Már nem tél, de még nem tavasz. Az időjárás változó, néha egy fél napra meleg napsugarakkal kényeztet, másnap meg visszatérnek a fagyok és mindent beborít a köd. A hófödte fehér téli idill már elmúlt, de az első gyümölcsérésre még várnunk kell...

Addig is elraktározott készleteinkkel enyhítjük a vitaminhiányt, most például a nyáron eltett befőtteket kóstoltuk meg, de palacsintasütés sem telhet el egy-egy tavalyelőtti baracklekvárunk felhasználása nélkül.
Mindezeket tartósítószer nélkül tettük el, így most a legkisebb (jelenleg 16 hós) is jóízűen fogyasztja. :)

A körtéket kissé keményen tettük el, és mivel ehhez automatát használtunk, így a befőzés során sem puhult meg jelentősen. Finom lett, de a cukorral egy kicsit bátrabban is bánhattunk volna (utólagosan viszont gond nélkül édesíthető).

Körtebefőtt

Szilvabefőtt (háttérben körtelé, körtebefőtt) - a szilva rendkívül ízletes lett, pektin tartalma miatt sűrűbb, "szirupos" lével. Szerintem cukorból ide is mehetett volna több, így viszont tágabb a felhasználási lehetősége. Mi most csak magában eszegettük. :)

Fűtés terén is a meglévőből szedegettünk... (Így fűtésszezon vége felé tartva az embernek egyre kevésbé van lelkesedése tüzelő után járni, de szerencsére a kertben ilyenkor is akad mindig letört ág, metszésből visszamaradt gally, vihar tépte fadarab...)

A kisebb kerti rendezgetések is megkezdődtek már: egy-egy gyors gazolás, virágföld-feltöltés, tereprendezés mindig időszerű.

A kerek ágyásból kikerültek a csarabok. Az hagymások már bújnak sorban, az árvácskák is a tavast várva virítanak.

Lila árvácskák a kerek ágyásban

Bár hóvirág a kertünkben nem sok van, azért körülöttünk a faluban még szép számban nyílnak!

Hosszú "adásszünet" után az előtavaszi(?) napsugarak kíséretében jelentkezem, a nálunk elsőként kibújt virágokkal. Jó lesz lassan túl lenni a borongós, sötét, hideg napokon, bár távol a Fagyosszentektől ez még messze nem a tél lecsengése...

A fenti képeken a tavalyi virágmentésből felcseperedett krókuszok: elsőnek mindig a sárgák dugják ki fejüket. :) Láthatóan ennél több is megmaradt, ezeknek még csak zöld levelei láthatóak, így remélhetőleg hamarosan színkavalkád várható belőlük.

Nálunk  valahogy sosincs hóvirág-szőnyeg, de két vadon kibújt (vélhetően egykori lakók által ültetett) példány mindig kidugja szép nagy fejét, állandó helyükön. Ezen kívül a kerek ágyásban is csak egy-egy tövecske maradt meg (ezeket már én ültettem).

Az árvácskákat ősz végén sikerült beszerezni (elég satnyácska állapotban, ennek megfelelően leárazva). Ők is a kerek ágyásba kerültek, majd megerősödve, a hó alatt lapítva várták a fagyok elmúlását és az első napsütést. :)

Lassan a folytatás is várható: elsősorban hagymás virágok (tulipánok, nárciszok, stb.) formájában, ezek már szintén kifelé dugják zöld hegyüket.

Tegnap délután leesett az első igazi hó. Hirtelen indult meg, de azóta is (azaz: immáron egy napja) folyamatosan hullik, így mostanra egész' tisztességes fehér lepel borítja házunk táját. A gyerekek nagy örömére, melyet tovább fokoz, hogy jelenleg hétvége van, így ki is élvezhetik annak minden előnyét.

Gyorsan átfutottam a várható merterológiát, és így bő egy héttel Szenteste előtt már folyamatosan fagyot jósolnak, - pillanatnyi számításaik szerint - közvetlenül karácsony előtt még pár napos újabb havazással is megspékelve. Lehet, hogy ismét fehér karácsonyunk lesz...? Nagyon rég nem volt már... A gyerekek jóformán nem is emlékezhetnek rá, így nem csoda, hogy nagyon reménykednek benne. :) /Persze mindez némi többletmunkával is jár házunk táján, de igyekszünk mindenre felkészültek lenni./

"Festményen" megörökítve ;)

A gyümölcsös és veteményes behavazva

Az ezüstfenyőnek kifejezetten jól áll a hó:

Ebben az időben már minimális időt töltünk kinti tevékenységekkel, amit igen, az elsősorban a hótakarításhoz, tüzelőhordáshoz kapcsolódik (persze tennivaló bent is akad bőséggel, különösen így az ünnepek előtt).

Sokan ellenzik és elavultnak tartják a gerébtokos ablakot (nyilván ennek is megvan az oka). Amiért viszont mégis nagyon szeretem, hogy bármit a két ablak közé lehet tenni. :D (Ha egyszer majd sikerül lecserélnünk, ez a tulajdonsága biztosan hiányozni fog.) Ezúttal egy kis minimális ünnepi dekorvilágítás került bele, apró hópelyhek formájában...

Utcánk...

A kis ezüstfenyőm szépen felcseperedett

(További fotók a behavazott falunkról.)

A havazás tegnap délután kezdődött:

Idén úgy esett, hogy éppen szombatra esik december 1., ami egyben azt jelenti, hogy december elsejével kezdődik az advent, az első, lila gyertya meggyújtása.

Ez alkalomból kicsit kapkodva fejeztük be idei koszorúnkat - szám szerint kettőt is -, mert bár a koszorú alapjaiban már múlt szombaton elkészült, a teljes befejezésre csak most került sor, az itthon fellelhető alapanyagokból. Így ma kerültek rá a gyertyák, szalagok.

Egyik koszorú:

Másik koszorú:

Mindkét koszorút szalmaalapra kötöttük. Idén tuja állt rendelkezésünkre, így az adta a koszorúk zöld alapját. Az első koszorút "hagyományosan", áganként a száraknál rögzítettük erős cérnával, körkörösen. A második koszorún a tuja ágak lényegében teljesen rá vannak tekerve a koszorúalapra (nem csak a szárak töve), majd erre került egy lazább réteg: néhány különlegesebb, ezüstös színű fenyőág (sajnos nem tudom a nevét :( ), melyeknek már szintén csak a tövét fogattuk oda, ettől kapott szintén "borzas" hatást.

Pillanatképek a koszorúkötés folyamatából (Kőröshegy):

A koszorút szalmaalapra kötöttük

Körkörös elrendezés...

Dekoráció megkezdése

Második koszorú

Elkészült koszorúalapok, még gyertyák nélkül

Az első koszorúra hagyományos gyertyák kerültek, míg a másodikra már csak apró teamécseseket tudtam tenni (ez volt itthon). Túl sok dekorelemem, szalagom sajnos nem volt, így a meglévőkből gazdálkodtam ki valami kis lilát és rózsaszínt az egyes hetek jelölésére. A gyertyákba drótokat olvasztottunk alulról, ezzel fogattuk a koszorúra, a mécseseket csak ráragasztottuk.

A gyertyák gyújtásának sorrendje, szombatonként: lila - lila - rózsaszín - lila.

Úgy alakult, hogy az idei évben elsősorban brikettel fogunk fűteni. Döntésünket többoldalú mérlegelés alapján hoztuk meg, nagyon nem is mennék bele, legfőbb szempontok voltak, hogy száraz, páramentes tárolóhelyünk (házon kívül) lényegében nincs, elsősorban kisebb tételekben tudjuk beszerezni a tüzelőt, és nem nagyon lenne, aki hasogassa, illetve folyamatosan rámolja, hordja a fát. Korábbi évekről már voltak - megosztó - tapasztalataink a fabrikettről, így nem most próbálkozunk vele először.
A korábbi bő 10 évben elsősorban fahulladékkal (fenyővel) tudtunk fűteni, saját maradékból, ezt az idén már csak kis mennyiségben tudjuk használni, így ez most begyújtósként funkcionál. Idén az elmúlt évek fakivágásai, illetve vihar okozta károk rendezései, fametszései, nagyobb lehulló ágai után kertünkben maradt rönköket, fadarabokat tüzeltünk eddig, ami nagyjából mostanra fogyott el. Ezt váltják jelenleg a különféle fabrikettek, melyek hasonlóképpen a vízteres kandallóba kerülnek (mint egyetlen fűtési opciónk) eltüzelésre.

A fabrikettekről általánosságban - melyik jó, megéri?
A brikettekről eléggé megoszlóak a vélemények, ami nem is csoda, ahogy hasonlóképpen a tapasztalataink is. Általában nagyon sok múlik azon, hogy milyen kivitelű az a brikett, illetve mégtöbb pedig azon: milyen fa képezi az alapanyagát. Tapasztalatunk szerint nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy a keményfa, puhafa, vagy vegyes brikettek a jobbak vagy rosszabbak, mert ez nagyban függ attól is, hogy éppen milyen tüzelőre van szükség. Mindezek miatt általában vegyesen használjuk, sokszor egyszerre is többféle kerül a tűzre, aktuális szükségleteinktől, igényeinktől (hőmérsékleti tényezőktől) függően keverve az ideális összetételt.
Szintén vitatható téma a brikett drágasága, illetve hogy megéri-e a használata. Alapvetően rögtön mindenki rávágná, hogy nem, mert jóval többe kerül, mint a tűzifa. Itt viszont úgy gondolom, rendkívül nehéz reális összehasonlítási alapot találni a két tüzelőanyag összevetésére. Köbméterre nyilván nem számolható (hiszen a brikett helyszükséglete jóval kedvezőbb, még úgy is, hogy egy erdei köbméter ugyebár nem egy, hanem 1,75 m3), tömegre úgyszintén nem, mivel nincs az a "száraz tűzifa", ami egy brikettálásra alkalmas, műszárított faanyag fajsúlyához egyáltalán közelítene, tehát mindenhogyan hamis lenne az ilyen módon történő kalkuláció.

Néhány főbb tulajdonság, tudnivaló a fabrikettekről - elsősorban tűzifa vonatkozásában:
- A fabrikettek kötőanyagot nem tartalmazó, sajtolással összepréselt tömörfa forgácsból és/vagy fűrészporból készülnek. Alakjuk jellemzően téglatest vagy henger, esetleg más forma. Különböző méretben, kivitelben, és többféle fafajtából kaphatók.
- Elsősorban tűzifa váltható ki vele (pl. kandallóban, kályhában).
- A tűzifánál nagyobb fűtőértékkel bírnak.
- A brikettek nagy előnye a könnyű tárolhatóság, ami tömör (préselt) szerkezetükből, illetve jellemzően szabályos alakzatukból adódik.
- Nedvességtartalmuk minimális (szárított faanyagból), ami a könnyebb égés mellett szintén a kisebb tárolási helyszükségletet teszi lehetővé.
- Általában kevés (vegyes tűzifánál kevesebb) hamut termelnek.
- Felhasználása tisztább a tömörfánál: rámoláskor, tárolásnál nem csinál jelentős szemetet (szemben pl. egy korhadt fatuskóval).
- A kisebb méretű, lazább anyagú (kevésbé összepréselt), puhafa brikettek jellemzően nagyobb lánggal (gyors hőleadással), rövidebb ideig égnek. /Előnyösebb kihűlt lakás gyors befűtésére, nappali tüzelőanyagként./ A nagyobb méretű, tömörebben sajtolt, illetve keményfa (bükk, tölgy) brikettek általában lassabban és tovább égnek (akár láng nélkül, csak parázslanak), jobban tartják a hőt. /Ritkább begyújtásra, pl. éjszakai tüzelőanyagnak ideálisabb./ Vannak vegyes fából brikettált tömbök (vagy "pogácsák") is, illetve használhatunk egyszerre több félét is, kiegészítve azok előnyös tulajdonságait.
- Többnyire zsugorfóliás, esetleg kartondobozos vagy zsákos kiszerelésben árulják. (Az idén használt brikettjeink szinte mindegyike 10 kg-os kiszerelésű csomag.)
- Árban "fajlagosan" drágább mint a tűzifa, de sok esetben ezt bizonyos előnyös tulajdonságai kompenzálják.
- Alapvetően hulladékhasznosításból keletkeznek. (Ennek ellenére magas árát elsősorban a gyártása körül szükséges fa kezelése-mozgatása /válogatás, külön tárolás, stb.../, de leginkább a brikettáló gépek igen magas ára eredményezi.)

Konkrétabb példák kedvéért az idén, illetve jelen pillanatban is használt brikettjeinket tudom bemutatni:

Keményfa brikettégla, "Woodo2"

Nagy tömörségű, keményfából készült fabrikett. Tégla formájú (kerekített) tömbök, egy 10 kg-os kiszerelés 6 db-t tartalmaz. Tartósan biztosítja a hőt, önmagában nem (vagy csak minimális lánggal) ég - begyújtásához mást is használunk. Sokáig tartja a meleget /nekünk nagyon bevált/. Magas fűtőértéke (ld. lejjebb, befotózott termékcímkén) miatt a gyártó kb. fele mennyiséget javasol a tűztérbe helyezni, mint tűzifából. A gyártó leírása szerint:

"Keményfából készülő, gazdaságos, hatékony tüzelőanyag. Használatával megtakarítás érhető el a fűtési költségek tekintetében, amely használata közben egyszerre érvényesíthetőek a megtakarítási, kényelmi szempontok, valamint a környezetvédelem érdekei, a természetes anyagok iránt érzett vonzódás."

Hengeres fabrikett

Vegyes fából, henger alakúra préselt brikett. Az előbbinél nagyobb intenzitású lánggal ég, könnyebben begyújtható. Igény szerint kisebb, rövidebb darabokra tördelhető a jobb beosztáshoz, előbbinél valamelyest kisebb tömörségű. Egy 10 kg-os csomag 5 db-t tartalmaz.

"RUF" brikett, bükk

Bükkfából préselt, kisebb tégla formájú brikett. Egy 10 kg-os kiszerelésű csomag 12 db-t tartalmaz. Égése nem intenzív, folyamatosan levegőt igényel (a légnyílás elzárásával lényegében megszűnt az égése, így egy kis rést mindig hagyunk neki). Túl nagy hőleadásra nem képes, ami előnyt és hátrányt is jelenthet: előnye, hogy több darab (általában fél, de akár egy teljes csomag) berámolható a kandalló beforralása nélkül, ilyen formában órákis adja le apránként a hőt. Hátránya, hogy nagyon gyorsan fogy (nálunk konkrétan 150 kg brikett - nem túl hideg időben, minimális hozzáadott más tüzelő mellett - bő egy hét leforgása alatt fogyott el), így ártól függően, nem túl gazdaságos.

Fenyő brikett "pogácsák"

Közvetlenül asztalosműhelyből származó, tisztán fenyőfából (puhafa) brikettált, kisebb (pogácsa formátumú), henger alakú brikett. Zsákos kiszerelésben szereztük be. Ebben a formában nagyobb a helyfoglalása, mint az előbbieknek. Égési tulajdonságaiban a száraz fenyőfával megegyező: nagyon gyorsan, nagy lánggal, intenzív hőleadással, és így rövid ideig ég. Gyorsan begyullad (és leég), emiatt a levegőt rögtön a begyújtás után fojtani kell. Elsősorban nappali tüzelésre alkalmas, gyakori begyújtással, illetve kihűlt lakás gyors felmelegítésére. Könnyen morzsolódik (szemetel), az előbbieknél kisebb tömörségű.

Szép meg jó ez a természetközeli lét, de ha az ember lánya egyszer igazán ráérez, akkor méginkább arra fog vágyni, hogy a puszta, érintetlen természet vegye őt körül...

Milyen hely is ez?
Amikor ideköltöztünk, a nagy fővárosból, ez a vidék maga volt a paradicsom. Jójó, persze most is az, de akkor az ismeretlennel társuló, izgalmakkal teli "szorongás" (elsősorban pozitív értelemben), a rokonok fejcsóválása és a (relatív nagyobbacska) távolság az ország központjától mégiscsak amolyan világvégivé tette a helyet. Ráadásul ez egy zsáktelepülés, egy aprócska, völgyben megbúvó falu, ahonnan télvíz idején még a kijutás is kétséges, fákkal, erdőkkel, "hegyekkel" (nevezzük Somogyi-dombságnak) övezett kis darabja a természetnek.
Igenám, csakhogy mi nagyjából mégiscsak a falu közepén helyezkedünk el. Na nem frekventált helyen: a "főúttól" félreeső kis mellékágban, ahol soha nem kell félni egy hirtelen bevágódó autótól ha kigurul a kapun a labda, és még csak szomszédokkal sem vagyunk túlzsúfolva, olyan nagyigazán nincsenek is, akiket minden nap láthatnánk kertészkedés közben: a bő 3 ezer négyzetméterünkön kényelmesen ellehetünk bármiféle zavaró külső tényező nélkül... Csakhogy: nincs erdőkapcsolatunk!

Hogy ez miért is érdekes? Az indító mondatra visszatérve, szép lassan csak eljutottam az irigykedő felismerésig, hogy milyen jó is lehet az, ha valahol a puszta közepén, tanyán, erdő lágy ölén, vagy külterületen lakva az ember kertjébe szabadon bejárkálnak a vadállatok. És annyira szívesen láttam volna szerény kertünkben egy őzet...

Város - falu - tanya? Hol van a helyünk...?
Kicsit továbbkalandozva azért érdekes, hogy vidékre kerülve az ember mennyi mindenen megy keresztül, és milyen lelki fejlődéseken esik át. Ideköltözésünket azért nem kevés kérdés, mondhatni bizonytalanság övezte - melyekről a kezdeteknél dióhéjban írtam is. Ezek idővel, az első komolyabb nehézségeknél átcsapnak amolyan "na ugye, tudtam én" jellegű ön(ellen)igazolásba, és bizony jól rá is lehet húzni, hogy rossz az egész, ez nem nekünk való, vissza az egészet! Mindezt megerősítendő, akkoriban olvastunk is néhány blogger "kollégáról", akik hasonló cipőben vidékre menekülésükről a városba menekültek vissza.
Aztán valahogy túlteszi magát ezeken a megpróbáltatásokon az ember (de sokkal inkább A Család), és elrendeződnek a mindennapok, ismét élvezni tudod az életet, majd a következő nehézségnél már rájössz, hogy nem feltétlenül a hellyel van a gond. Avagy ha közvetlenül mégis, akkor ezzel kell szeretni és tudni benne élni, mert bizony a másik hely (nevezzük városnak) tartogatta mogorva valóság semmivel sem vonzóbb számunkra.
Ideköltözésünkkor még valahogy a tanya lehetősége is felmerült. Elsősorban férjem szeretett volna nagy, önálló területet, távol a világ (és akár szomszédok) zajától, mindenétől. De hivatkozva ismét a fenti dilemmákra, a teljes elszeparáltságtól való aggodalmamra, ezt inkább leszavaztam. De mostanra jutottam vissza a gondolatig, hogy ha ismét költöznénk, már akár ez az opció is belekerülhetne a pakliba. Úgy érzem, bátrabb lettem. Már nem számítok másra, nem várom, hogy megoldja helyettünk a "civilizáció" a dolgainkat. Az van, amit magunknak megteremtünk. Meg hát ugye az őz... Azt  nagyon szívesen látnám a házunk előtt...!

És akkor ott állt ő, az őz, a reflektorfényben felénk villantva élénk színű kis bundás hátsóját, én pedig úgy örültem neki, mint gyermek a karácsonyfa alatt!

Férjem éppen akkor, este későn érkezett haza, és az autóval begurulva pont rálátott a megvilágításban, ahogy hátul a gyümölcsfák között egy őzike andalog. Hogy hogyan, milyen úton keveredhetett hozzánk pontosan, azt nem tudom, talán a még fent maradt gyümölcsök illata vonzotta ide, vagy csak eltévedt, ki tudja. Ahogy beszólt az Ember, rohantam ki megnézni, az efféle csodát mindig örömmel és gyermeki lelkesedéssel kezeljük (noha azért felénk nem ritkaság, ha állatot látni). Lefotózni az esti sötétben, illetve nagyobb távolságban (a hátsókertben, úgy tőlünk legalább 40-50 méterre lehetett) sajnos nem volt lehetőségem, de az élményt örömmel őrzöm! :)

Megérkeztek az első hajnali fagyok. Mivel kertünk völgy mélyén, fagyzugban fekszik, így ennek jelentős részét érinti is a hideg, általában jól látható, hol húzódik a fagyhatár. A természettel szimbiózisban élve az ember elfogadja, hogy lecsengtek a meleg, laza szabadidős tevékenységekre ideális napok, cserébe pedig gyönyörködhet a későősz nyújtotta látványban.

Dér lepte kert

Ledermedve már a csalán sem tűnik akkora ellenségnek :)

Petrezselyem, természetes fagyasztásban :)

A pásztortáska is didereg...

A naspolyát most már biztosan megcsípte a dér!

Dércsípte naspolya

Naspolyafa

Megdermedt tündérernyő (pitypang)

Deres csalán

Már egy ibolya is előbújt, a deres talajon otthonosan érzi magát...

Ők még megpróbáltak szirmot bontani - pitypang

Másik naspotyafánk

A díszkáposzta nem zavartatja magát a hidegben

Díszkáposzta - érdekessége, hogy tavaly őszi ültetés! Ilyen szépen átvészelte a nyarat, és bár kicsit megnyúlt szárral (avagy: "hosszú tőre "oltott" :D ), de új pompában tündököl.

Egy árvácska még virágzik, a többiek inkább kivárják a tavaszt...

A csarabnak persze meg sem kottyan az enyhe hideg

A leánderek már szívesebben húzódnának melegebb helyre, de -5 °C-ig még állják a sarat.

Néhány rózsa még virágzik az ősz végén

Kései hajnalkák

Az ablakokban még virágzik a futómuskátli

A hajnali fagyokat még teljesen felolvasztja a felkelő nap sugara. Lassan azonban tartósabb hidegre rendezkefdik be a természet...

Lassan a télre való felkészülésé a főszerep, de azért még a kertben is találni ezt-azt, amit ha lehet, szintén a hidegebb hónapokra menekítünk át.

Hidegváró aprófa
A kapálásról már egy ideje tudjuk, hogy elhozza a világbékét, ám ma örömmel konstatáltam, hogy a tűzifa aprogatása is legalább ilyen lélekemelő tevékenység lehet. Legalábbis a kandalló előtt kucorogva, a meleg házban végezve... Akadt még egy kis maradék fenyőfánk, melyet elhatároztuk, hogy szigorúan beosztva, csak begyújtósnak használunk, így most ez került felaprításra, a minél gazdaságosabb felhasználása végett. Jó szerszámmal gyors a munka! :)

Begyújtósnak felaprogatott fenyő tűzifa a kandalló alatt

Mostanában nehezebben jutok ki a kertbe zöldségért (napközben a legkisebbel igen korlátozott, délután a nagyobbak jelentik a felmentő segítséget, de - óraátállítás óta - éppen sötétedésre érkeznek haza az iskolából), pedig még néhány levesre való azért akad. Jól ismerve a helyi szeszélyes időt, fel vagyok rá vértezve, hogy szinte bármikor, egyik pillanatról a másikra lep majd be mindent a hó, akkor pedig már esélyem sem lesz megtalálni, amire épp szükségem lenne - például a veteményesben. Így aztán nem véletlen, hogy amit még lehet, begyűjtök és elteszek valamilyen formában.

Zöldségfélék a kertből: karalábé, zeller, fehérrépa, sárgarépa... - húslevesbe és fagyasztásra

Fehérrépa, petrezselyem: szép az idei termés, de néhány igen megtermett példány is akad, amik már végképp nem akaródznak beleférni a tálba.

Megmosott fehérrépa (elsősorban eltevésre)

Vákuumhegesztő gép - leveszöldség fagyasztva
A fenti gondolatmenet által vezérelve mindenképpen szerettem volna, ha még később, a fagyosabb hónapokban is juthat a fazékba egy kis saját leveszöldség. Ezeket ténylegesen (hús)levesbe szánom, így elsősorban az íze miatt kerül felhasználásra, tehát nem probléma, ha esetleg állagra nem marad olyan roppanós, mint a frissen felszedett zöldség.

Fehérrépából, petrezselyemzöldből, karalábéból, zellergumóból és zöldjéből (valamint egy kisebb mennyiségű zöldpaprikából, kelbimbóból) egy-egy levesnyi mennyiségre való zöldségcsomagokat állítottunk össze, melyeket vákuumozható zacskóba tettünk, és így váákumhegesztő géppel zártunk le. Ezután kerültek a fagyasztóba.

A vákuumcsomagoló gép szintén egy okos kis találmány, a miénk nem túl nagy (igazán nem mondhatom, hogy sok helyet foglal), és több szempontból előnyös:
- a lehegesztett élelmiszert hermetikusan zárja (eltarthatóság, szagmentes közeg!, fagyasztóban eljegesedés gátlása)
- a vákuumozott élelmiszer oxigénnel szinte nem, ill. csak minimális mértékben érintkezik, ezáltal meggátolva a barnulást, jelentősen megnövelve az eltarthatóságot
- vákuumozva jelentősen kisebb helyet foglal a becsomagolt élelmiszer.
Legfőbb hátulütőjének a vákuumozásra alkalmas nylon fólia költségét tudom felhozni, ezért mindig érdemes mérlegelni, mennyire térül meg az adott élelmiszer (vagy más) ilyen módon történő eltárolása. Okos döntésekkel viszont biztosan kifizetődő a gép ára.

A mi gépünkhöz jelenleg két különböző méretű (szélességű) fóliánk van, melyet tekercsben szerezhetünk be, így optimális méretűre vágva, (mindkét) végét lezárva használhatjuk a géppel.

Működése az alábbi rövid videón látható:

Vákuumfóliázott leveszöldség-adagok

Konyhakész leveszöldség (fehérrépa, petrezselyem, zeller, karalábé), fagyasztásra várva

Leveszöldség adagok a fagyasztóban