel" csinálta anyukám, ami szerintem a mai hántolt árpának, a gerslinek fele meg."

" Ízlés,hagyomány,vidéki jellegzetesség dolga és nem a szegénységé volt a hurka különböző módon történő elkészítése. A rizsből kb 3 kg,ha kellett,nem volt tétel a disznóvágásnál. Zsömlével sem romlik meg hamarabb,mert úgy is hűtőbe,vagy fagyasztóba teszik. Régen lesütötték és zsírban tárolták,vagy füstölték. Felénk (Pilisszentkereszt) egyik sem volt használatos,mert hamarább elfogyott. A zsemlekockákat kevertük a folyékony vérhez,így az beszívódott. Mikor megfőtt ,akár a májas is, frissen melegen szerettem."

" Mi is hagyjuk megalvadni,kissé megabáljuk.Hurkát rizzsel készítjük,a fejhúsból és más apróbb,szalonnás,bőrös részekből jól megfőzve ledarálva,a ledarált vérrel, kifőtt rizzsel,sóval,borssal,szegfűszeggel,borsikafűvel és őrölt kapormaggal fűszerezzük.A zsíros részeket nem sajnáljuk belőle így nem lesz száraz a hurka. "

" Véreshurkába a kevergetős módszer, hogy ne álljon össze, hagymás vérnek pedig nem keverjük egyáltalán. Felfőzzük, ha összeállt egy nagy darabba, kockázzuk, aztán szűrjük a már dinsztelt hagymára, aztán fűszerezzük. De legutóbb tudatlanul fogtam hozzá az első saját disznótoromban, és a kutyult vért főztem ki, mire anyu odanézett, hogy miafrásztcsinálok � de különben ízre mindenre ugyanolyan, csak nem nagyobb darabos, hanem kicsi."

A FB-bejegyzés az eredeti hozzászólásokkal együtt itt található meg! A válaszadóknak mégegyszer köszönöm, hogy megosztották saját ismereteiket, szokásaikat. :)

Tegnap esti felvételek egy (szerintem keresztes) pókról, ahogy éppen vacsoráját fogyasztja, a terasztetőnk egyik szegletében... :)

Póksziluett

Szemből, ahogy vacsoráját fogyasztja

Megkezdődött az őszi "gyümölcsmentés". Mivel már minden fajta barackunk letermett, így most az elsődleges feladat ezek hasznosítása, mielőtt lepotyogva tönkremehetnének. Sokat már így is a fa alól gyűjtöttem be, egyúttal az utolsó barackokat a fákról is leszedtem.

Őszibarack kompót-befőtt

Eredetileg ugyan egy befőző automatával terveztem könnyíteni a befőzés folyamatát, melyet be is szereztünk, de az sajnos rögtön beüzemelés után, az első éles használat előtt megadta magát. (Így konkrét tapasztalatokról nem számolhatok be vele.) Ez viszont csak közvetlenül a konzerválás (dunsztolás) megkezdése előtt derült ki, így a befőzést még teljes nyugalomban, hideg alapanyagokkal kezdtem meg...

A befőző automata bekapcsolva (még azon ritka pillanatában, amikor működött).

Az utolsó őszibarackok a fán

Őszibarack termés

Őszibarackok begyűjtése

Barackok: sokat már a földre lepotyogva szedtem össze

Utolsó adag őszibarack-betakarítás (pár szem lehullott birssel)

Őszibarack kompót - befőzésre

Felöntőlé
Az általam használt alaplevet teszem közzé, de érdemes kóstolni, mert a fűszerek ereje, citrom mérete (savassága) is változó lehet, ezen kívül ízlés kérdése is.
/Ehhez nagyon hasonló keletifűszeres levet használok forralt bor és almakompót főzéséhez is./

Hozzávalók (7 üveg befőtthöz, 4 kg őszibarackból):
2,5 l víz
2 rúd egész fahéj
10 szem egész szegfűszeg
Citromhéj (pár forgács, a lének használt citromról)
1 citrom frissen facsart leve
10 dkg cukor

Felöntőlé készítése:
A vizet felteszem főni, a felsorolt alapanyagokat beleteszem. (A cukrot csak később szoktam hozzáadni.) Lassú tűzön főzöm, mert az ízanyagoknak idő szükséges. Néha kóstolom, szükség szerint még teszek hozzá az összetevőkből (de a fűszerek íze csak később oldódik ki).

A víz, fűszerek és citrom a kompót alaplevében

Idővel szép sárgás színt kap a fűszeres lé

Legalább fél órát érdemes melegíteni, de egyszer mindenképpen forrjon fel a lé.
Ha elkészült, a fűszereket és citromhéjakat kis szűrővel kihalászom (vagy átszűröm a levet). Ezért lényeges, hogy ne őrölt, hanem egész fűszereket használjunk. Az alaplében maradó fűszerek és citromhéj egy idő után megkeseredhetne.

A tiszta lé, fűszerek nélkül

A fűszeres felöntő levet hagyjuk teljesen kihűlni.

A kompót elkészítése:
A barackokat alapos mosás után meghámozom, darabolom, kimagozom. Az őszibarack hámozása - a paradicsomhoz hasonlóan - igen egyszerű lehet, ha frissen forró vízzel leöntjük, és abban kb. fél-1 percig áztatjuk. Érdemes ezt a műveletet pár szemenként végezni. (Ha tovább marad benne, akkor a barackunk elkezd "megfőni", ha viszont kihűl a forró víz, akkor már ismét nem lehúzható a héja.)

A forró vízben ázó barackszemek, hámozás előtt

A leforrázott barackok héja gyönyörűen és egyszerűen, hártyaszerűen egyben lehúzható.

Tisztára mosott, fertőtlenített üvegekbe pakolom a negyed barackokat. Érdemes gyorsan dolgozni, hogy ne barnuljon a barack (esetleg: a hámozott barackokat frissiben citromsavas vízben áztatni).

Az üvegekbe rétegezett barack-gerezdeket a kihűlt fűszeres lével öntöm fel, az üveg tetejéig.

A kész kompótok

Ezen a ponton jött volna a befőző automata (80 fokra, 30 percre), de mivel ekkor már be sem indult, a korábbi eltevéseinkhez hasonlóan ismét a sütőbe kerültek az eltett barackok. (Mivel hidegen eltett üvegek, a biztonság kedvéért 90 fokon, legalább egy órát álltak a forró sütőben a csírátlanítás végett.)

Őszibarack kompót, befőzve

Másnap a maradék barackból még a korábbihoz hasonló (őszibarack ivólé) módszerrel, lassúpréssel készítettünk ivólét, szintén befőzésre.
Kisebb adagból teljesen natúrban (cukor, víz hozzáadása nélkül), egy forralással őszibarack bébpipép (átmenet a bébiétel és baba ivólé között) készült. Ezeket kisebb üvegekbe tettük a későbbi könnyebb kiadagoláshoz.
Valamint a legutolsó szem nektarinokból szintén lassúpréssel egy adag ivólét készítettünk, friss fogyasztásra (összetevőiben az őszibarack ivóléhez hasonló, de azt csak hidegen kevertem, hőkezelést nem kapott.)

Őszibarack ivólevek és két üveg bébiételnek befőzött őszibarack püré.

A barackokat ezzel az idei évre az utolsó felhasználható szemig letudtuk, most már csak a körték és almák lesznek hátra...

Birs

Birsfa

Birsalma

Némely körtének még kicsit érnie kell

Körte

Almafák beérve, hasznosításra várva

Immáron 10 esztendeje, hogy úgy döntöttünk: vidéken próbálunk szerencsét és közös családi életkezdést.

Így visszatekintve őrület, hogy eltelt - szinte észrevétlenül - ez a 10 év. Te jó ég! Mikor ideköltöztünk, még ennél nagyságrendekkel rövidebb távlatokban gondolkodtunk, legfeljebb 1-2 éven belülre terveztük a ház és környezete teljes kicsinosítását: elsősorban korszerűsítéseket a komfort megteremtése végett (nyílászárók cseréje, szigetelés, automatizált fűtés, berendezés-bútorozás, stb.), valamint a kertben is voltak terveink, pihenő, gyerekjátszó részek kialakítására. Ezek többsége elég konkrét elképzeléseken alapult, van például bővítési tervrajzunk a házhoz, a kemencéhez több hordónyi/kosárnyi üvegszilánkunk (melyet azóta is szorgosan gyűjtögetünk, minden egyes összetörő háztartási üvegedény után), válogattunk színmintákat, néztünk fűtéstechnológiákat, kértünk árajánlatot ablakokra, méregettünk, tervezgettünk, számolgattunk. (Ha akkor tudjuk, hogy mindezekből lényegében semmi sem valósul meg tíz év alatt, valószínűleg bele sem merünk vágni - így talán jobb is volt akkori naiv tudatlanságunk.)
De azóta volt egy mindenkit megrázó gazdasági válság, rengeteg család tragikus módon elveszítette az otthonát (amitől mi sem álltunk messze), és a csoda része éppen ez, hogy a mai napig sikerült megőrizni házikónkat, itt maradhattunk, a saját otthonunkban! Ha lemondások és nehézségek árán is, de megtanultunk nagyon ragaszkodni ahhoz, ami a miénk, és méginkább kitartóan küzdeni álmainkért.

Az előrelépéseink nem nagy, látványos előtte-utána fotókkal mérhetők (illetve leginkább nem a házunkhoz köthetők), de kis lépésenként elég sokmindent sikerült az évek során megvalósítanunk, melyről már nem egy bejegyzéssel árulkodik ez a blog is. Tényleg nem nagy dolgok ezek, de rengeteg apróságnak örülhetünk: volt már saját disznóvágásunk, lassan termőre fordultak a gyümölcsfáink, melyekről tavasztól őszig lakmározhatunk, idén már jelentős mennyiségű lekvárt és ivólevet is sikerült eltennünk. Belekóstoltunk a palántázás, veteményezés rejtelmeibe, nyomon követhettük saját növényeink, virágaink fejlődését, apránként kitapasztalhattuk gondozásukat. Lett saját fenyőfánk, mely azóta is szépen áll, télen ünnepi dekorációban, kültéri karácsonyfaként funkcionál. :) A virágok egy része pedig már évelő, így elengedhetetlen a tavaszi-nyári virágzó kert örömteli látványa. Mindeközben rengeteg állatot figyelhettünk meg, közvetlenül a kertünkben.

Hogy megbántuk-e?
Nem, semmiképpen. Bár jónéhány nehézségen és megpróbáltatáson túl vagyunk már, és életmódunk nem egyszer közelebb áll a nomád, mintsem az összkomfortos otthonban eltengődő létformához, nincs az a pénz, amiért visszamennénk a fővárosba, elzárva a természettől, jó eséllyel bezsúfolva egy falakkal, folyosókkal szegélyezett kislakásba, nagyvárosi (netán "panelproli") életet élni. Bár kezdeti lépéseinknél minden lehetőséget számba vettünk ideköltözésünk előtt, visszatekintve látom csak igazán: mitől fosztottuk volna meg gyermekeinket és saját magunkat, ha akkor nem merünk elszakadni Budapesttől.

Mikor tudom, hogy jó döntést hoztunk...? Amikor látom a gyerekeket több kilométert futkározni kertünkben, amikor nyugodtan kiengedem a saját utcánkba egyedül biciklizni őket, amikor a falubeliek apró szívességekért cserébe beállítanak hozzánk egy szatyor házikolbásszal, egy tálca tojással, házi sajttal... Amikor a saját magunk által készített gyümölcslevet kortyoljuk, amikor nyáresti programként kiülünk a fűzfa alá (mintegy bátorságpróbaként), a repkedő szarvasbogarakat nézni, amikor hosszasan kémleljük az eget, majd estére megérkezik a csendes eső... Amikor a hétvégi vacsora a kerti grillen vagy bográcsban készül... Amikor télen szánkóval megyünk az oviba, vagy hócsatát vívunk az udvaron. Amikor a gyerekeim megtanulják, hogy semmi sem pottyan az ölükbe, így besegítenek a fűnyírásban, tűzifa aprításban, gyümölcsök szüretelésében, eltevésében, faültetésben, kertészkedésben - majd közösen csodáljuk munkánk eredményét. Amikor bizakodóan tekintünk a jövőbe. Amikor minden napunkat átjárja a nagybetűs SZABADSÁG. Ilyenkor tudom, hogy a világ legjobb helyére kerültünk!