Arra a kérdésre, hogy megéri-e veteményes kertet gondozni és saját termesztésű zöldségfélét fogyasztani, a legtöbb esetben szinte csípőből jön mindenkitől a válasz: az mindegy, hiszen a házinál nincs is jobb!
Persze, ezt mindenki tudja, javarészt magam is egyetértek vele, de mi a helyzet akkor, ha az ember lánya nem elégszik meg a "dicsőséggel", hanem a valódi költségvetéssel is szeretne tisztában lenni, anyagi ráfordítás-megtérülés mérlegelésével?

Elméleti költségvetés
Úgy gondolom, a kérdést alapvetően két (avagy: három) felállásban kell vizsgálni.
1. eshetőség: Amennyiben az ember megfelelő (jól fizető, biztos, állandó jellegű, stb.) állással/vállalkozással rendelkezik, és a kiskertjét (= saját, házi fogyasztásra termelt zöldségféléit) ennek terhére, a kereső tevékenysége felfüggesztése, "hanyagolása" árán szeretné művelni, úgy szinte biztosan merem mondani: anyagilag nem fogja megérni. A kiskertből szerzett kvázi jövedelem (= megtakarítás a szokásos zöldségesnél, ill. gyümölcspultnál történő bevásárláshoz képest) nem fogja elérni azt a jövedelemforrást, mint egy egységnyi idő alatt, egy átlagos munkahelyen/pénzszerző tevékenységben megtermelt fizetés.
Megint teljesen más a felállás, ha már nagyobb kertben, kifejezetten haszon szerzési célra, azaz eladásra gondolkodunk. (Ezt a nagyon tág témakört most nem szeretném kielemezni.)
2. eshetőség: Ha bármilyen - életkori, egészségi, családi állapotbeli, ... - okból kifolyólag nem rendelkezünk olyan tevékenységgel (munkahellyel), ami a napunk jelentős részét kitölti, és ez által lehetőségünk nyílik a kertművelésre - anélkül, hogy az a szokásos pénzszerző tevékenység terhére történne. Ilyen felállásban egy jól átgondolt, méreteiben, összetételében, elrendezésében megtervezett kert igenis valódi anyagi hasznot hozhat, noha ez tényleges bevételben - eladás hiányában - nem mutatkozik meg, de a mindennapos beszerzések jelentős kiváltásával valódi anyagi megtakarítást jelenthet!
+1 harmadik eset: Az élet persze nem fehér és fekete, így aztán részletekbe menően elemezgethetnénk a különféle átmeneti megoldásokat, mint részmunkaidős állás, kötetlen munkaidős vállalkozás mellett történő kertészkedés, vagy éppen a láthatatlan munkák, háztartásbeli asszonykák (főállású anyák, GYED-en/GYES-en lévő anyukák) dolgos mindennapjai mellett történő kapirgálás a kertben. /Ezekről, ill. mindezek kombinációiról magam is hosszasan tudnék mesélni.../ Erről tömören úgy gondolom, hogy látszólag ez a legegyszerűbb, legegyértelműbb felállás (ahogy mondani szokás: neki könnyű, hiszen otthon van, azaz ráér, "tessék hasznosan kihasználni az időt!"), de épphogy leginkább csalóka tud lenni, nemcsak a kívülálló, hanem még a kertészkedő (például) anyuka számára is. Ha nehezen tervezhető a munkák (háztartás, vállalkozás, bármi) mennyisége, üteme, akkor elsősorban óvatosságra intem őket: nehogy túlvállalják magukat, mert abból nem csak totális anyagi veszteség, de csalódás is származik. (Szintén tapasztalat...)

Gyakorlati költségvetés
A fentiek tükrében talán az elmúlt szezon után érzem úgy először igazán, hogy igen: megérte, megtérült a veteményesbe befektetett költség, összességében több hasznunk származott belőle, mint kiadásunk. És ez már nagy dolog (számunkra)! /Mint azt fejtegettem, itt erősen vitatható, hogy annyi befektetett munka megért-e ennyi hasznot, de ezúttal a kertészkedésre fordított időt nem a munkaidőmből kellett elvonnom, így efféle valós anyagi hátrányt nem kell beleszámolnunk./

Esetünkben a veteményeskert a már korábban bemutatott kis földterület volt, ahol idén párszáz, illetve párezer forintos tételek jelentették a tényleges kiadást:
- földterület beszántatása traktorral (további művelése sajátkezűleg: rotikapával, illetve kézi szerszámokkal történt);
- vetőmagok (paradicsom, petrezselyem, fehérrépa, sárgarépa, zöldborsó), dughagymák (vöröshagyma, lilahagyma, fokhagyma), vetőburgonya (Balatoni rózsa);
- palánták (paradicsom, zöldpaprika, karalábé, zeller).
Illetve, nem közvetlenül a veteményeskertben, de a gyümölcsösben (jelenleg kb. 40 db különböző gyümölcsfa) is alkalomszerűen adódnak kiadások.
Ha mindezt számszerűsíteni kellene, úgy gondolom, hogy nagyjából 10-15 ezer forint körül lehetett a szezon során veteményesre összesen fordított pénzösszeg.

Ami viszont nagyon jelentős tétel, a már (különböző okból vagy forrásból) rendelkezésünkre álló javak összessége:
- alap, de azért említsük meg: a földterület, ami a saját kertünkben található;
- locsolási lehetőség (kút, szivattyú, slagok...);
- rotációs kapa, talicska, szerszámok: a korábbi évek során, apránként kerültek beszerzésre;
- különféle eszközök, kellékek a korábbi évekről, illetve zömében korábbi felhasználásból eltárolva (pl. ültetőtálca, üres palántacserepek palántaneveléshez, kisebb kézi szerszámok, locsolókanna);
- korábbi évekből megmaradt vetőmagok (pl. zöldbab);
- ajándékba kapott palánták (ilyesmi gyakran előfordul, idén pl. kelbimbó palántákat kaptunk);
- karók (saját tartalékainkból), kötöző anyagok a paradicsomhoz.
Mindenképpen lényeges megemlíteni a gyümölcsöst is, melyben a legfőbb tételt a kb. 40 fa telepítése jelentette, időszakos költségei a különféle permetszerek (jellemzően alacsony koncentrációjú hígítással, azaz hosszú távra használatosak), valamint néha a permetező eszközök (ill. kellékei), egyéb szerszámok (metszőollók, ágfűrész, stb.) kiadásai jelentik.

A fenti felállásban lényegében a teljes nyári(-őszi) szezon során mentesültünk a zöldség-gyümölcs vásárlástól, ami kicsit fokozottabb zöldségfelhasználás (sütés-főzés), illetve folyamatos idényjellegű gyümölcsfogyasztás, valamint többszöri eltevés (befőzés, szörpkészítés, fagyasztás, zöldségtárolás, stb.) mellett biztosan magasabb megtakarítást jelentett számunkra, mint a fent összegzett (kb. 10-15 ezer forintos) kiadás oldal.

Az utóbbi lista áttekintése után egyértelműen látszik, hogy a sikeres kertműveléshez olyan feltételekre és eszközökre is szükségünk volt, amelyek bár - az idei évben - nem jelentettek valós költséget, összességében igen magas értéket képviselnek. Mindezek végkövetkeztetéseként az alábbiakban tudom összefoglalni tapasztalatainkat:

- Ha valaki a (teljesen) nulláról, földterület, eszközök nélkül szeretne háztáji kertművelésbe kezdeni, az olyan jelentős költségekre számíthat, melyek talán soha nem fognak megtérülni, ergo kizárólag nyereségi céllal nincs értelme belekezdeni.
- Az évek során ügyes felkészüléssel, előrelátással (pl. kiürült virágcserepeket, tárolókat félretenni), apránkénti beszerzéssel (itt a jó minőségű szerszámok kiemelt jelentőségűek) olyan alap teremthető meg, mely mellett alacsony költségvetésű veteményeskertet tud létrehozni évről évre. A gyümölcsöskertnél ez a tényező méginkább szembetűnő.
- Személyes észrevételem (kövezzenek meg nyugodtan...), hogy a veteményeskert gondozása egy kissé nyugdíjas úrimuri... Nem, természetesen nem csak öregeknek való, de egy átlagos, lestrapált háziasszony/háziember a napi 8-10... órás műszakja, háztartása, ház körüli teendői mellett nehezen tud teljes odaadással kertet művelni úgy, hogy az mindig tiptopp maradjon, ne gazosodjon el, de azért két szál zöldségnél több is megteremjen benne. Érdemes tehát kitapasztalni, mi az a méret és mennyiség, amit biztosan vállalni tudunk, ha nem akarjuk, hogy a nagy munkával (és anyagi befektetéssel) megművelt kertünk terménye kárba vesszen.
- Folyamatos kísérletezéssel (pl. új fajták), tapasztalatszerzéssel rengeteg felesleges költségtől kímélhetjük meg magunkat, a bevált fajták bőségesebb termése mellett. Minél nagyobb részt merünk/tudunk átvállalni a növénygondozás folyamatából, annál inkább eltörpülnek a kiadások - természetesen annyival több saját munka árán. Pl.: palántanevelés magról, maggyűjtés (paradicsom, paprika, tök, dinnye, stb. terméséből).
- A megtermelt zöldség, gyümölcs közvetlenül a kertünkből kerül az asztalra, amellett, hogy friss, szállítás, disztribúciók nélkül, adóktól, járulékoktól mentesen. (Igen, tudom: az alapanyag, vetőmag már tartalmazta a forgalmi adót és más járulékos költségeit...)
- Kertet elsősorban szerelemből érdemes művelni: amennyiben az ember jókedvvel csinálja, akkor nem érzi elvesztegetettnek a ráfordított időt, viszont a sajátkezűleg megtermelt, házi zöldség- és gyümölcsfélének valóban nincsen párja! Értéke nem pénzben mérhető...

(Házilag öntött szappanunk)

A szappanfőzés dédanyáink idejében ugyanúgy hozzátartozott a háztartási rutinhoz, mint a mosás, főzés, kenyérsütés... A felesleges faggyút és zsírokat összegyűjtötték, majd felfőzve hamulúggal (melynek készítéséről korábban már esett szó) keverve szappant főztek belőle, amit kiöntve kihűtöttek, megfelelő idő eltelte után daraboltak, szárítottak. Az így készített mosószappan nem csak kézmosásra, de mosakodásra, hajmosásra, valamint tisztításra is kiváló volt. A szappankészítés eredete évezredekre nyúlik vissza, bár eleinte nem tisztítási célokra, hanem cserzésre használták. Különböző egyéb felhasználásai (mint például a nemezelésnél) ma is ismeretesek.
A munka nehéz és hosszadalmas volt, de annak idején mindennek megvolt a maga helye és ideje. Mára a szappanfőzés már szinte teljesen kikopott a köztudatból, hiszen nehezen lenne elképzelhető, hogy egy mai - átlagosnak mondott - háziasszony (mondjuk a nappali közepén, gyereknevelés mellett, a napi 8-10 órás műszakja után...) erre is időt szakíthasson.

Viszont napjainkban a szappankészítés reneszánszát éli, a hagyományos módszereket felváltották a korszerűbb alapanyagok és eljárási technikák. Ezekről csak érintőlegesen annyit, hogy az egykori - hosszú (főzés)időt és fáradságos munkát igénylő - úgyn. meleg eljárást (Hot Process, vagy HP) ma már leginkább a hidegeljárásos (Cold Process, azaz CP) szappanok helyettesítik /melynek lényege, hogy a zsiradékokat nem főzik, csak olvadásig hevítik, ezzel megőrizve előnyös tulajdonságaikat/, hamulúg helyett pedig a nátrium-hidroxid (NaOH) lett az elsődleges lúganyag. A változatos formában elérhető legkülönfélébb alapanyagok és adalékanyagok bárki számára könnyen beszerezhetőek, ezzel egyfajta új kreatív hobbivá vált napjainkra a szappankészítés. Emellett a korszerű zsíranyagok, olajok felhasználásával (többletzsiradék adagolásával) testápoló hatás is könnyen beállítható az így előállított szappanok esetében, ezzel is egy fajta többletet adva a szappannak - egykori kizárólag tisztító hatásán felül.

(Saját szappanunk áttetsző mivolta hátulról/alulról világítva méginkább látható.)

Az említett CP (Cold Process) hidegeljárásos szappankészítésen túl létezik egy mégegyszerűbb, hobbi jellegű szappankészítési módszer. Az úgynevezett Melt & Pour szappanalapok lényegében kész (leggyakrabban áttetsző) szappanmasszák, melyeket már csak olvasztani, valamint - tetszőleges színezés, illatosítás, stb. után - formába kell önteni, majd rövidebb szilárdulási idő után készen is van az így készített szappanunk.
Bár jómagam nyitott lennék egy hagyományosan főzött szappan elkészítésére, és szívesen elügyeskednék egy hideg eljárásos szappannal is, mérlegelve lehetőségeinket (elsősorban, hogy apróságaimat nem tudom addig kizárni a lakásból, a nátronlúg használata során pedig mérgező gázok keletkeznek), biztonsági és praktikus okokból szintén ezen megoldás mellett döntöttem, legalább egy kísérletezés erejéig. (A későbbiekben amint elérkezettnek látom az időt, biztosan sort kerítek majd egy CP szappan készítésére is!)

Saját szappanunk készítésének lépéseit az alábbi videóban foglaltuk össze.

Egy másik technikával készült, tömbszappanunk:

A legutóbbi kerti begyűjtéssel a fokhagyma-termésünk is felszedésre került. Nem nagy, nem túl sok, de a miénk, és örülünk neki nagyon! (Korábban volt már próbálkozásunk, de valahogy a fokhagyma nem nagyon akart kifejlődni, így azt nem jellemző, hogy ültessünk.)

Az apró hagymafejeket most volt csak időm rendezni: kicsit átválogatni, megtisztítani, majd egy ötlettől vezérelve egy kis fonatot készítettem belőlük.
Gyorstalpalóban néztem utána a fokhagymafonásnak: lényegében egy teljesen egyszerű, háromszálas fonás, a kezdő három fej hagymánál megkötve, majd minden hajtásnál (franciafonás jelleggel) 1-1 újabb fejet hozzáfogva, melyek szára adja a fonatunk további hosszának alapját. A fonás végére ismét egy elkötés kerül. Nos igen, ezen lenne még mit gyakorolni, de első nekifutásra talán vállalható. Most csináltam ilyesmit először - és remélhetőleg nem utoljára.

A szár nélküli hagymafejek tálba válogatva

Fokhagymafüzér

Van az úgy, hogy egy hely, vagy egy épület komoly hatást gyakorol az emberre. És utána még órákon vagy napokon keresztül gondolkodnia kell rajta, emészteni az élményt, feldolgozni a látottakat. Ez az egykor szebb napokat látott vályogház - padlásával, pincéjével s a hozzá tartozó udvarral és melléképületekkel - pont ilyen hely. Lelke van...

A ház

Belső terek

Padlás

Melléképületek

Öreg vaskapu mögött roskadozó ház...

/A bemutatott parasztház és udvar nem a lakhelyünk./

Ígérgettem még részletesebb leírást a befőzések kapcsán. Természetesen ezek is tartósítószer hozzáadása nélkül, a már ismertetett konyhai gépek segítségével kerültek eltevésre.

KÖRTE

Körte ivólé

Érintőlegesen már írtam róla, a nyáron beérett körték egy részéből ivólé készült, lassúpréssel. A frissen elfogyasztott lé mellett egy üvegnyi eltevésre is készült, melyet lezárva automatáztam (a befőttek mellett), így ezt eltesszük télire.

A nyáron befőzött (zöld héjú) körte ivólé. Érdekessége, hogy vele egyszerre körte befőtt is készült, így az abból lehulló héjat, magházas részt és kisebb darabokat szintén a lassúprésbe tettük a körtelé kinyeréséhez (valószínűleg ezért is az intenzívebb zöld színárnyalat).

Most szeptemberben szépen beérettek az őszi körték is, melyből rengeteget frissen fogyasztottunk el, de még így is bőséggel maradt a fán - illetve heves szélviharokat követően a fa alatt lepotyogva. Így a múlt hétvégén ezeket igyekeztünk minél előbb eltenni.

Ősszel begyűjtött körték (jelentős részben a fa alól)

A levet ezúttal is lassúpréssel nyertük ki. Ehhez a leszedett gyümölcsöket megmostam, daraboltam, hibás, plöttyedt részeket és szárakat eltávolítottam. (A magház magokkal együtt a körtegerezdekben maradt.) A passzírozással kinyert sűrű gyümölcslé nem igényelt édesítést vagy hígítást, változatlan formában fogyasztottuk, illetve palackoztuk eltevéshez. Automatába téve 90 °C-on 30 percig tartósítottam.
Mivel tiszta gyümölcslé (pép), így ezt nyugodt szívvel bébiételként is adtuk a (most 10 és fél hós) legkisebbnek. /Rendkívül jóízűen fogyasztotta./

Lassúprés az előkészített körtegerezdekkel

A kinyert körtelé elsősorban eltevésre készült (ezúttal csak ez a 2 üveg, így most csak sütőben dunsztoltam)

Körte befőtt

A körtebefőtteket még nyáron tettük el, kicsit keményebb húsú, de édes ízű körtéből.

A megmosott gyümölcsöt hámoztam, magházat eltávolítottam (mindezek egy külön tálba, a fentebb említett körte ivólébe kerültek még felhasználásra), illetve a hibás részeket (plöttyedt, túlérett, romlásnak indult, illetve rovar rágta darabok) eltávolítottam (ezek mérlegelés szerint komposztba vagy disznóeleségnek kerültek). A megtisztított gyümölcsöket negyedeltem, üvegbe rendeztem, majd hideg vízzel felöntöttem.
Ezek szintén automatába kerültek (az ivólével együtt), 90 °C-ra, 30 percre. Ezek más ízesítést nem kaptak, így később szinte bármilyen ételhez, süteményhez felhasználhatók lesznek.

Körtebefőttek

SZILVA

A szilvát még nyár második felében (illetve az első adag körtével egyszerre) kezdtük el felhasználni, az utolsó adagot - ami már igen érett, puhább volt - pedig nyár végén szüreteltem le (ebből készült a nemrég részletezett fahéjas szilvaszörp is). Tulajdonképpen a fogyasztása és felhasználása azóta folyamatos volt, így kisebb adagokban mindig valamilyen más módon próbáltuk hasznosítani a finom gyümölcsöt.

Szilva befőtt

A szilvabefőtt a nyári körtebefőttekkel egyszerre készült. Szintén nagyon egyszerű módon: a gyümölcsöket alaposan megmostam, bevágva (nem teljesen ketté felezve) kivettem a magját, majd tiszta, csírátlanított befőttes üvegekbe rendeztem. Üvegenként 1-1 kanál kristálycukrot, valamint egy késhegynyi őrölt fahéjat szórtam.

Üvegekbe rendezett magozott szilva, tetején cukorral, fahéjjal

A megtöltött üvegeket hideg vízzel felöntöttem, majd jó állapotú (szintén tiszta, csírátlanított) kupakokkal zártam le. /A befőttes üvegek jellemzően évről évre felhasználhatók, de az elhasználódott, elöregedett, rosszul záródó vagy bepenészesedett zárólapkákat érdemes rendszeresen cserélni!/

Ezután az üvegek az automatába kerültek (a körte ivólével és befőttel egyszerre), szintén 90°C-ra, fél órára.

Szilva ivólé

Megpróbálkoztunk szilvából ivólé készítésével is. Ez szintén nagyon finom, a lassúpréssel sűrű gyümölcspép nyerhető ki belőle. Ilyen formában (hígítatlanul, ízesítetlenül) bébiételként szintén hasznosítottuk is, valamint frissen kancsóból fogyasztottuk, de ivólevet nem tettünk el belőle üvegezve.

A megmosott, kimagozott (!!) szilvákat a lassúprésbe pakoltuk. Ez egy sűrű, pépes gyümölcsvelőt ad. Iváshoz kissé töménynek is találtuk (bébiételnek viszont ideális), ezért vízzel hígítottuk, valamint egy csipetnyi fahéjjal és minimális cukorral ízesítettük. Nagyon finom lett!

Szilvás sütemény

A szilvából rengeteget frissen fogyasztottunk el, minden nap rájártunk "csapatosan", vagy csak fűnyírás közben egy-egy pillanatra megállva a szilvafára. :) Emellett egy gyors sütemény is készült vele: kevert tészta tetejére kerültek a kimagozott, felszeletelt szilvadarabkák. Porcukorral megintve nagyon ízletes, még melegében nekiestünk. ;)

Szilvás sütemény

Szilvás kevert sütemény (a sütőben)

Frissen kisült szilvás süti

Szilvalekvár (fahéjas, lágy)

Idő hiányában ez a projekt sajnos kevesebb lehetőséget kapott, mint szerettem volna, de azért semmiképp nem maradhatott ki a lekvárfőzés, ha már idén először termett értékelhető mennyiségű szilvánk! Terveztem volna egy amolyan hagyományos, nagymamás igazi, más összetevőktől mentes, akár tepsiben sütött szilvalekvárt is készíteni, de erre már sajnos nem volt lehetőségem a nyár végén - illetve egy teljesen natúr, cukormentes változat kis mennyiségben, azonnali fogyasztásra készült azért.

Az általam készített szilvalekvárt én szándékosan lágyabb, picit pikánsabb ízvilággal képzeltem el, ezért az alábbiak szerint alkottam meg.

A frissen leszedett szilvát megmostam, elfeleztem, kimagoztam. (Ez tisztán körülbelül 2,2 kg lett.)

Mosott, felezett szilvák

Szilvamag (ami a lekvárnak szánt gyümölcsből kikerült)

/Valójában annyira nem jutottam el a lekvárfőzésig, hogy a már megtisztított szilvát nagyfiam (10) kezdte el főzni, ez adta meg a végső löketet, hogy tényleg el is készülhessen ez a kis lekvár./

A megtisztított szilvát duplaaljú edényben főzni kezdtük.

A szilvák folyamatos kevergetés mellett egyre inkább szétfőnek

Alakul a szilvalekvár ;)

Sajnos az ehhez társuló isteni illatot nem tudom mellékelni, de nagyon kellemes, ahogy bejárja a lakást! ;)

Amikor már kellő ideje főtt a lekvár, botmixerrel teljesen elpépesítettük. (Itt is közbeszólt részben az időhiány, másfelől pedig valóban egy krémes, lágyabb lekvárt szerettem volna, nem azt a hagyományos, "betonkeményre" főzött szilvalekvárt.)

Leturmixolt szilvafőzet

Az elturmixolt lekvárt többszöri kóstolás alapján cukroztuk. (Emlékeim szerint 35% cukormennyiség került hozzá...) Ekkor került bele egy erősen csapott mokkáskanálnyi őrölt fahéj is.

Kóstolótányér - általában egy fehér porcelántányéron (na jó, tejüveg) teszteljük a lekvár állagát, színét, illetve szükség szerint kóstolgatjuk, akár a cukortartalom beállításához.

Üvegezés...

Szerettem volna ilyen csinos kis bébiételes üvegekbe töltögetni a finom lekvárt. Illetve bele is kerültek, de később, a sütőbe kerülve (dunsztoláshoz) derült ki, hogy ez rossz választás volt: az új típusú bébiételek kupakja ugyanis már nem zárható biztonságosan, így azok sorra kilövődtek, vagy legalábbis kifolyt belőlük a lekvár. Az egész mutatvány vége az lett, hogy a még menthető kisebb üvegeket áttöltöttem egy picit nagyobb, normál csavarostetős dunsztos üvegbe, majd újra dunsztoltam (szintén sütőben) - ezúttal már szerencsére gond nélkül. A megmaradt, illetve sikertelenül záródott üvegek (néhányról csak másnapra derült ki) tartalma pedig azonnali fogyasztásra, illetve hűtőszekrénybe került. (A gyerekek lekvároskenyérként fogyasztották, de férjem például nagyon szereti natúr joghurt alá rétegezni.) Megjegyzem, nagyon ízletes lett, így valójában senki nem bánta nagyon, hogy enni "kellett" a friss lekvárt. :) Így végülis csak egyetlen üveggel sikerült belőle eltenni.

Szilvalekvár (az egyetlen eltevésre került üveggel)

Fahéjas szilvaszörp

Az utolsó adag szilvából (mely már vagy a fán érett túl, vagy a fa alól került elő) szörpöt készítettünk, melyről részletesebb leírást itt tettem közzé.

Fahéjas szilvaszörp

A szilvaszörp a gyümölcsgőzölővel készült

Cukrozott szilva és fahéjrúd a gyümölcsgőzölőben

Mint az várható volt, idén is hirtelen váltotta a kellemes, napsütéses meleg időt a zord, borúval, nyirokkal, szélviharral érkező, már-már télies fagy közeli idő. Persze ennek megfelelően felgyorsultak az események: a még rendezetlen kerti tennivalók, a tűzifa gyűjtögetés (lehullott, korábban levágott ágak az udvaron) és a még be nem takarított, illetve el nem tett termények mentése méginkább sürgősre váltott. Múlt hétvégén már a kandallót is begyújtottuk - bízva benne, hogy ezt a szezont is még rendben kihúzza...

A veteményesben néhány - korábban kicsinek, éretlennek ítélt, vagy idő hiányában hátrahagyott - zöldségféle még kint van, ebből amit csak lehet, most már igyekszünk felszedni, rendszerezni. Ilyenek például a hagymák: a lilahagyma zöme még csak most került begyűjtésre, de akadt még elvétve néhány fej vöröshagyma is, illetve a fokhagymákat szintén a tegnapi napon szedtük fel.

A lilahagyma többsége még csak most került be

A már átválogatott, földes száraz héjától megtisztított lilahagymák

Tegnap begyűjtött fokhagyma

A metélő petrezselyem idő közben hatalmas, zöld bokrot növesztett, így most olyan, mint egy mutatós zöldségsövény. :)

Metélő petrezselyem

A kép csalóka: ez valójában egy lavór, nem tál :)

A petrezselyemből egy "kisebb" mennyiséget (a hátrahagygott mennyiséghez képest csekély, feldolgozni azért jelentősebb idő volt) beszedtem, ez mosás, válogatás, aprítás után a fagyasztóba került. Egyébként aktuális felhasználásra még a kertből hozzuk be.

Fagyasztásra kerülő petrezselyem

Sárgarépa és fehérrépa is akad még a kertben. Ezeket igyekszünk minél több frissen készített ételben felhasználni... (A fotón kisebbik fiam három Vörös óriással)

Lassan a kelbimbó is alakul. Az a fagyokig még biztosan kint marad.

Az utolsó körtéket szedjük be: sokat már a szélvihar tépázott le a fáról. Ezek mielőbbi befőzésre konyhába kerültek már: amit nem frissen fogyasztunk, abból körtelé készült, lassúpréssel.

Körte: passzírozásra előkészítve

Körte ivólevek (télire eltéve)

A friss felhasználás persze most is folyamatos, ami már csak a tárolási kapacitás miatt is lényeges. Másfelől ilyenkor igyekszünk a hamarabb romlandó (pl. sérült, nehezebben tárolható) zöldségeket kiválogatni, ezek kerülnek elsőként felhasználásra.

Tepsis krumpli csupa saját összetevőből: burgonya, egy kis sárgarépa, vöröshagyma, fokhagyma. Egyszerű és ízletes étel, ami az aktuális kerti javak felhasználásával készül.

Idő közben nagyfiam saját nevelésű napraforgói is felcseperedtek. Szám szerint két darab. Vicces, mert ez egy partizán akció volt a részéről: a télen fel nem használt madáreleség-keverékből szedte a magot, majd dugdosta el a veteményeskert szélén... Mikor megtudtam a turpisságot (ugyanis a helyet azért kijelölte, hogy oda nehogy véletlenül ültessek valamit), egy lyukas garast  nem adtam volna ennek sikeréért. Azonban a magocska szépen szárba szökkent, 1-1 hatalmas napraforgó-tányért növesztett, mostanra pedig magokat érlelt. És igen: a lepergett szirmocskák alatt ott sorakoznak már a magok, melyek egy-egy "szotyit" rejtenek! :) Már csak pirítanunk kell... ;)

Napraforgó tányér

Napraforgó magok

Saját nevelésű szotyola :)

Kertünk háza táján még mindig a betakarításé (egész pontosan: zöldség-gyümölcs mentésé...) és eltevésé a főszerep. A nyári gyümölcsök lassan teljesen leérnek, az ősziek beérnek, így folyamatosan van mit befőzni. A tartósítási mód megválasztásánál nálam kiemelt szempont, hogy az minél egészségesebb legyen (tartósítószert például egyáltalán nem használok), nem csak a legapróbb miatt. Másfelől az sem utolsó mérlegelni való, hogy felhasználáskor mi az a forma, amit valóban szívesen fogyaszt majd a család. Mivel még sokéves jól bevált tapasztalatokat nem tudhatok a hátam mögött, ezért elsősorban kísérletezés jelleggel, kisebb mennyiségben próbálkozunk most többféle megoldással. Így került képbe a gyümölcsgőzölő edény használata is.

Valójában a szűrt almalé megoldási lehetőségeivel már jóideje foglalkozom. Olyan szép átlátszó, frissítő, híg aranysárga valamit szerettem volna, mint ((nem, nem AZ)), "a bolti", dobozos almalé. Erre már több alternatívát olvastam, de nagyigazán egyik készítési mód sem nyerte meg a tetszésemet. Ezért is örültem meg, amikor először hallottam a lékészítőről, avagy gyümölcspároló (gyümölcsgőzölő) berendezésről...

Gyümölcsgőzölő (lékészítő) edény

Gyümölcsgőzölő vagy lékészítő automata vagy edény
Sztori
Akik igazán profik és járatosak a témában (tehát: nem én), jellemzően egy W-betűs márkájú elektromos befőző automatát használnak. Ehhez kapható kiegészítésként - az enyémhez is hasonló - lékészítő elem, azaz gyümölcspároló kosár és léfelfogó edény. Ez így, ebben az összetételben egy lényegében automatizált, elektromos berendezés.
De szerencsémre ennek megfelelő konyhai eszköz szintén beszerezhető, igaz, "analóg" formában, azaz tulajdonképpen egy három fő elemből álló edény-együttes, melyet tűzhelyen melegítve lehet használni. (Na ilyenre tettem most szert, kifejezetten a gyümölcseink minél sikeresebb hasznosítása, eltevése végett.)
Érdekes módon, amennyire modern megoldásnak hangzik ez a lékészítési eljárás, annyira hagyományos gyökerekkel bír. Egyre több helyről hallom ugyanis, hogy "igen, ilyet még nagymamám is használt", vagy "valamikor nekünk is volt". Tehát: nem ördögtől való a technika. :)
Működése
Lényegében egy háromszintes edényrendszer: a legalsó edénybe (mely a tűzhellyel érintkezik) víz kerül gőzképzéshez, ezen helyezkedik el egy - középen kúpos kialakítású - léfelfogó edény, melybe egy perforált gyümölcstároló edény (vagy kosár) illeszkedik. Ezt felül egy fedő zárja, illetve a léfelfogó edényen egy kivezetés is található, szilikon csővel a könnyebb adagolásért (melyet egy csipesz alap helyzetben zárva tart).
Hő (tűzhely) hatására a keletkező forró gőz a gyümölcskosárba jut, amely felrepeszti a gyümölcsök sejtjeit, így annak leve a légyűjtő edénybe csöpög, amit aztán közvetlenül üvegekbe (forrón, akár azonnali eltevéshez), vagy tetszőleges kancsóba, edénybe csapolhatunk. A gyümölcsök természetesen tetszőlegesen ízesíthetők, cukrozhatók, ezek szintén a gyümölcstartó kosárba - a gyümölcsök tetejére - kerülhetnek.
/A berendezés felépítése és működése az alábbi videókban, részletesebben az almalé készítésénél látható./

Kifolyócső az elzáró csipesszel

Szűrt almalé készítése (gyümölcsgőzölővel)

Első használattal almalevet készítettünk a lékészítővel. Ehhez egyik almafánk - kizárólag lepotyogott - termését kapkodtuk össze. Egy jó nagy tálnyi lett, ezt mostam, daraboltam, a hibás (rothadó, rovar rágta, stb.) részeit eltávolítottam. (A magházat, héjat benne hagytam.) A tiszta gyümölcs kb. 3,5 kg lett (színültig megtöltötte a szűrőedényt), ez került a kosárkába. Az alsó edénybe tiszta vizet öntöttem, majd kezdődhetett is a lékészítés. Az almakupac tetejére még egy rúd fahéj, valamint (a mért gyümölcshús alapján) kb. 5% cukor került.

A videón látható az edény-összeállítás működése, valamint a lékészítés folyamata, kinyerése.

A fedél alatt párolódó almák

Magozatlan, héjas almagerezdek, egy fahéjrúd és kristálycukor

Gyümölcsgőzölő berendezés: az almalé kicsorgására várva

Párolódó almadarabok

Az első adag almalé

Kinyert almalé

Összességében körülbelül 2 kancsónyi almalevünk keletkezett a leírt mennyiségből. Pontosan sajnos nem tudtam mérni, mert a kóstolóbrigád folyamatosan munkában volt, így a lé jelentős része pohárkákban landolt. :)

A kinyert lé (azért nem egészen a bolti dobozosra hasonlít) alapvetően szűrt, de - mivel citromsav sem volt benne - idővel kicsit sötétedik, opálosodik. Ha nagyon hasonlítani akarjuk valamihez, akkor leginkább az almakompót levéhez tudom kötni, ízvilágban és állagban egyaránt (persze ez közel nem volt olyan fűszeres).
A mennyiség körülbelül 6 órán keresztül párolódott. Az első lé hígabb, friss gyümölcsösebb ízű (fogyasztásra ideális), a későbbi sokkal inkább sűrű, töményebben aromás: savas és édes, állagra "pektines" (inkább szörp készítéséhez ideális). A visszamaradt almadarabok körülbelül az eredeti mennyiség harmadára-negyedére estek össze. /Van, aki még ezt is továbbhasznosítja: lekvárnak, süteménybe vagy egyéb célra./

A folyamatosan összeeső gyümölcs-szárazanyag

A készítés végén visszamaradt gyümölcsanyag (körülbelül az eredeti adag negyede)

Léfelfogó tartály (alján almalével)

Víztartály - többször feltöltésre került, így a vízkő méginkább koncentrálódott benne. A jövőben lehet, hogy inkább desztilláltvizet használok majd (nagyon kemény a vizünk)

Fahéjas szilvaszörp

Ehhez szintén a lékészítőt használtam, hasonló technikával. Ezúttal azonban kimagoztam a gyümölcsöket. A tiszta gyümölcshús kb. 0,8 kg lett, melyhez körülbelül 35% cukor és 2 rúd fahéj került (az egyik már régi, kevésbé erős aromájú volt, ezért kapott egy társat is). A lékészítés közben egy kevés (kb. fél ek.) citromsavat is kevertünk a gyümölcslébe, a szörp megfelelő sav-cukor arányának eléréséhez: a lefőtt szilvalevet először kancsóba csapoltuk, ebbe kevertük a citromsavat, majd - kóstolás után - a levet visszaöntöttük a kosárba, közvetlenül a gyümölcsök tetejére, így az ismét átfolyva került a gyűjtőedénybe. A végső levet közvetlenül csírátlanított üvegekbe csapoltuk, majd szárazdunsztba (sütőbe, kb. 90°C / 30') kerültek a végső sterilizáláshoz.

Elsősorban lepotyogott, túlérett és szottyadt szilva került felhasználásra

Felezett, magozott szilva

Alulra fahéjrúd, rá szilva és cukor - ez került a gyümölcstartóba

A gőzölt szilvalé kezd kifolyni

Kancsóba csapolt szilvalé

Üvegekbe palackozott szilvaszörp

Visszamaradt szilvahéj és gyümölcshús-darabok

Fahéjas szilvaszörp

Mint már emlegettem, nagyon nem vagyok híve a túlgondolt, felesleges konyhai kütyüknek, így engem azért elég nehéz meggyőzni - különösen hely és feleslegesen költendő pénz - hiányában ezek létszükségességéről. A lassúprés után viszont sikeresen landolt háztartásunkban egy befőzőautomata is, amit úgy igazán először az idei eltevéseknél sikerült hasznosítani. (Még a lassúprés kapcsán fűzném hozzá, hogy idén már az is "nagyiparban" lett használatra fogva, és a paradicsom passzírozásánál egyértelműen láttam a különbséget a mindenfelé csöpögős, itt-ott végigfolyós, több tálba pepecselős passzírozás, és a kényelmesen gépbe pakolászós lé-, illetve pépnyerés között.)

Befőző automata

Tetszőlegesen beállítható hőfok és időtartam

Összességében az automatával is igen elégedett vagyok, mert valóban megkönnyítette az eltevést, amit (három nyüzsi gyerek mellett) az idén "hagyományos" megoldásokkal nem is biztos, hogy bevállaltam volna. A mi gépünk egy olcsó kategóriás darab, így tapasztalataimat erről tudom megosztani - ami számunkra teljesen bevált, de el tudom képzelni, hogy nálam elhivatottabb, profi befőzőek ennél komolyabb géppel rendelkeznek. Igazából első hallásra (férjecske vetette fel pár évvel ezelőtt, hogy egy ilyen nálunk bizony jól szolgálna) még azt sem értettem, hogyan automatizálja egy gép az eltevést, így kellett egy kis idő, mire megértettem ennek hasznos oldalát.

Röviden az alábbiakban foglalom össze saját tapasztalatainkat:
- A befőző automata a befőzésnek a tartósítás oldalát oldja meg: lényegében a kívánt hőfokon tartja a beállított időn keresztül a bele helyezett üvegeket (befőttek, ivólevek, készételek, ...), ezzel sterilizálva és kiváltva a találomra történő hőkezelést, utólagos szárazdunsztolást. /Ez utóbbi szempont nálunk helyhiány és tárolási nehézségek miatt létkérdés - az elmúlt években többnyire sütőben tudtunk csírátlanítani, avagy "dunsztolni"./
- Ami számomra nagyon fontos: a megfelelő hőmérsékleten történő hőkezeléssel (jól záródó, tiszta, arra alkalmas üvegeket használva) teljesen kiváltja a tartósítószerek használatát, így továbbra is tartósítószer mentesen végezhetem a befőzést (ami pl. bébiétel elrakásánál létkérdés, de a többi családtagot sem táplálnám tartósító-szerekkel).
- Az így történő befőzésnek egy nagy trükkje, hogy lényegében hidegen lehet beletenni bármit: nem szükséges előtte felfőzni mondjuk a paradicsomlevet, vagy befőttekre kerülő felöntőlevet, így sokkal kevésbé főnek szét a bele kerülő gyümölcsök, zöldségek.
- A megfelelő hő és idő beállítási lehetősége miatt gyors, ezzel helyet takarít meg (átlagosan 1 órán belül lefut egy teljes program, a gépbe kb. 18 db normál méretű befőttes üveget tudok egyszerre beletenni), szemben az egész napos, takarók között történő dunsztolással. Ellenben maga a gép - ennek megfelelően - kissé terjedelmes. Nálunk így  lakáson kívül kapott helyet, és csak befőző szezonban kerül be.
- Maga a gép lényegégen egy nagy üst: ezt kell vízzel feltölteni és belehelyezni a lezárt befőttes, ivóleves üvegeket. Az ürítést egy csap könnyíti meg. A gép önmagában is használható, üvegek nélkül közvetlen feltöltésre (pl. gyümölcslével, de akár puncs, forralt bor is készíthető vele) - mi ezt a funkciót még soha nem próbáltuk... Az egyes zöldség-, gyümölcs- és ételfélék szükséges tartósítási idejének és hőmérsékletének kiválasztását egy mellékelt táblázat segíti.

Az alábbi videó végén a paradicsomlevek tartósítása már az említett géppel történik:

Az első automatával eltett zöldségek, gyümölcsök: paradicsomlé, körtelé, szilva- és körte befőtt (mindezekről hamarosan részletesebben is...)